Itt vagyok, Tanár Úr!

19. R é s z

Nem öltöztem túl a találkozásra.

Ez alatt azt értem, hogy meg fogok fagyni. Délután még olyan jó idő volt, most meg hirtelen lehűlt a levegő. Máshol is megbolondult az időjárás, vagy csak Londonban?

Az állatkert után Harry csendes volt. Az enyhe kifejezés, szótlan, szó szerint. Egy betűt nem volt hajlandó kinyögni nekem. Tulajdonképpen mintha kivágták volna a nyelvét vagy csendkirályosat játszott volna úgy, hogy velem ezt nem közölte. Totál némán sétált mellettem, anélkül nyitotta ki az ajtót és engedett előre, hogy rám pillantott volna. Elgondolkodtam: megharagudott, amiért megsimogattam a bébi tigrist? De ugyanakkor felidézve az arcát, nem haragot láttam rajta, sokkal inkább... Nem, semmit nem láttál rajta, a felvetésre is röhögnöm kellett. Fura volt, megmagyarázhatatlan. Csak ott állt és nézte, ahogy nevetek, mikor a tigris arcon vágott a mancsával. Nem éreztem ahhoz foghatót ott és akkor.

Ráadásul pont így lehetne a legtisztábban jellemezni Harry tekintetét:

Mintha még sosem látott volna ehhez foghatót.

A házba érve egyszerűen elvonult, magára zárva az ajtót, beburkolózva a saját világába. Különös, pedig már-már azt hittem, lassan visszamehet az iskolába tanítani. Őszintén szólva, hiányoztak az órái. Vagy inkább azt hiányoltam, amilyen ott volt?

Felállt a szőr a karomon. Azok a játékos, szemtelen beszólások...

- Mondjad, Bastian. - vettem fel a telefont, az állam és a vállam közé támasztva beszéltem vele. Épp a szemhéjamat satíroztam be közepesen sötét barnával.

- Másfél órád van, mielőtt jelentelek.

- Ott leszek, ne aggódjál.

- Kiderül.

- És mit csinálunk?

- Elkísérjük Alexet először is, aztán beülünk valahová beszélgetni.

Elvigyorodtam, olyan aranyos volt. Elkísérjük a barátnőjét, hogy ne essen baja.

- Csak nem szerelmet vélek felfedezni a hangodban? - „aww"- oltam, csak hogy zavarba hozzam.

Ehelyett úgy döntött, inkább leigáz, mint hogy zavarba jöjjön.

- Nem szokásom szerelemért széttenni a lábaimat. - reagálta le, és mivel nem értettem a kijelentését, gyorsan folytatta. - anélkül is szétteszem.

A szemeimet forgattam.

- Te hímringyó.

- Ne dicsérj, amíg nem ismersz. 1 óra 19 perc. - majd lerakta. Reménytelen. Mit esznek rajta a nők, de komolyan?

Persze nagyon is jól tudtam. Azt, hogy úgy megnevetteti őket, mint engem is. Még akkor is vigyorogtam a szövegén, mikor kiléptem a folyosóra.

- Hová mész? - meredt rám Harry ijedten.

- Csak találkozok egy barátommal - mosolyogtam fel rá óvatosan. Most akkor nem haragszik?

- Hm. - bólintott.

Még ott álltunk egymás szemében elveszve pár pillanatig, aztán gyorsan elnéztem.

- Akkor... én megyek.

Elsétáltam előtte, bár ne tettem volna. A kellemes Harry illata beleférkőzött az orromba és csak nem lecsukódtak a szemeim tőle. Ezt már csak azzal tetőzte, hogy az ujjait a csuklómra fonta, megállított. Miért éreztem úgy magam, mint akihez épp most ér férfi először? A borzongás végigszántotta a gerincemet, főleg, mikor a fülemhez hajolva suttogott: