Pandora magja (Neteyam ff.)

II./44.

Éjszaka közepén arra riadtam, hogy erős nyomást érzek a mellkasomban, mintha egy pa'li nehezedett volna rám. A mellkasomhoz, majd a tokromhoz kapva ültem fel a homokba és erősen zihálni kezdtem. Akwera pillantottam, aki békésen aludt, ezért próbáltam távolabb húzódni tőle, hogy ne ébresszem fel. Négykézláb a homokban kúszva közeledtem a tenger felé. Ahogy a kezeimet már mosta a víz ujjaimmal a nedves homokba túrtam és próbáltam lenyugtatni a légzésem. Légszomjam volt és a mély levegővételek sem igazán akartak segíteni. Heves köhögés tört rám és egyre jobban erősödött a szorító érzés a mellkasomban. Zihálva másztam beljebb a vízbe, majd össze roskadtam és a karjaimmal próbáltam megtartani a testem. A sziget partja, ahogy lágyan nyaldosta a víz, biolumineszcens fényében tündökölt, akár több ezernyi csillag az égen. Alap esetben elgyönyörködtem volna benne, de most csak arra tudtam gondolni, hogy itt fogok megfulladni és még az okát sem tudom miért. Szemem kezdett káprázni és a karjaim is felmondták a szolgálatot, teljesen összeestem a parton. Félig az oldalamon és félig a hason feküdtem, miközben a testemet mosta a víz. Látásom egyre jobban kezdett beszűkülni és a légzésem is egyre szaporább lett, pánik keltően kevés széndioxid* jutott a tüdőmbe. Azt hittem itt a vég és ennyi volt, sose jutok el a célomig és nem fejtem meg azokat a rejtélyes üzeneteket, amiket Eywatól kaptam és folyamatosan kapok.

Mellkasom már alig emelkedett és a testem teljesen elernyedt, tényleg utolér a halál.

Váratlanul újra levegővel telt meg a tüdőm, ezért hirtelen és hangosan vettem egy mély lélegzetet, majd újra köhögni kezdtem.

- Eywara! – kiáltott fel Akwä. – Vitraya, jól vagy? – sietett mellém.

- Most már igen. – nyögtem erőtlenül.

- Mi történt? – kérdezte a szélkereskedő férfi rémülten, majd letérdelt mellém és a hűvös vízzel kezdte el lelocsolni a testem.

Már éppen szóra nyitottam volna a számat, mikor a biolumineszcens fénye minden egyes növénynek és a tengerben élő összes élőlénynek vibrálni kezdett. Az ég emberek által nevezett áramingadozáshoz tudnám hasonlítani. Max és Norm meséltek már ilyenről nekem, ezért tudtam párhuzamot vonni a kettő között. Egy pillanatig tartott és utána minden ugyanolyan pompában ragyogott, mint előtte.

- Nem tudom Akwä, de valami nem stimmel. – ráztam a fejem, majd a tengerről a mellettem guggoló férfire vezettem a tekintetem.

Az éjszaka hátra lévő részében teljesen össze szedtem magam és minden fizikai fájdalmam elmúlt, de aludni már nem tudtam. A történtek nem hagytak nyugodni és éreztem, hogy valami nincsen rendben. Ahhoz, hogy ilyen megessen nagy behatásnak kell történnie, hogy meginogjon Pandora egész 'ideghálózata'. Egy dologban biztos voltam, hogy ez nem az ég emberek műve volt, mert ahhoz túl nagy energia mozdult meg. Ebben valaki más keze van, de én miért lettem rosszul előtte? Puszta véletlen egybeesés lenne?

A homokban ülve néztem végig, ahogy a tűz, amit még este Akwä rakott teljesen leég és a parázs is kialszik. Végül éberen vártam a napfelkeltét, ami az indulásunkat is jelezte egyúttal. Csodálatos látvány volt, ahogy a nap aranyszínűre festi a tenger vizét és a dorado verdek, az az vizi ikranok, vígan fürdőztek a fényben, miközben élelem után kutattak a vízben. A nap melegének az ereje nőtt, ahogy minél feljebb kúszott az égboltra, ezzel megvilágítva az össze bolygót, amit a Polüphémoszról szabad szemmel is látni. Az erdőben átélni a napkeltét is csodálatos látvány volt, de ahogy megfestette a víz felszínét és a horizont volt csak a látóhatár, az szemet gyönyörködtető. Valószínűleg még jó darabig csodálhatom majd ezt Awa'atlu partján is.

- Mióta vagy ébren? – hallottam meg Akwä rekedtes hangját, ami jelezte, hogy az előbb ébredt fel.

- Nem aludtam. – néztem rá.