- Indiana, nem költözhetsz ide. Légy szíves szedd össze a dolgaidat és menj vissza az iskolába.
- A tanár úr nagyon szigorú. - mondtam a csípőmre téve a kezemet. Nem zavarsz el.
- A tanár úr elfenekeli a diákjait, ha szófogadatlanok. - vágta hozzám...
Mindene meg volt, tényleg. Barna kócos haj, felül hosszabb, oldalt rövid. Igéző sötétbarna tekintet, amivel le tud vetkőztetni, ha akar. Fel is sóhajtottam az elégedettségtől, ismét jól választottam. Aztán csak reménykedni tudtam, hogy működni fog minden úgy, ahogy kell.
Olyan szépen alakult az este.
Találkoztunk egy kocsmában, ahová betévedtem unalomból. Billiárdozni hívott, amiben mondjuk ki, legyőzhetetlen vagyok. Meg is vertem, elsőre. Másodjára csúnya vereséget szenvedtem, pontosan ezért engedtem, hogy közeledjen hozzám. Levert billiárdban, humora van, helyes és másfél fejjel magasabb is, mint én? Verhetetlen kategória.
Engedtem, hogy elvezessen egy taxiig, beültünk és meg is csókolt. A csókja nem volt nyálas, mélyre törő és kellemesen tempós. Még a hajamba is beletúrt, azonban már a combomat nem engedtem a sofőr előtt.
Megvártuk, hogy kiszállhassunk nála, még mielőtt kinyitotta volna az ajtót megragadtam, a falhoz toltam és ördögi vigyorral emelkedtem lábujjhegyre. Lehajolt és a szánk ismét összeforrt.
Várakoztam.
Mint minden egyes alkalommal.
Hol van az a szikra, izgalom, kíváncsiság, tűz, forróság, amit oly sok regény leír manapság? Nem éreztem semmit. Szó mi szó, nem tudtam beindulni. Az elmém igen, a testemet nem keltette életre. Mintha kikapcsolták volna ezt a részt. Nem voltam szűz, két fiúval voltam összesen, akik valahogyan elérték, hogy jó legyen nekem. Minden értelemben. Azóta nem találom megint a helyem.
Ott volt ez az átkozott szexis srác, totál rám tapadva és nekem el is ment a kedvem tőle. Mint mindig, mielőtt beindultak volna a dolgok, lelombozott. Nem volt kedvem hozzá.
Miért, kérdem én, miért?
A fiúk általában körülrajonganak bár megsúgom, nem értem miért, semmi extra nincs bennem. Még se jutok egyikkel sem előrébb.
Pontosan ezért hagytam ott szegény kemény férfit, és hazasétáltam. Feladhatnád Indiana, egyedül maradsz.
A fentiek felém sodorják az ellenállhatatlant azért, hogy a végén a libidóm a mínuszokba essen. Elgondoltam, hogy felhívom Avery-t, ő szívesen elintézné Petert. Is. Hah. Aztán úgy voltam vele, hát nem! Ezt a fiúmat nem nyúlod le.
Fiúmat, akit jól cserbenhagytam. Látni kellett volna a borús arcát, mi dühöt és csalódottságot is tükrözött.
Itallal is oldottam én már a hangulatomat, akkor nem hogy jobban kívántam volna bárkit is, még egy csókra se voltam hajlandó. Hányingerem lett tőle, ez normális?
Semmiképp sem. Jól van Indiana, jól megbeszéled magaddal.
Ez az este így ment tovább. A semmittevéssel és a szerencsétlenkedéseimmel.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
