Itt vagyok, Tanár Úr!

24. R é s z

Az emberek a hiány szó alatt általában a szexuális hiányra gondolnak. Azon kívül nekem másmilyen hiányom is volt. Meg sem próbáltam körbeírni, megmagyarázni saját magamnak azt, mi lehetetlen. Ez nem egy hétköznapi érzés. Azokkal tisztában vagyunk legtöbbször, jó esetben. De ezzel?

Mikor arra riadok éjjel, hogy remegek és sírok elkeseredetten. Álmodni nem álmodok, egyszerűen csak úgy a semmiből jön és kész, megtörténik. Visszafeküdni nincs kedvem, nem jön már álom a szememre. Bénán járkálok fel s alá, a pergő szívemmel igyekszek dűlőre jutni.

Hiány.

Ez minden, amit szavakba tudok önteni az elmúlt napokról. Bolyongok a nagyvilágban, se cél, se gondolat, semmi, csak a nagy elátkozott semmiség. Az agyban, szívben, a bőrömön, Jézus, a napjaimban. Mindenhol. Mintha valahol lenni akarnék, közben pedig a takaróm alá bújok, hogy megfutamodjak. A kiskutyám is eltűnt. Avery szerint elvittem valahová.

Én?

Elvittem és nem emlékszem, hova? Mindig sejtettem, hogy van valami beütése a csajnak, de hogy ekkora?

Miatta szomorú voltam, nem kérek még egy kiskutyát, őt akarom vissza.

Felsóhajtottam. Ott álltam az egyetemmel szemben és kérdeztem magamtól immáron századszorra a héten: mi a frászt keresek itt? Eljöttem otthonról, hogy aztán anyámmal megromoljon a kapcsolatom. Persze volt okom, csak hát mostanában felmerül a nyomasztó kérdés: megérte? Elmenekülni azért, hogy egyedül legyek?

- Szerintem adjunk neki vodkát - hallottam a hangot a fülembe mászni.

- Bastian.

- Pezsgő? Bor? Mitől jönne ki az emó korszakból?

- Hagyjad már.

- Ünneprontó.

Gertie és Bastian szívták egymás vérét mögöttem, egy kis mosolyt elengedtem. Persze, hogy nem voltam azért teljesen, totálisan egyedül.

- Lehet oda fagyott. Akkor hozzunk meleg vizet.

- Bastian.

- Igazad van, a vodka olvaszt is.

Elnevettem magam.

- Javíthatatlanok vagytok - fordultam meg és csípőre raktam a kezeimet. Bastian arcán már igen csak hosszú szőr volt, túllépte a szexi-kategóriájú borostát. Ez inkább a bugyi szaggató kinézet volt, főleg azokkal a szemekkel, sármmal és szöveggel. Irigylem a fiúkat, akikre szemet vet. Nem mindennap kapni ilyen értéket az élettől, mint ő.

- Szerinted is meg akar dugni, Gertie? - Bastian pofátlanul piszkos nyelve hozott vissza a valóvilágba.

- Fenékbe. - konstatálta Gertie.

- Hát, nem tudom, Szöszi, de az emókért nem vagyok oda. Tudod, punci, farok, mindkettő jöhet, de az emó? Hát..

- Az Emó? - nevettem. - az egy külön nemi szerv?

- Nem, az egy külön faj, fogadok, fekete hosszú szőrük van a lábuk között is.

Mindezt olyan hangosan részletezte, hogy többen is felénk fordultak. Bastian csak felhúzta a szemöldökét amolyan „Mi van?" stílusban. Nekünk teljesen természetessé vált, hogy részletezi a meleg aktusukat, vagy a farka méretét, mikor és hogy borotválja, milyen formára. Ez már nem perverzség, nincs olyan kategória, ahova besorolhatnám.

Ja de, Ő Bastian.

Aki akármennyire is üresnek érzem magam, minden egyes napomat bearanyozza.

- Na mi van, Szöszi? - karolta át a nyakamat és ketten csendben sétáltunk be a suliba, miután hanyagul vállat vonva közöltem, semmi extra, csak a szokásos nyomor.