Pandora magja (Neteyam ff.)

7.

- Végre itt vagytok. – szólt Mo'at, Neytiri anyja.

- Szeretnénk nektek mondani valamit. – mondta Jake egy kissé feszülten, mi pedig annál jobban kezdtünk izgulni.

- Kiri, Neteyam és Vitraya! A tsahík úgy döntött, hogy készen álltok az Álomvadászatra. – szólalt fel Neytiri is, aki közben édesanyjára nézett. Mo'at egy bólintással támasztotta alá a mondottakat. Neytiri szemeiben csillogott a büszkeség és mosolygott a reakcióinkon. Boldogan és izgatottan néztünk össze, hogy végre belőlünk is harcos és nagykoru na'vi lesz. Végre hasznos tagjai leszünk az omatikaya klánnak.

- Még van feladatotok addig, tanuljatok! – utasított minket a tsahíkunk.

- Irayo! – köszöntük meg mindhárman egyszerre.

- Most menjetek és lássatok neki. – intett Mo'at, hogy távozhatunk. Mi pedig örömmel telve álltunk tovább.

- Olyan jó nektek. – ujjongott a kis Tuk.

- Én is alkalmas lennék már. – mérgelődött Lo'ak.

- Te még skxawng vagy. – bokszolt bele finoman Neteyam Lo'ak vállába.

- Hagyjál. – morgott rá bátyjára.

- Maweypey*, Lo'ak. – próbáltam nyugtatni és kezemet a vállára tettem, de előlem is elhúzódott. (*türelmesnek kell lenni)

- Lo'ak, várj! – kiáltott utána Kiri, mert már csak a hátát láttuk Sullyék második fiának.

- Utána megyek. – mondta Tuk és Lo'ak után eredt. Neteyam szúrós szemekkel nézett öccse után.

- Néha tudod, hogy mivel rontsd még jobban a helyzetet. – forgatta szemeit Kiri a bátyjára, aki értetlenül tárta szét a karjait.

- Majd megnyugszik és megérti. – vágtam közbe mielőtt ők ketten is összekapnak. Sajnáltam Lo'akot, hisz ő is szeretett volna már minden olyan rítusban részt venni, ami az ő felnőtté válását is lehetővé teszi. Jake és Neytiri dönt erről a gyerekei esetében, de előbb utóbb ő is át fog esni rajta csak hát még komolyodnia kell.

- Egyszer biztos. – rántotta meg a vállát Neteyam.

- Menj utána! – utasította Kiri a bátyját.

- Miért nekem kell állandóan? – morgott Neteyam. Úgy néz ki nem jött össze a tervem.

- Te vagy az idősebb és ezt most te szúrtad el. – válaszolt Kiri határozottan.

- Elegem van, hogy mindent én oldjak meg. – csattant fel Neteyam és elviharzott.

- Neteyam! – kiáltottam és indultam volna felé, de Kiri megfogta a karomat. Szomorúan néztem utána, hogy nem tudtam elhárítani a vitát.

- Hagyd most! Jobb, ha lenyugszik és megbeszélik ezt ketten. – mondta Kiri. – Gyere, menjünk el a Lelkek fájához. Kapcsolódjunk össze Eywaval, ránk fér.

- Jó, rendben, legyen. – sóhajtottam és vettem egy utolsó pillantást Neteyamra, aki éppen akkor röppent ki a táborból az ikránjával.

                             -*-*-*-
Vitraya Ramonung, a Lelkek Fája. Hihetetlen érzés számomra az ő nevét viselnem. A hatalmas fa tekintélyt parancsolóan állt előttünk az ég emberek által nevezett Flux Vortex alatt. Ágairól a nyúlványok hosszan lógtak alá. Éjszaka a legszebb a fénye a biolumineszcens tartalma miatt. A nagy bánat idejének elején az emberek elpusztították a Hangok Fája ligetének nagy részét. Az volt az a hely, ahol minden nap tudtunk az őseink szellemeivel kommunikálni, emlékeinket és vágyainkat megmutatni Eywanak. A ligetben csak pár fa maradt, de azok is úgy megsérültek, hogy azóta sem tudtak még rendesen regenerálódni. A Lelkek Fájához nagyobb szertartásokon szoktunk kapcsolódni, de mióta nincsen használható fa a ligetben azóta magához Eywa magjához kapcsolódunk.