Itt vagyok, Tanár Úr!

20. R é s z

Sebastian-nel még egy órát beszélgettünk az álmáról.

Esküszöm nem mertem megszólalni. Pedig ott volt a nyelvemen: én is ezt álmodtam! Krisztusom, hogyan lehetséges ez? Mintha egy álomba kerültünk volna, egy éjszaka, ugyanazon a helyen, időpontban, ugyanolyan zaklatottá téve minket. Az őszintét megvallva nem foglalkoztam vele. Minek tulajdonítanék neki oly nagy jelentőséget, mikor csak egy álom?

Aztán jött Bastian és az összes félresöpört kételyemet előrébb helyezte bárminél. Ott ültem megbabonázva és teljesen lesokkolva, a szavak eltörpültek a nyelvem hegyén. Az egy dolog, hogy tudomást szereztem a szerelmi beállítottságáról, az eltelt órák alatt feldolgoztam és rendbe raktam a fejemben mindent. Az álmát nehezebb volt feldolgozni. Nem is azt, inkább megérteni. Rádöbbenni, hogy ilyen létezhet.

- Indiana - csettintgetett előttem - velem vagy még?

- Persze, szóvaal...

- Nem figyeltél, mi? Komolyan megijesztett az álmom, pedig én meg a félelem...

- Tipikus férfi. - forgattam a szememet.

- Mitől kéne félnem? Túl vagyok az első anális együttléten, attól féltem csak.

- Túl sok infó, Bastian.

Kimutatta a fehér fogait egy vigyorban.

- Tudom, Szöszi. Élvezem, hogy beszélhetek neked végre ezekről.

- Én is. - mosolyogtam rá őszintén. Pár óra leforgása alatt közelebb éreztem magam hozzá, ilyen létezhet? - ami az álmodat illeti, bizarr.

- Azt hittem, mindig irányítás alatt vagyok, de hogy más uralja a testemet? Oké, hogy Harry nem szimpatikus, de azért nem kívánnám a halálát. - felállt a szőr a karomon. - olyan utálat volt bennem iránta, és gőzöm sem volt miért. Mintha a saját elcseszett agyamba nem tudnék benézni. Ez milyen... izgalmas már?

- Izgalmas? - kerekedtek el a szemeim.

- Hát nem? Nem tudsz belenézni a saját agyadba. Lehet skizo vagyok.

Felsóhajtottam.

- Nem. Te idióta vagy.

- Ez sértő. - bökött felém egy ujjal. - te nem álmodtál semmit? Velem? Ketten egy forró éjszakán...

- Bastian.

- Mert? - tárta ki a karjait. - mondd azt, hogy nem nézek ki jól.

- A fiúkat szereted. Is. Vagy mi.

- Meg a nőket is. Szép vagy, okos és van humorod. Az előítéleteden csökkenthetnél, de hát senki sem tökéletes rajtam kívül. - mosolygott rám szemtelenül.

A telefonomra pillantottam első alkalommal, hogy leléptem Harrytől. Hét nem fogadott hívás! Angustól volt, a szívem pedig majd kiugrott a mellkasomból.

- Mennem kell. - álltam fel hirtelen és már tárcsáztam is egy taxit.

- Elviszlek. Pár sarokra áll az autóm.

- Nem kell. - gyorsan ráztam le, aztán rájöttem, nem kellene. - nagyra értékelem, de a taxi már jön is. Jövő héten megyek suliba.

Bastian hosszan bámészkodott az arcomon, kezdett zavarba hozni. Mindenhová néztem, kivéve őt.

- Figyelj, komolyan mondtam, hogy vigyázz a tanárral. - fogta meg a kezemet és a hüvelykujja finoman simította meg a csuklóm belső részét. Furán nyugtató volt. - és nem, nem az álmom miatt mondom. Tudom, hogy hozzá mész, ez ellen nem tudok és nem is akarok mit tenni. Felnőtt nő vagy. De szeretném, ha óvatos lennél.