Itt vagyok, Tanár Úr!

8. R é s z

Harry léptei felértek egy óriáséval.

Komolyan alig bírtam utolérni, a végére már lihegtem. Csakis azért mentem bele majdnem a hátába, mert megállt. Mikor épp fújtattam és igyekeztem normálisan lélegezni, megfordult és értetlenül meredt rám.

- Nem elég, hogy idáig követtél, most már le sem tudlak rázni? - billentette oldalra a fejét. Kellett jó pár hosszú másodperc, mire magamhoz tértem.

Kimelegedtem, legalább már nem fáztam.

- Nem ismerek itt senkit a tanár bácsin kívül - vontam vállat - gondoltam csatlakozom.

Harry beszívta az alsó ajkát, mintha el akarná nyelni a vigyorát.

- A tanár bácsi nem szereti a tapadós diákokat.

Szóval tapadós. Felvontam a bal szemöldökömet. Kevesen képesek csak az egyiket megemelni, nekem sikerült.

Harryt meg is lepte.

- Csak, ha szexuálisan inzultálhatja őket. - vágtam oda, mire Harry eltátotta a száját.

- Inzultálni? Kit inzultáltam?

- Engem? - füllentettem.

Harry elnevette magát. Ez a nevetés mélyről jött, gyomorrángató és rekedtes hangázású volt.

Krisztus, zene volt füleimnek. Nem, nem volt Indiana! Miket beszélsz.

Megráztam a fejemet idiótán.

- Kérlek, Indie. - lépett közelebb s a levegő hirtelen felforrósodott a bőrömön.

Közelről nézett a szemeimbe.

- Akkor sem inzultálnálak szexuálisan, ha neked lenne a legszebb hangod a világon.

Amint befejezte a mondandóját, elcsendesült körülöttünk minden. Szerintem ő ugyanúgy dolgozta fel a szavait, mint én. Oké, ezt most nem lányos hisztiből, de sértésnek vettem. Rendesen rosszul esett. Valószínűleg látta is. Én vagyok az egyedüli ember, aki a legborzalmasabb a póker arcban. Minden meglátszik rajta és képtelen voltam takarni.

Harry felsóhajtott és megvakarta a tarkóját. Nem, nem kért bocsánatot, pedig vártam. Ott lebegett kettőnk közt, azaz oltári nagy sértés, mit bárki más megreklamált volna. Én nem tettem.

Harry biccentett a fejével, hogy kövessem őt.

- Nem vagyok a kutyád. - szóltam utána.

- A diákom vagy, és azt kell tenned, amit a tanárod mond. Indulj, Indiana. - förmedt rám, engem ezzel totál sokkolva.

- Gimnáziumban maximum. - fontam össze a karjaimat, egy tapodtad sem mozdultam.

Harry a szemét forgatta.

- Istenem, Indiana, alig vártad, hogy végre velem lehessél, erre most nem jössz? - tárta ki a karjait. - felajánlom nagylelkűen a társaságomat, még azt sem kérem, hogy vedd le a felsődet érte.

Kitikkadt a torkom. Esküszöm válaszolni akartam, ellenben belém fojtotta a szavakat.

- Kérj bocsánatot.

- Jó, szép a hangod, most már mehetünk?

- Ez nem bocsánatkérés, hanem elmondtad az igazságot. - vigyorogtam óvatosan.

- Hallottam már szebbet is. - vágta hozzám.

- Nem úgy tűnt, mikor énekelni hallottál. Le akartál vetkőztetni a szemeiddel. - bukott ki belőlem, a nyakamon pedig végigfutott a melegség.