Itt vagyok, Tanár Úr!

21. R é s z

Egy varázslatos női hang.

A dallama csábító volt, fenséges, borsódzni kezdett tőle a hátam. Figyeltem, füleltem élesen, honnan jött, de nem jöttem rá. Körbe-körbe forogtam, mindhiába, a hang mindenhol ott volt.

Az égben, a fűben, a fában, és a levegőben. Benne volt a világkerekség összes létező elemében. A szellő hullámokban sodorta felém a káprázatos női hangot, teljesen a hatalmába kerítve. Követtem hát a vége láthatatlant, hisz ki tudja honnan jött, vagy egyáltalán létezett-e. Meg akartam kaparintani, hogy egész nap csak hallgathassam. A mosolyom őszinte volt, hirtelen otthon éreztem magam. Melegem lett és a kellemes lágy érzet átjárta a testemet. Annyira, de annyira nyugodt... bágyadt, még a kopár tájat is szemet gyönyörködtetővé festette.

Beszívtam az alsó ajkamat, már csak Ő kéne ide.

A gondolatomra azonban megszűnt létezni az ének. Vagy csak képzeltem, de tényleg elhalkult, amint Ő jutott eszembe.

A világ körülöttem összeomolni látszott. A virágok elhervadtak, a fák pedig korhadásnak indultak. Az eget beborította a sötét, dühös-fekete felhő, feltámadott a szél, fáztam.

Hogyan változhatott át egy ilyen csoda valami borzalommá egyik percről a másikra?

Futni akartam, de egy ismerős hang szólítgatása kihúzott a rémálomból.

- Indie, kelj fel, semmi baj. - egy lágy simítást éreztem az arcomon. Harryn akadtak meg a szemeim, amint magamhoz tértem. Lendületből ültem fel, hogy szétnézve konstatáljam: ismét csak egy álom volt. - csurom víz vagy, - kezdett bele idegesen, majd rám terítette a pokrócot. - jól vagy?

- Teljesen. Rossz álom.

- Mondta Angus. - sóhajtott fel, csak akkor éreztem meg a finom illatot. Az ágyam szélére pillantottam. Egy nagy tálca reggeli volt rajta, teával. A szívem furán dobbant meg, mikor Harry zavartan vakarta meg a tarkóját. - csináltam reggelit neked, bár én nem ennék belőle.

Egymásra néztünk, és egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.

- Azért egy próbát megér.

Magam elé vettem, és miközben a villáért nyúltam, arra gondoltam, Harry egy ideje nem beszélt a fura halál dolgairól. Sőt mi több, már-már kivirultnak tűnt egy-két percre. A szemei alatt a karikák lilák voltak, mint aki nem aludt jól. Ahhoz képest fel nem lehetett kelteni az éjszaka.

A számhoz emeltem a tojást, és csak reménykedtem, hogy ehető. Finoman megrágtam és lenyeltem.

Azon nyomban nyúltam a teáért, hogy leöblítsem. Eszméletlen sós volt.

- Jézus, nem akartalak megmérgezni esküszöm.

Nyeltem egy nagyot, de a második falatért nyúltam. Annyira éhes voltam, hogy tettem rá, mennyire sós. Megettem az egészet, bár igaz a felénél egy második bögre teáért ment le Harry.

Kiterültem az ágyon és a hasamat simogattam, mint egy jól lakott óvodás.

- Ehető volt, úgy látom. - vigyorgott rám szemtelenül.

- Hiányzott ez a vigyor. - bukott ki belőlem, a szemeim elnyíltak és inkább a plafonra szegeztem a tekintetemet. - ehető volt, ja, bár kevesebb sót használj.

- Benne lennék az édesben is. - mondta, majd folytatta, amit nem tudtam hova tenni. - akár szó szerint.

Az arcán megjelent a mély gödör, a szemei pedig pajkosan ragyogtak rám. Nem értettem, hogy milyen édesben lenne benne szó szerint, de inkább ráhagytam.