Itt vagyok, Tanár Úr!

7. R é s z

Óceán.

Krisztus, de imádom a hangját. Na meg az illatát. A sós víz kecsegtető ízét. De ez titok, nem szoktam ám kóstolgatni. Sokan bolondnak néztek, mikor fürödtünk még a régi csapattal benne, mindenki más fuldoklott az ízétől, én titokban élveztem.

Mániákus, őrült, fura, nevezhetnek engem bárminek, az óceán vízének különleges íze van. Még a torkom is elszorult tőle. Ezt nem hangoztatom általában.

Szerettem, ahogy a homok ropog a talpam alatt. Ahogy a szemcsék beférkőznek a lábujjaim közé, csiklandozva a forró bőrömet. Lehunytam a szemeimet és odaképzeltem magam, immáron századszorra a mai nap folyamán. A nap perzselő nyaldosása a bőrömön felpezsdít, és egyszerre elveszi minden maradandó energiámat, kiszív, mégis táplál. Hisz mi lehetne jobb egy meleg nyári délutánnál az óceán parton.

Igaz, most csak az eastbourni tengerpart jutott nekem, egyelőre ez is megtette. Nem volt időm és jelenleg pénzem elutazni Anglia másik oldalára, hogy igazi óceánt lássak. Gertie szerint sokan járnak le ide megnézni a Seven Sisters-t, csak sétálgatni a parton. Ő is eljött volna velem, csak épp programja akadt. Khm, Louis-al, khm, randevúja. Amit tagad.

' Remélem vittél gumit. ' - írtam neki az üzenetet vigyorogva, miközben robogtam lefelé Eastbourn-be.

Nem sokra rá jött a válasz.

' Szerinted jó lesz ez a ruha?' - egy kék szolid ruhát küldött, lágy kivágással a mellkasán.

' Ha templomba mész, tökéletes' - vágtam vissza szórakozva.

' Ana.' - imádtam, hogy hallom a hangját, miközben olvastam a nevemet.

' Christian.' - írtam. Mivel sokáig nem írt vissza, feltételeztem, hogy nem érti. ' Épo harapom az ajkamat.'

' Indianaaa.' - örültem, hogy leesett. Jót röhögtem.

' Valami szexibbet vegyél fel. '

' Ez nem randi. ' Persze.

' Tedd azzá. Melleket ki.'

' Te inkább a leckére koncentrálj, tanár úr. '

Nyeltem egyet. Jó, ez gól volt.

Harryvel elég szépen alakultak a dolgok.

' A tanárom, mi másnak szólítanám. ' Zártam le a témát, nem voltam hajlandó erről beszélni. Úgy senkivel.

Még magammal sem, ha ilyet épeszű dolog kijelenteni.

' Rendben Edward. Jó lesz a kék ruha. '

Elfojtottam a röhögésemet. Visszaemlékeztem az utolsó órára Harryvel.

Természetesen késésben voltam, beestem az ajtón, szó szerint. Szerencsére csak egy toll volt nálam, ami Harry cipője elé gurult. A fejem lángolt, nem figyeltem fel rá.

Elé sétáltam és felnéztem Harryre.

- Elnézést, tanár úr - kapcsolódott össze a tekintetünk s pár pillanatra elfelejtettem, mit akartam mondani. Harry állta a szemkontaktust, meg sem moccant, várta, mi ezennel a kifogásom. De az ütő megállt bennem, ahogy a tekintete egyre sötétebb, merészebb lett. A szemöldöke összefutott a homlokán, értetlenül. Mint aki nem érti, mi bajom van.

Csak az a pimasz fél vigyor árulta el ott az ajkai szélén. A bal oldalán, hogy csak én lássam. Senki más. A szemét.

- Indiana, én megvárhatom, amíg felveszed a tollad, de akkor este 6kor sem megyünk el innen.