Itt vagyok, Tanár Úr!

3. R é s z

Mindenki engem nézett.

Harry. A diákok. Az ablakok.

A falak.

Mindenki.

Arra vártak, hogy felálljak, és nagylány módjára kisétáljak, bemutatkozzak meg miegymás. Csak hát gyökeret vertek a kedves lábaim és konkrétan meg sem bírtam mozdulni. A tanár, elnézést Harry, kitárta a karjait és egy alkoholista mosoly kíséretében invitált.

Megráztam a fejemet. Egek, nem alkoholista, erőltetett.

Zavaromban elnevettem magam, senki sem értett, én sem magamat. Nyeltem. A nyelőcsövem igen szűk volt, ahogy a mellkasom is.

Valahogy felálltam és a földre pillantva battyogtam ki. Totál zakkantnak nézhettek, még Gertie is furán ráncolta a szemöldökét, mikor visszapillantottam rá.

Nagy levegőt vettem és egy másodpercre sem pillantottam Harryre.

- Indiana. Most jöttem a UCL-re, hogy tanuljak. - nyögtem ki.

- Valóban? - érdeklődött a tanár, mindenki felröhögött mögöttem. Alapesetben én magam is jót szórakoztam volna a szituáción. Jézus, mi másért jönnek egyetemre a diákok, mint hogy tanuljanak? Nagy információt mondtál, Indiana, gratulálok. - ennek örülök. - folytatta nyugodt hangon.

Az arcomat égette a tekintete. Rá kellett volna pislantanom.

Kínos csend. Szándékosan nem beszélt, tudtam, éreztem.

Várta, hogy végre ránézzek.

Nem vagyok félős, azonban ott abban a pillanatban szívesen eltűntem volna a föld színéről. Csend. Meg még egy kis zavartalan csend. A szívem dobogását is lehetett hallani szinte. Két perc után annyira feszült lettem, hogy ránéztem. Harry hatalmas, érdeklődő zöld szemébe. A tekintetünk találkozott és a gyomrom összeszűkült.

Krisztus.

A rekedt hang mellé egy üres tekintet társult. Bár bazsalyogni próbált, inkább egy fanyar vicsorba görbült a szája.

- Mit ké...

- Honnan jöttél, Indiana? - érdeklődött kedvesen. Ahhoz képest, hogy alkoholba fojtja a bánatát, elég türelmes volt és... józan. Vagy csupán azért kedves, mert már ivott?

- Amerikából.

Felszaladt a szemöldöke.

- Londonba? Ez nagyon jó. Hogy tetszik Anglia?

- Tetszik. Olyan... angolos?

Egy emberként nevettek fel körülöttünk, csatlakoztam hozzájuk. Remek válasz.

- Minden bizonnyal - bólintott egyetértve. - hogy bírod az esőt?

- Fél éve itt vagyok - vontam meg a vállamat - megszoktam.

- Meglehet. De akik a viszonylag változatos időjárásból keveredtek ide, általában panaszkodnak.

- Elvagyok vele.

- Helyes. Milyen célból vagy itt? Azon kívül, hogy tanulj. - egy kis humort hallottam ki a hangjából.

Kezdtem oldódni. Nem is értem, miért rémisztett meg ennyire. Ez hazugság, tudom, miért.

- Mindig előadóművész akartam lenni. Azt mondták, jó a hangom - füllentettem. Jó volt a hangom, sajnos néha több volt, mint jó. - és gondoltam kezdeni kéne vele valamit.

- Szerepeltél már közönség előtt?

- Kislánykoromban. Az számít? - tártam ki a karjaimat.

Miért beszélget velem többet, mint másokkal? Vagy csak én érzem úgy, hogy két órája kint állok?