Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

5.rész

Avery:

-Avery kérlek gyere velem az igazgatói irodába.-mosolyog kedvesen az osztályfőnököm.
Még délelőtt az évnyitó után mondta nekem,hogy iskola után maradjak még bent elintézni néhány papírt,és az órarendet vegyem át.

Bólintva összeszedem a felszerelésem,ami nem állt többől,mint egy tolltartó,és egy vonalas füzet,amibe jegyzetelhetek.
Gondosan elrakom a táskámba,aztán felállok ülő helyzetemből.
-Mehetünk.
-Akkor menjünk.-indul el az ajtó irányába,én pedig követem a vékony alkatú nőt.

Eddig az iskola egy kész labirintusnak tűnik,és szokatlan számomra az egész hely.
Sajnos Amy nem az én osztályomba került,viszont szembe van egymással a termünk.

Magunk után becsukom az ajtót,amin egy hatalmas nemiszerv kapott helyet.
-Ne is foglalkozz vele..osztálydekoráció volt a témahét tavaly év vége fele.-legyint a mosolyát elrejtve.
-Csak nem Scott műve?-forgatom a szemem unottan.
-Eltaláltad.
Hát persze hogy az övé.

Az a kétperces út csendben telik az igazgatóiba,mígnem hangosan el nem kezd nyikorogni a bejárata.
-Innen már egyedül is menni fog.-paskolja meg a vállam,aztán egy "kedves" mozdulattal betessékel a dirihez.

-Avery Hale.Igaz?-teszi fel a költői kérdést,majd a válaszomat meg sem várva,az asztallal szemben lévő székre mutat.-Kérem üljön le.
-Rendben.
-Nos.-teszi le a kezében tartott újságot,és összekulcsolja a kezeit.-Ezeket írja alá,itt,itt és itt.-ér hozzá a mutató ujjával a velem szemben fekvő papírokhoz,ahol az aláírásra kívánt mező van.Kezembe ad egy tollat,mire dedikálni kezdem a fehér lapot.
-És honnan jött Avery?-próbál velem beszélgetést létesíteni,pedig tisztán látszódik a nőn,hogy a háta közepére sem kívánja.
-New York mellet van egy kisebb város,én onnan származok.-motyogom koncentrálva,hogy olvasható legyen a kézírásom.-Kész.-suttogom elképzelésem sincs hogy miért.Talán azért,mert fülsüketítő csend honol az irodában.
-Rendben.Sikeres tanévet kívánok,az órarendet pedig az osztályfőnök odaadja.régebben én adtam,de mostmár nem.Viszont látásra.
-Viszlát.-ráncolom össze a szemöldököm,és elhagyom az igazgatóit.

Az ajtó hatalmasat koppan a keretben,és el tudom képzelni az igazgatónő fejét.
Halk folyosón visszhangoznak lépteim,habár közel sem vagyok magassarkúban.
Nagy nehézségek árán,de kijutottam az iskolából.Egyedül azt nem értem,hogy miért kell a suli legeldugottabb zugába tenni azt a szerencsétlen irodát.
Mélyet szippantva a levegőbe átlépem a küszöböt,és élvezem a koradélutáni Napsugarat.

Kinyitom a szemeimet,és az erős fény miatt csak foltokat látok.Szerencsére hamar kitisztul a tekintetem,aztán észreveszem Katiet.
A nevét kiáltva odamegyek hozzá,mire vigyorogva felém fordul.
-Na,milyen volt az első napod?
-Hát olyan semmilyen.Nem beszéltem senkivel.-vonom meg a vállam sóhajtva.
Katie óvatos mosolyra húzza a száját,aztán belém karolva magával húz.

-Van aki hazavigyen?-néz szét a kereszteződésnél,majd futva keresztülrángat engem is.Szeretnek átkelni a piroson.
Apja lánya.
-Nincs,mert anyukám dolgozik.De csak 4km innen..nem olyan sok.-legyintek suttogva.
Már megint suttogok.
-Nem fogsz négy kilométert gyalogolni.Jössz velem.-feleli magabiztosan,úgy mint aki nem tűri el az ellentmondást.

-Figyelj nem kell,van két lábam,és még menni is tudok velük.
-Vicces vagy,de nincs választásod.-áll meg egy fekete sportkocsi előtt.

Mikor is kerültem én ide?

-Van jogosítványod?-pislogok nagyokat az autóban gyönyörködve.
-Igen van,de ez a bátyám verdája..ó már ott is jön.-mutogat egy égimeszelőre,akitől nem áll olyan messze a sportolás,és a haverjára,akik nagyjából tíz méterre vannak.
Scott megtorpan,pár pillanatig meg sem moccan.A haverja belebök egyet a vállába,aztán újra útra kel..Felénk..

-Sziasztok.-köszön a szőke hajú srác.
Vékonyabb alkatú mint Scott,de ő sem panaszkodhat.
-Szia Hale kisasszony,örvendek.-leheli a fülembe miközben elsétál mellettem.
Scott a sírba visz.Már az illata is a mennybe tudna küldeni.Esküszöm egyszer veszek ilyen parfümöt.

A fiú beül a vezetőülésbe,mellé pedig a haverja.
-Zac..rohadj meg..mindig te ülsz az anyósülésen.-fonja keresztbe a kezét Katie,mire az említett fiú rákacsint a visszapillantóból.
A lány elfojtott mosollyal,viszont vöröslő arccal beül az autóba.
Én kelletlenül állok az ajtó mellett,mert nem tudom,hogy beszállhatok-e.

-Hale kisasszony,beszállsz még ma,vagy guruljak át a lábadon?!-húzza le az ablakot,és vigyorogva kihajol rajta.
-Beszállok na.-nyitom ki óvatosan a kocsit,aztán beülök Scott mögé.
-Mindenki bent van,vagy várjuk meg az egész iskolát egy fuvarra?-dobol a kormányon,a halkan zúgó zene ritmusára.
-Menjél te madzagfejű.
-Megyek hugi.
-Csak pár perccel vagy idősebb.
-Attól még az vagyok.-nyomja be az önindító gombot,aztán a gázba tapos.

A kocsi egyenletes zúgása hol hangosabb,hol halkabb.
Scott befordul az utcánkban,majd megáll a házunk előtt.
-Ki.
-Mivan?
-Szállj ki.-szorítja a kormányt félelmetes erővel.Most meg mi baja van?
-Szépen is kérhetnéd seggfej.-kötöm ki magam az ülésből,majd becsapom az ajtót.
Éppen hogy arrébb tudtam lépni,de ez az idióta padlógázzal farol ki a bejárónkról.
Miért megy el innen ilyen hamar mindenki?
Vagy legalábbis ez a család.

Egymás után szedve a lábaimat beesek a házba.Anya éppen valamit a konyhában süt,aminek az illatát semmivel nem lehet összekeverni.Gofri.Végre.

Szoknyámból kihúzom a begyűrt ingemet,és kigombolom.
De neki nem dolgoznia kéne?
-Gyere kicsim.Kész az első adag.-rakja le az asztalra a finomabbnál finomabb falatokat.
-Anya te nem dolgozol ma?-húzom fel a szemöldököm.
-Hamarabb hazaengedtek,mert mondtam,hogy ma van az első napod az iskolában,csak nem telefonáltál,hogy menjek érted.
Bólintva tudomásul veszem,és egy falatért nyúlok.

Már esnék neki megenni az egészet,de mielőtt hozzáérhetnék rácsap a kezemre.
-Meg fogod magad égetni,várj vele egy kicsit.
-Nem érdekel,mindjárt kilyukad a gyomrom.
Újra a gofri felé nyúlok,anya pedig ezúttal engedi.
Tudom,hogy sütni fog,de nem mindegy már?
Beveszem a számba a falatot,aztán összeszorított szemmel megrágom a cukros édességet.Végig égeti a torkomat,még akkor is érzem a fájdalmat,miután teljesen lement.
-Uhh.
-Mondtam hogy meleg lesz.-rázza a fejét fájdalmasan.
Halványan elmosolyodik,és a fejem búbjára ad egy puszit.

-Jó étvágyat picim.És mesélj a napodról..milyen volt?Egyáltalán hogy értél haza?
-A napom az elment egynek,volt már jobb is az életem során.Nem nagyon beszéltem senkivel.-veszek el még egy gofrit a tálcával,majd azt is a számba tömöm.Ez már nem éget annyira mint az előző.
-Hogy jöttél haza?-puszil be ő is egy egészet.Hát az ő lánya vagyok.Ebben nagyon hasonlítunk.Mindent megeszünk ami van.Legyen az bármi.

-Egyik osztálytársam hazahozott.
-Akkor csak találtál barátokat.-legyint mosolyogva.
-Mondhatjuk úgy is.-Azt a részt már nem tettem hozzá,hogy összebarátkoztam annak a srácnak a hugával,akivel részegen lefeküdtem.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3