Itt vagyok, Tanár Úr!

1. R é s z

Indiana

Jól indult a napom.
Miután kikecmeregtem az ágyból, rögtön Dennis pisijébe léptem bele, jó nagyot toccsant a talpam benne.

Már nem is morogtam rá, minek?

A héten egyszer legalább bejátsszuk ezt, azért, mert a kedves lakótársam nem hajlandó kiengedni a kutyámat a megbeszélt időpontban. Ezért nem a kutyát büntetem, hanem őt. Avery. Már a nevétől is égnek áll a hajam. Esküszöm, nem akartam megutálni, az elején még kedves is voltam vele.

Csak ne köpne bele a levesembe, akárhányszor alkalma adódik rá. Ott volt például azaz eset Adam-el.

Szépen feljöttünk az emeletre, épp beindultak a dolgok, szépen le is állítottam és mosdó szünetet kértem. Minden szép is jó volt, csak mire visszajöttem Avery le is csapott az áldozatára. Vagy az enyémre, mindegy. Ez nézőpont kérdése.

Végignéztem, ahogy körbeudvarolja, és illegtetve-billegtetve magát körültáncolja, flörtölget, meg a haját birizgálja. Fel is fordult a gyomrom, azért nem hánytam, mert nem volt mit.
De ez volt Chris-el, Tom-al, Noah-val, meg a többivel. Akárkit felhoztam, lecsapott rájuk. Ez amolyan versengés lenne nála, vagy ki tudja. És szerinte én vagyok a ribanc, kikérem magamnak. Azt se engedtem, hogy hozzám érjenek, őt meg a rákövetkező napon meghúzták. Az összes.

Lotyó.

Mindegy.

Szerintem amúgy bosszúból nem engedi ki Dennist, hogy idepiszkítson.

Hoztam a felmosót és fertőtlenítős vízzel feltöröltem. Nem kapja meg Avery a mérges pillantásomat, ha jól számolom, fél éve nem adom meg neki az örömöt. Igen, annyi ideje lakok Londonban, fél éve körülbelül. Úgy voltam vele, ha elkezdődik az egyetem, elköltözök tőle, addig kibírom.

Nos, hát ma elkezdődik, hurrá. Már csak fizethető lakást kéne találnom, ahová kutyát is vihetek. Egyéb kívánságom nem is lenne. Ja meg egy használható toalett. Az itteni eléggé undorító belülről, bleh. Mindig úgy guggolok fölé, hogy oda se nézek.

Elfintorodtam a kutyámra nézve, szegény nem tudta mi a bajom.

- Semmi gond, Den, csak a wc jutott eszembe. - paskoltam meg a fejét, erre inkább arrébb baktatott, rám sem hederítve.

Inkább frissítő zuhanyt vettem, a hajamat copfba fogtam. Milyen lesz az egyetem? Unalmas, minden bizonnyal. Kiskoromban minden álmom volt, hogy előadóművész legyek és most be is jutottam Az Iskolába! Rengeteget tanultam érte és most, hogy csinálhatnám végre, kicsit visszakozok tőle.

Kétségek gyötörnek, vajon nekem való lenne?

Nézzük csak.

Vékony, nagyjából formás alkat, váll alá érő méz szőke haj, mama szerint kislányos, ártatlan arc, meg hogy is mondta? „Varázslatos mosoly". Igen, így jellemezte.

Szerinte többet kéne vigyorognom, szerintem meg pont elég belőle, napi pár alkalommal. Kivéve, ha fiúkról van szó. Na, náluk be kell vetni. Nem tudnak neki ellenállni. De ebbe bele sem megyek így reggelről. Az egyetlen előnyöm, a hangom.

Ezt még magamnak is bevallom, a hangom egészen jó. Ettől még nem tudok kiállni a színpadra és előadni magam. Hát, kíváncsi vagyok, ki lesz az előadó tanárom. Nagy munkájába fog kerülni, hogy én kiálljak a színpadra.
Emiatt vannak kételyeim. Csak hát már nincs visszaút, felvettek.

Első napomra egy fehér inget vettem fel, kék csíkokkal, meg egy szoknyát, amibe beletűrtem. Egy bőrdzseki, meg cipő, plusz táska, amibe alig bírtam belegyömöszölni a cuccaimat. Jézusom, de béna vagy! El is téptem a füzetemet. Na, mindegy.