- A francba, bealudtam!
Az ágy két lábbal rúgott ki magából, hogy aztán 360 fokos fordulattal a fürdőbe siethessek. Nem lehet igaz, hogy dél van! Az egész délelőttöt átaludtam! Nevetnem kellett, hiszen már nem segíthettem a sorsomon, legalábbis nem a mai napra.
A tükörbe nézve a gyűrött arcomat térképeztem fel. A párnahuzat szép csíkot hagyott a bal szemem alatt, joggal hívhatnának sebhelyes arcúnak az emberek, még piros is volt!
Pedig olyan szépen elterveztem, hogy reggel korán kelek, bekenem a frissen epillált - ez egy másik történet - lábamat, hogy a fekete harisnyám felsimulhasson rájuk. Kivasalom a szoknyámat, az ingemet és begöndörítem elől a hajamat. Tekintve, hogy az összes óráról lemaradtam, rájöttem, hogy nem érdemes annyira loholni. Az utolsó előtti most kezdődött el, ami másfél órás. Aztán fél óra szünet, és kezdődhet az utolsó.
Szépen kihasználtam a maradék időmet.
A telefonomon öt nem fogadott hívás volt, és egy sms. Kettő hívás Bastientől, három Gertie-től. Az SMS is tőle jött.
' Majd elmeséled, Harry miért rohant hozzánk oda idegbeteg módjára azzal, hogy tényleg kiléptél-e.'
A számra nyomtam a kezemet, hogy elfojtsam a röhögésemet. Az egész felsőtestem rázkódni kezdett.
Még jól is jött ki. Először úgy terveztem, Harry órájáról késik vagy 15 percet, el akartam vele hitetni, hogy ott hagytam a sulit miatta. Így, hogy meg sem jelentem még a mai napon, összefutni sem volt szerencsénk.
A vigyor kiült az arcomra, ezt pötyögtem vissza Gertie-nek:
' Ha megkérdezi megint, mondd azt, hogy nem érsz el tegnap óta. Jövök egy csokival'
Megengedtem magamnak egy reggeli meleg zuhanyt, a hajam tövét száríthattam utána a nyakamnál, csurom víz lett.
Kivasaltam a világos baba kék ingemet, aminek a könyököm alá ért az ujja, és kikészítettem a szürke, bőrhatású szoknyámat, egy magassarkú tavaszi-őszi csizmával. Bár a nap sütött, hűvös lehetett kint.
A sminkem nem lett erős, kis pirosító és szempillaspirál megtette. A hajamat kivasaltam, semmi extra, túl nagy feltűnést nem akartam kelteni.
Fél óra készülés után a tükör elé álltam. A szemeim végigsiklottak magamon s mintha valaki más pislogna vissza rám. A lábaim vékonynak tűntek a harisnyában, mindig ilyenek voltak? A csípőcsontomat kihangsúlyozta a szoknya dereka, amibe beletűrtem az inget. Meglepően... furán festettem? Az önbizalom ott kopogtatott az ajtómon, azonban nem engedtem be. Nem festettem valami jól.
Lefényképeztem magam és elküldtem Gertie-nek, válltól talpig.
A válasza ez volt:
'Azta! Lennék ilyen magazinbaba'
Elhúztam a számat, magazinbaba? Inkább ráhagytam. Nem volt időm átöltözni, így hát elindultam iskolába.
Harry tanár úr, tetszik már várni?
***
Az egyetem folyosóján lézengett pár ember, többnyire órán voltak. 10 perce már nekem is ott kellett volna lennem. Az ördögi vigyor kiült az arcomra, ahogy befordultam a tanterem folyosójára. Hozzáteszem kezdtem zavarba jönni, mert a jelenlévő fiúk 99%-a megfordult utánam. Az arcomon gyerekes melegséget éreztem. Krisztus, miért nem öltöztem át.
Megálltam az ajtó előtt, kifújtam egy mélyről előtörő levegőt. Remegtek a lábaim.
Miért remegnek a lábaim?
YOU ARE READING
Itt vagyok, Tanár Úr!
Romance- Indiana, nem költözhetsz ide. Légy szíves szedd össze a dolgaidat és menj vissza az iskolába. - A tanár úr nagyon szigorú. - mondtam a csípőmre téve a kezemet. Nem zavarsz el. - A tanár úr elfenekeli a diákjait, ha szófogadatlanok. - vágta hozzám...
