Pandora magja (Neteyam ff.)

11.

- Sziasztok! – jött hozzánk Jake mihelyst leugrottunk az ikránjaink hátáról.

- Apa. – biccentett Neteyam tisztelettudóan.

- Jake. – követtem a fiú példáját.

- Miről szeretnél beszélni velünk? – kérdezte Neteyam az apját.

- Az álomvadászatról és az előtte rátok váró felkészülésről. – válaszolt a Sully család fője.

- Rendben. – válaszoltunk egyszerre.

- Kiri? – kérdeztem.

- Ő még hezitál, hogy biztosan készen áll-e rá. – mondta Jake.

- Beszélek vele. – szóltam, mire Jake mosollyal válaszolt. Hálásan nézett rám, hiszen tudta, hogy Kirivel jól megértjük egymást. Kirinek, ha bármilyen gondja volt álltalában velem beszélte meg vagy néha Lo'akkal.

- Megyek én is. – indult meg utánam Neteyam.

- Fiam, most inkább gyere velem. – fogta meg Jake a fia karját, ezzel maradásra késztetve őt. Neteyam feszülten biccentett egyet, ezzel jelezve, hogy beleegyezik apja kérésébe. Visszanéztem a fiúra és próbáltam nyugtatni a tekintetemmel és magamban mondtam neki: Rendben lesz minden.

- Szia, Kiri! – léptem be a maruiba. A lány a földön ült és a kezében tartott virágot tanulmányozta.

- Oh, szia Vitraya! – mosolyogva fordult felém.

- Az mi nálad? – kérdeztem kíváncsian és leültem mellé.

- Ez egy új virág, amit még soha nem láttam. – tartotta elém. Én sem láttam még ilyet. Halvány lilás színe volt és bibéi úgy hajlottak le, még a szirmain is túl lógótt. Hasonlított a Lelkek és Hangok Fájára.

- Utraya Mokri*. – szólalt meg Kiri. – Arra hasonlít. (* Hangok Fája)

- Igen. Nekem is épp ez jutott eszembe. – helyeseltem.

- Gyönyörű. – mondta Kiri és a marui bejárata felé fordította, hogy átvilágítsa a beszűrődő fény.

- Hol találtad? – néztem én is a virágot.

- A ligetben, a Hangok Fájánál. – válaszolt felém fordulva.

- Eywara! – szemeim kikerekedtek és szám elé kaptam a kezem.

- Mi az Vitraya? – kérdezte ijedten Kiri.

- Kiri, a Hangok Fája az első dalok óta nem nőtt. Főleg nem hozott virágot. Ezek több ezer éves fák. – válaszoltam és közben futkozott rajtam a hideg.

- Akkor ez hogyan lehetséges? – forgatta a virágot.

- Nem tudom, de ez...furcsa. – nyögtem ki.

- El kell mennünk újra. – javasolta Kiri.

- Igen, de van még pár feladatunk az Álomvadászat előtt. – tértem rá a témára, ami miatt jöttem.

- Igaz. – sóhajtott nagyot a lány, majd lehajtotta fejét és továbbra is babrálta a virágot.

- Baj van, Kiri? – tettem kezem a vállára és aggódva néztem rá.

- Nincs. – válaszolt gyorsan. – Vagyis hát, nem tudom.

- Apukád mondta, hogy nem vagy biztos az Álomvadászatban. – tértem a lényegre. Kiri megforgatta szemeit és fintorgott. – Aggódik érted, nem tudja, hogy mi a problémád.

- Azt hiszem, hogy nem akarom én ezt. – mondta szinte suttogva. Szomorúság és bizonytalanság elegye ült ki az arcára. – Nem is vagyok rendes omatikaya.