Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

60.rész

Scott:

Zihálok és kurvára ideges vagyok.
Apa rendszerét követve hét másodpercig beszívom,háromig bent tartom,majd ugyan úgy hét másodpercen keresztül kifújom.
Milyen játékba visznek bele?
Ez olyan amit apa kapott régen?
Vagy teljesen más?
Összezavarnak..megismétlik a múltat,amikor már egyszer elbuktak.
Mi van ha most nem fognak?

Apa mesélte mennyi üzenetet kaptak,sőt,meg is mutatta a picit gyűrött leveleket.
A múlt egy darabja átköltözött a jelenbe.
Ez így fog folytatódni mindenkivel?Katievel?A leendő gyerekeimmel?A húgom gyerekeivel?Gyűlölök ebben a kegyetlen faszom szar világban élni,ahol a vagyon dominál.
Mi vagyunk a tápláléklánc csúcsán,ámde nem lehetünk biztonságban,mert mindenki a helyünket akarja.

Rangos vacsorák,bálok,fényűzés,de emögött csak egy család van,akik félelem nélkül szeretnének élni.
Persze én sem bírnám nyugton egész életemben,mert giliszta van a seggemben,ami miatt fejjel megyek a bajnak,csupán az adrenalin mámora miatt.
De megéri hullákat hagyni magamután,hatalmat mutatni,ha az életem első szerelme halott,és a második mindent elsöprő lány jelenleg felpofozna,amiért bunkó vagyok?
Kurvára nem.Mégis csinálom.

Mit közölhetnek Averyvel az igazgatóiban?
Iskolát vált?Köze van a kapott üzenethez,vagy csak paranoiás vagyok megint?
Mi van ha el akarják kapni?
Ilyen furcsa gondolatok ugrálnak a fejembe,amik megőrítenek.
Ha Averyt is elveszítem,fogalmam sincs,hogy mihez kezdjek.

-Scott ne agyalj már annyit,úgy nézel ki,mint aki most lépett bele egy elefántszarba.-Löki meg a vállam Katie.-Amiben végül elcsúsztál.-egészíti ki becsukva magunk mögött az iskola hátsó ajtaját.
-Most nem óra van?-pislog Zac a telefonját nézve.
-És?Mi a fontosabb?Egy szar tesi,amin semmit sem csinálunk,vagy Avery?
-Nem is tesi van,a kapott üzenet pedig nem Averyről szól. -magyarázza meg a húgom.
Néha annyira utálom.
Okoskodó kaktuszmániás hisztikirálynő.

-Hát kiről?
-Én tudjam?-húzza magasra a vállát.
Ahj te jó ég..apa miért engedte meg??
-Megnézhetem a szöveget?-nyújtja ki a kezét Zac.Bólintva megnyitom a telefonomon lévő üzenetet,utána Zac tenyerébe nyomom a készüléket.
-Kösz.
-Igazán nincs mit.-morgolódok az ujjaimat tördelve.
Hogy jutok be a könyvtárba legálisan?Kiabálás,feltűnés,és az iskolaőrség zaklatása nélkül?
Ja meg persze az öreg hárpia tűzokádását sem árt elkerülni.

-Ajánlom,hogy a könyvtár legyen.-nézek Katiere szigorúan.
Most nem jópofizni vagyok itt,főleg nem a testvéri szeretetet gyakorolni,hanem...játszani?
-Az lesz.-válik elszántá a mimikája.
Ismerem ezt az énjét..tesós bunyók.
Mindíg ilyen arca volt,amikor nyerni akart.
Párszor azért győzött,ami természetesen azért volt,mert hagytam magam.
Addig nem áll le,amíg nem ő áll a legfelső szinten.
Legyen az bármi is.

-Mi van fiúk?Indulás!-tapsol kettőt a nagyasszony.Zackel egyszerre sóhajtunk fel,menetirányba fordulva.
-Szerintem a Görög storyknál keressük.
-Vagy egyszerűen másoljuk be Googlebe?-adok egy értelmesebb választ.
-Oké,milyen messze van a könyvtár?
-Ember..ide jársz három és fél éve,nem igaz,hogy nem tudod hol van.-akad ki Katie teljesen jogosan.
-A csarnokkal szemben.-tájolom be az aranyhalmemóriájú padtársamnak.

-Jaa tényleg!
-Naugye?!Menjünk.-biccentek az épület felé,amit kitakar az egyik tornaterem.
A hideg szél minden lehelletemet,szavamat elfújja,csak a gondolataim maradnak meg.
De lassan azok sem,mert kezdek begolyózni.
Rohadt gyanús nekem ez az egész.
Olyan érzés van a gerincem tövében,mintha néznének.
Figyelik minden lépésem,és én nem is tudok róla.

Folyamatosan Averyn kattog az agyam,meg azon ha hülye csengőn.Miért nem óra után hívták ki?Remélem jól van.
-Scott?Hé!SCOTT!TÚL MENTÉL!-kiabálnak mögöttem nagyjából harminc méterre.
Úgy látszik elbambultam..nem is kicsit.
-Megyek.-morgom dühösen.Felhajtom a kapucnimat,fekete mackózsebembe dugom a kezem,mert eléggé fagyos a reggeli nyirkos levegő.Jobb híjján csak pulcsi van rajtam.

...

-Mi az,hogy nem engedhet be?-szívom be élesen a levegőt.Nem igaz,hogy ez a némber reggeli szüneten volt,ezért vártunk negyed órát,hanem még be sem akar engedni.
Én felvetettem azt a lehetőséget,hogy feltöröm a zárat,de Katie nem engedte.

-Ki vannak tiltva..kétszeresen is.-törli meg a kocka szemüvegét,amit az orra hegyén hord.
-A lány nincs..őt beengedem,de titeket nem.Pont.
-Katie,keresd ezt a könyvet.-mutatom felé az interneten talált borító fényképét.
-Homérosz-Iliász.Van itt olyan?-kapja ki a kezemből a telefont,majd a könyvtáros arcába nyomja.

Az öreg "hölgy" hátrál néhány lépést,és hunyorítva kémlelni kezdi a telefonom.
Bevallom egy kicsit feszengek,amiért egy öregasszony árgus szemekkel nézi a képernyőmet,amire bármikor jöhet üzenet.
-Szerintem megjegyezte.Hozza ki az összeset.-rángatom ki a húgom kezéből a bűvös eszközt.
-Csak egy van a könyvből fiatalember.-csücsörít a rózsaszínre festett szájával.

-Akkor hozd ki azt.
-Tegetődünk kisfiam?-húzza ki magát a kemény százhúsz centis néni.
-Igen.
-Szerintem nem.-mér végig tetőtől talpig undorodva.
-Az nem érdekel,csak menjen már be az átkozott könyvért!-emelem meg egy kicsit a hangomat,amit lehet nem kellett volna.

Miért van az,ha én elkezdek beszélni,fixen az ellentétét érem el annak amit valójában akartam?
-Na idefigyelj te felfuvalkodott hólyag.-böki meg a mellkasomat.-Itt dolgozok már negyven éve,és semmi tiszteletet nem kapok a magadfajta suhancoktól.
-Ahh..inkább a szemem folyt volna ki.-dörzsölöm meg az említett testrészem a fáradtságtól.
Első nap az iskolában,és ezt kell hallgatnom.

-Ezt találtam a könyvben.-lóbál katie egy borítékot az üveg másik oldalán.
Én és a haverom felfigyelünk az óbégatásra,de az előttem lévő feltehetőleg nagymama,folyamatosan mondja a magáét.
Azt hiszi piacon vagyunk?
Katie elkezd az ajtó felé sprintelni.
Ezzel annyi a probléma,hogy nem lassít..a résnyire nyitott ajtó másik oldalán,pedig ez a szerencsétlen némber van.

Kihúzom a zsebemből a kezem,majd ösztönösen a könyvtáros karja után nyúlok.
Körbefonom vékony felkarján az ujjaim,és elrántom az egyszemélyes olimpiai versenyt futó Katie elől,aki faltrörő kosként vetődik a hideg betonra.Egy szál pulóverben ő is.
-Itt a boríték.-nyöszörgi a hátára fordulva.
Magasba emeli a papirost,amit ő is követ a tekintetével.
Zac elveszi tőle,és tovább adja nekem.
Elengedem a vénasszony kötött felsőjét,amit egy régi mellény fed,aztán a húgomhoz lépek,segítő jobbot nyújtva.

-Köszi.-áll két lábra.Leporolja a felsőjét,lábát,cipőjét,meg úgy mindenét,aztán vet magára egy pillantást az üvegben,ami pontosan tükrözi az alakját.
-Háromszoros kitiltás mindannyiuknak!-hadonászik a kezével össze vissza.
-De nekem egy sem volt!-háborodik fel a testvérem.
Na azt már nem.

-Katie engedd el.Kérlek.-könyörgök neki azért,hogy hagyja a faszba,mert ha nekiáll vitázni,és hallgatnom kell ezt a nőt,meg a vékony szar hangját,akkor kiszúrom a fülem,megvakítom magam,és levágatom a golyóim.
Tehát véget vetek az életemnek.

-Bontsuk ki.-préselem össze az ajkaim frusztráltan.Csak ne olyan levél legyen..kérlek Istenem.Tudom,hogy elenyésző rá az esély,miszerint egy véletlen egybeesés,de reménykedek.
-Háromra?
-Ne legyél gyerekes.-rökönyödök meg.
-Hat perccel vagy idősebb..HAT.
-Na majd én.-veszi el Zac a borítékot,aztán letépi a tetejét.Háromszögben állunk,azért,hogy mindenki lásson mindent.
Behunyja az egyik szemét,és belenéz a tasakba.-Csak egy papír,piros betűkkel.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3