Itt vagyok, Tanár Úr!

18. R é s z

' Valld már be, hogy vele vagy. Betegszabit mondtál, nem azt, hogy eltűnsz a föld színéről.'

Gertie megizzasztott. Túl okos volt ahhoz, hogy letagadjam. Valószínűleg fel is kerestek a lakásomon, feltűnhetett, hogy a kiskutyám - aki épp a kertben kerget valami bogarat - nem ugat. Másrészről Bastian ott lakik velünk szemben, beszámolhatott neki. Felsóhajtottam.

' Ne mondd el senkinek. Jövő héten megyek suliba valamikor. Lakat a szádra.'

' TUDTAM. Oké, de valamikor összefuthatnánk?!'

Biztos, hogy nem. Aztán jól kikérdezne, hogy mi a francot keresek a tanárunkkal. Hát, ha francot nem is, de megnyugvást igen.

' Most mennem kell, majd írok'

Abban a pillanatban, hogy leraktam a telefont, Bastian száma villant fel a képernyőmön. Elsőre nem vettem fel, negyedszerre azonban már idegesítő volt.

- Szia. - köszöntem teljesen természetes hangon. Közben elfintorodtam, mikor Harry sziszegését hallgattam a szobájából. Krisztusom, remélem nem törtem el az orrát.

- Szia, mizu? - szólt bele ugyanolyan hangon.

- Tök jó minden, veled?

- Itt is, épp a rendőrségen vagyok.

Megugrott a szívem.

- Tessék?

Az, hogy vele mit álmodtam, el is enyészett hirtelen. Alig ismertem, mégis szörnyű aggodalmat éreztem.

- A rendőrségen, egy eltűnést készülök bejelenteni. Te jól vagy?

- Ki tűnt el? - ültem le az ágyra, kezdett érdekes lenni a beszélgetés.

- Igen, én is jól vagyok, köszi. Eltűnt az egyik szomszédom már egy hete, még a telefonra sem akart válaszolni, messengeren kívül másra nem volt hajlandó felelni. - jó, az tény, hogy naponta háromszor hívott. - úgy döntöttem, megkerestetem.

- Sebastian? - hallottam a háttérben. - miben segíthetek? Apud nincs most bent, kiment terepre.

- Te is megfelelsz, Arthur. Egy szőke lány eltűnt a házunkból, adok személyleírást, megkeresnéd?

- Bastian! - kiáltottam el magam. - fejezd be, nem tűntem el.

- Ő az a telefonba? - mondta a feltehetőleg rendőr a vonal végén, hangjában humor volt.

- Igen, megkeresnéd?

- Persze, egy óra alatt megtalálom.

Kezdtem nagyon mérges lenni.

- Köszi, bilincsben hozzátok ide.

- Elég legyen - sóhajtottam - semmi bajom, Bastian.

- Akkor mi a fenéért tűntél el? Betegszabi? Ez a kifogásod? Gertie is halálra aggódja magát, meg én is. Komolyan megkerestetlek, ha most nem jössz ide.

Nyeltem egyet. Arra aztán végképp nem volt szükségem.

- Most nem jó.

- Oké, Arthu...

- De este igen. Írok egy üzenetet, hol.

Lecsaptam a telefont és szidtam a napot, mikor találkoztunk. Nem elég, hogy álmomban zaklat a hülyeségeivel, még a valóságban sem hagy békén. Szívesen megkérdeztem volna, mi köze van pontosan hozzám azon kívül, hogy párszor dumáltunk.

Mindegy, inkább elmegyek pár órára és megnyugtatom.

Miután lefürödtem, és megpróbáltam nem megint anyán törni a fejemet, bekopogtam Harryhez. A bűntudat is ott kopogtatott a szívemnél. Vajon mit csinálnak most? Mennyi ideje van még hátra Neki?