Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

47.rész

Scott:

Még mindíg itt rohadok ebben a büdös pincében legalább három órája.
Épen és egészségesen.
Csak az arcom van belilulva attól az egy darab ütéstől amit kaptam a képembe.
Borzasztó szarul próbál megfélemlíteni vagy hasonlót csinálni ez a szerencsétlen vadbarom.
Már megmutatta a késeit,de visszarakta őket oda,ahonnan kivette.
Fegyvert fogott a fejemhez,miközben én rendületlenül fúrtam a tekintetem az övébe,ezért berezelt.

Már ott tartottam,hogy szólok neki,engedjen el,adja ide a kést,és majd én hasbaszúrom magam,csak ne kínlódjon ennyit.
Nyilván nem akarok meghalni,főleg nem ettől az embertől,de nagyon nagyon közel járok az öngyilkossághoz.
Néhány ok tart vissza.
Az egyik Avery,A másik pedig szüksége van rám a családnak.
Meg a világnak is,de ez mellékes.
Milyen szar lenne az univerzumnak ha én nem lennék?!

-Nem vagy éhes?-szakít ki a gondolataimból az idősebbik vörös.
Remélen nem komolyan mondtad tesó,mert ennél szánalmasabb már nemigen lehetsz.
-Komolyan kérdezed?-vonom fel a szemöldököm.
-Persze.Főtt étel nincs,de van alma.
-Nem kérek.-utasítom vissza az ajánlatát.
Lehet mérgezett,ami nem tenne jót a kinézetemnek sem.
-Te tudod.
-Vagy figyelj.-csücsörítek gondolkozva.-Kérek,ha előbb te harapsz bele.-biccentek a csávó felé,aki sóhajtva kimegy az ajtón aztán hallom ahogy léptei visszhangoznak a beton lépcsőn felfelé menet.

Van minimum 30 másodpercem cselekedni.
Homlokomat ráncolva koncentrálok a kezemre,amik össze vannak kötve a lábammal.
Ezért van az,ha az egyiket mozgatom,megy vele a lenti végtagom,ugyan ez fordítva is.
Kicsi,rázó mozdulattal fordítom más más irányokba a csuklóm,hogy kicsússzon a pulcsim ujjába rejtett a penge,egyenesen a tenyerembe.

Beszívom az ajkaim,miközben hallom a lejtő folyosón közeledő lépteit a srácnak.
Még messze jár.
Rántok egy utolsót a kezemen,és végre sikerült kierőlködnöm azt a rohadt kis pengét,ami egyébként borotvába való.
Kicsomagomom,de csak az egyik oldalát,azért,mert miközben reszelem a vékony kötelet,nem akarom,hogy szétszabdalja a tenyerem vagy bármim.

Egyre gyorsabban satírozom,érzem hogy már kevés van hára.
Nem lesz rá időm.
Gyakorlottan visszacsúsztatom a pulcsim kivágásába,aztán az ajtót szugerálva várom hogy benyisson.
Fejben visszaszámolok az időben..és három,kettő....egy.-Itt az almád.-mutatja fel az ételt amiből kiharapott darabot.

-A szemem láttára harapj bele.-pillantgatok ártatlanul.Remélem mérgezett.
-De nem vagyok éhes.
-Akkor én sem.Képzeld el,egy bevetés során négy napig nem ettem,ebből három napig fogtam fegyvert egy fickóra egy erdőben.Tehát kitartó vagyok.-ejtek el egy félmosolyt kicsit sem felvágásképp megemlítve az egyik legbüszkébb pontomat.

-És mi lett a vége?
-Megöltem a faszit,mert végül elárulta amit akartam.
-Miért nem lőtt le téged előbb?
-Mert az ő fegyverét fogtam.-válaszolok kapásból.
-Uh.De nem akarok enni az álmából.
-Talán megmérgezted mint a boszorkány a hófehérkében?
-Hozok másikat.-dobja ki a kukába a rossz gyümölcsöt.

Te jó ég.
Megvárom amíg kimegy ez a balek,aztán egyet rántok a kötélen,a lábammal ellent tartva.
Recsegéshez tudnám hasonlítani azt a hangot,ahogy szétszakadt.
Mielőtt leesne az anyag a földre,elkapom,és szimplán a csuklóm köré tekerem,de nem kötöm meg,csak begyűröm az egyik darab alá.

Lendítek a kezemen,amiből megint kicsik a penge.Sajnos rossz oldalába fogtam bele,így a jobb mutató ujjamat egy picit megvágtam.
De tényleg csak egy picit,ami ha otthon történt volna,nem is foglalkoznék vele.
De így igen,mert ha meglát ez a senkiházi valami olyat,akkor meg kell öljem,mielőtt kihallgathatnám,vagyis értelmezhetném az elkotyogott semmiségeit.

Eddig azt tudom,hogy érkezik egy szállítmányuk egy hét múlva.
Reggel vagy este azt nem tudom.
Nagy beruházás lesz,mert egy meglevő,ámde új birodalmat akarnak nyitni,új emberekkel.
Valami olyat,ami behálózza az egész világot és minden ember használja.
Áram avagy energia.A szövegkörnyezetből erre jöttem rá.

Ezt onnan tudom,mert kapott egy hívást,és nem ment fel teljesen a feljárón,hanem csak becsukta kívülről az ajtót.
A szuper fülemet pedig apától örököltem.
Tisztán hallottam mindent.
Ujjbegyeim összeszorítva próbálom csillapítani a vérzést,semmi képp sem hagyni,hogy csöpögjön.
Amikor úgy ítélem meg,hogy abbamarad a testem szivárgása,őrült sebességgel kezdem bontani a másik kezemen is a kötelet.

Hallom ahogy bomlik szét,de még nem eléggé ahoz,hogy elszakítsam.
Erős vagyok,de nem ennyire.
-Itt az új alma.-toppan be az akit senki sem hívott.-Te mit csinálsz?-méreget gyanúsan.
-Csak viszket a seggem.
-Ja,szólj ha sikerült.
-Okés.-bólogatok eröltetett mosollyal.
Most mi legyen?
Úgy döntök,hogy folytatom,addig amíg el nem tudom szakítani.

Még egy kicsit vágok ezen a szaron,ami egyébként kurvára vágja a csuklóm,aztán egy utolsót nyisszantok rajta,amit nem kellett volna.
Utána kapok a kettévágott mintás fosnak.
Ebben egy jó és egy rossz dolog van.
A jó az,hogy sikeresen megfogtam,ezért nem esett le,nos a rossz már aggasztóbb egy kicsivel.
Annyira figyeltem arra,hogy ne ejtsem el,hogy a másik kezemmel telibe rászorítottam a pengére.

-Mi a szar?
-Csak túlvakartam.-szivom be élesen a levegőt,elrejtve a vágás okozta fájdalmat,ami nagyon csíp,meg lüktet,meg mindent csinál,csak azt nem amit kéne.
-Te meg akarsz szökni?-gyanúsít meg lenyelve a falat almát,amit nemrég kapott be.
-Én nem.

-Pedig almát is hoztam.-Kapja fel a kést,de le is rakja,mert megint megszólalt a telefonja.
Figyelmen kívül hagyom az idegesítő rezgést,ügyelve arra,hogy ne menjek oda felvenni helyette.
-Igen főnök?-szól bele a telefonba bizonytalanul.Ez az idióta még erre is alkalmatlan.
Kiszorul a tüdőmből a levegő,aztán a hívója hangjára próbálok koncentrálni,halkan mond vagy susog valamit,ezáltal pedig csak dünnyögést hallok.
A francba.

-Túlélte a csaj?Hogy is hívják?-gondolkozik erősen,de hiába.A telefonban lévő torzított hang válaszolt neki.
-Avery Hale.Ma mérgeztük meg megint,de mindíg szerencséje van.Pedig az az iskolás csaj igen csak sokat nyomott a teájába.-Visszhangzik a készülék a néma csendben,ami hirtelen ellepte a pincét.

Averyt megmérgezték?És én megint nem voltam mellette megmenteni vagy vigyázni rá.Jár nekem a gratuláció.
Valami erősebb érzés kap el,ami legyőzi a sajnálkozást,és a bűntudatot.
Számomra ez elég ismerős.
Az a féle kegyetlen düh,ami életekbe kerül,jelen esetben minimum az egy,de ez még sokszorozódhat,ha kint is vannak  emberek a pincén kívül.
-Hé vöröske!Van kedved játszani?

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3