Pandora magja (Neteyam ff.)

9.

- Gyere, mártózzunk meg a vízben. – javasolta Neteyam, miután feltűnt neki is, hogy mi történik.

- Ez jó ötlet, hátha lehűti a fejemet. – mondtam neki és megfogtam a kezét, amit felém tartott, hogy felsegítsen a földről. Határozott mozdulattal húzott fel a földről és megindultunk a víz felé. Az ivóhely vízszintje nem volt valami mély, de ahhoz pont jó volt, hogy ússzunk benne. Ahogy a hűs víz a lábamat érte bele borzongtam, de tovább gázoltam benne. Most nagyon kívánta a testem is és az elmém is a felfrissülést. Hirtelen megfogta a bokámat valami, mire ijedten sikkantottam fel. Neteyam bukkant elő a víz alól nevetve.

- Tudhattam volna, hogy te vagy. Gyerekként is ezt csináltad. – csaptam vállon, majd elnevettem magam.

- Sose nővöm el látod. – rántotta meg a vállát és mosolygott.

- Én se. – válaszoltam és gyorsan lefröcsköltem. Neteyam felvont szemöldökkel nézett rám és nem kellett sokat várnom az ellen reakcióra. Jókora lendülettel csapott a vízbe, hogy még a fejem búbja se maradt szárazon. Levegőt visszafojtva dermedten álltam ott a hideg víz miatt, ami váratlanul érte felforrósodott testemet.

- Letwan*. – morogtam rá játékosan. (*Sunyi.)

- Vagy te. – szúrt vissza és elindult felém. Tudtam mi következik.

- Fteke*! – néztem rá kérlelően és közben hátráltam kezemet magam elé tartva. (*Nehogy!) Válaszul csak ravasz mosoly ült ki arcára és elkezdett közeledni felém.

- Rutxe, ke*! – próbáltam menteni a helyzeten. (*Kérlek, ne!) Nem hátrált egy pillanatra sem, hanem inkább egy gyors mozdulattal elkapott és a vízbe rántott magával együtt. Prüszkölve jöttem a felszínre és vizes tincseimet simítottam ki az arcomból, hogy lássak. Neteyam jól szórakozott a látottakon, míg én a lenyelt vizet próbáltam vissza köhögni.

- Kellemes volt? – nevetett a fiú jóízűen.

- Elmész te a fenébe. – sziszegtem, majd rávetettem magam és a lenyomtam a víz alá pár másodpercre. – Na jó, szerintem fejezzük be, mert még a végén megfulladunk ebben a kacsaúsztató mélységű vízben. – javasoltam az ég népe által használt kifejezéssel, ahogy Neteyam feljött a víz alól.

- Szerintem is. – törölte le kezeivel az arcáról a vizet. Egyébként ez a víz a mi méreteinkhez képest sekély, de egy ég ember számára nyakig ér.

- Jó ötlet volt bejönni a vízbe. – mondtam, majd ellazulva felfeküdtem a víz felszínére és csak lebegtem rajta.

- Nekem csak jó ötleteim vannak. – húzta ki magát büszkén. Egyik szemöldökömet felhúzva néztem rá, majd felnevettem.

- Kivéve mikor nem. – kuncogtam.

- Mikor volt olyan? – tette csípőre a kezeit és szinte követelőzően nézett rám a választ várva.

- Hmm, nézzük csak. – színleltem gondolkozást, hogy még jobban húzzam az idegeit. – Például volt olyan, hogy kitaláltad milyen jó ötlet lesz, ha elmegyünk vadászni és felidegesítettél egy hexapédet.

- Ez nem igaz, mert a hexapéd már ideges volt. – vágott közbe és hadonászott.

- Az az állat sose ideges, ők félősek. – mondtam rácáfolva a szavaira. – Náluk szelídebb állat nincs is szinte.

- Az a példány nem volt az. – vágott vissza.

- Sőt volt olyan is, mikor a szüleid elengedtek téged az erdőbe velem, hogy gyakorolhassuk az íjjazást. Annyira jól sikerült, hogy lelőttél egy csészevirágot a nyíladdal, ami szegény idősödő Na'hata-ra esett, aki épp gyümölcsöket gyűjtött. – ecseteltem gyerekkorunk emlékeit.