Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

31.rész

Avery:

-Mmh.-mozdítom meg a mázsás súlyú lábujjaimat,amik így is borzasztóan fájnak.
Egyenletes pittyegés,fertőtlenítő szag,és halálosan kemény ágy.Tudom hol vagyok,pedig ki sem nyitottam a szemem.
Volt egy időszak az életemben,amikor voltam párszor ilyesfajta helyen.
Csak akkor orvosok lihegtek felettem,most pedig fülsüketítő némaság vesz körül.
Régebben hallottam,ahogy anya az ujjait tördeli,de most még a szuszogása sem töri meg a csendet.

Ki hibája mindez?Az enyém.És miért?Mert már másodjára megyek fejjel a halálba.
Mind a kétszer füstmérgezés.
Három az igazság nem?Már csak egy van hátra,amiben lehet,hogy ott is maradok.
Viszket az orrom,de nem tudok odanyúlni.
Ilyen még nem volt velem.
Nem tudom figyelmen kívül hagyni a szorító érzést a csuklómon.
Lebénultam volna?
Újra megmozdítom a bokámat apró körzésekkel,de ugyan úgy mint a kezemnél,itt sem engedi valami szorítás.

Mély levegőt véve kinyitom a szemem,amit tapasztalatból tudok,hogy nem jó ötlet.
Ha fény van kiég a szemem,ha pedig sötétség lenne,azt hinném megvakultam.
Az második tippem valósult meg.Sötét van,csak a folyosón világít a neon.

Még nem élesedett ki a látásom,de körbe vesz egy szorongó érzés.
Rápillantok a karomra,de nem vagyok előrébb semmivel.
Mintha figyelnének.
Újra ránézek a szobámban lévő ablakra,amivel kilátok a zöld színre festett közlekedőre.
Óvatosan megrántom a felső végtagjaim,de csak egy nyikorgó hangot hallok.Semmi mást,ami valószínűleg az ágyam.

Újra a fény felé pillantok,és a szívem kihagy egy ütemet.Hatalmas fekete alak van közvetlen az ablak előtt,és engem néz.
Megemelkedik a pulzusom,szédülni kezdek.
Tesem új erőre kap,erőteljes mozdulatokkal próbálok szabadulni.
Le vagyok kötözve.Teljesen ki vagyok szolgáltatva bárminek vagy bárkinek.
Mozdul a sötét sziluett az ajtóm felé.
Visszafolytott lélegzettel hallgatom a nyikorgó bejáratot nyílni és csukódni.
Megremeg az alsó ajkam,ahogy felkapcsolja a villanyt.

Nos,most jön a szemkiégés története,pedig csak a szoba másik felében oltottta fel az asztali lámpát.Hunyorogva pillantok az ismeretlen arcra,akinek már a jelenléte is félelmet okoz.Tisztán látszik rajta,hogy nem jókedvében jött engem meglátogatni.
Mackópulcsija zsebébe teszi a kezét,aztán belenéz a szemembe.

-Te nem tehetsz semmiről,ez az anyád műve.-kezd bele felvezetés nélkül.
-Mivan?-pislogok kettőt hülyén.
Mégsem vagyok olyan kíváncsi a múltamra.A jelen a fontos.Nem akarok turkálni a régenben,mert már bebizonyosodott,hogy nem járok jól.
-Anyukád cserét ajánlott.-szipog egyet náthásan.Remélem álmában belefullad a takonyba.

-Miféle cserét?-sziszegem összeszorított ajkakkal.Nem éri meg próbálkoznom a szabadulásban,mert nincs esélyem.Máshogy kell megoldanom.
-Odaad téged a jövőheti Weil féle szállítmányért cserébe.Mondjuk én nem baszakodnék velük,de ő tudja.
-T-tessék?-pislogok hosszakat könnybelábadt szemekkel.
Az nem lehet.Anyám nem cserélhet el olyan szarokért.

-Nyugi nem fog fájni,csak amíg elalszol,de utána szépen kikötözlek,elviszlek a főnököz,ő pedig azt csinál veled amit akar.
-SEGÍTSÉG!!-rángatózok kikelve magamból,de hiába.
Karbatett kézzel nézi a szenvedésem,aztán egy félmosollyal leszorít engem a torkomnál fogva.Idegesen kifújom a szememből a hajam,és feljebb emelem a fejem.
Nem szorítja annyira hogy megfulladjak,de éppen eléggé ahoz,hogy megijedjek.

-Ne sikítozz,mert úgysem hallja senki.
-Igen?-harapok bele egyet a kezébe,mire ordítva hátrál néhány lépést,a vérző helyet fogva.
-Ne ordíts,úgysem hallja senki.-köpöm ki a véres nyálat,ami priccolva megy minden felé.
Próbálok minél több információt adni a pasasról ha elrabolna.És a vére éppen elég a beazonosításához.Elég gusztustalan más vérét a szánkban tudni.
Csak azt nem értem,hogy hogy a faszba nem kaptam még pánikrohamot...

-Na idefigyelj cica,ne akard,hogy hirtelen legyen vége az életednek,mert egy mozdulattal megöllek.-kapja elő a mackózsebéből a pisztolyát,és az ágyam előtt állva rámszegezi.

Most meg akar engem gyilkolni?

-Gondolom ha én itt kimúlok,akkor a csere sem él.Következtetésképp túsznak akartok engem tartani.
-Rohadt ribanc,az anyád is megúszta a halált a lepcses szájával.-illeszti be a lőfegyvert az övébe,majd a farzsebébe teszi a kezét.
Sóhajt egyet,majd mint aki megvilágosodott felnéz rám.

-Te.-mutat rám az ujjával.-Téged védett meg az ifjabbik Weil.
-Hol?-forgatom a szemem.
-A plázában te idióta pica.
-Pica?Az nem inkább picsa akart lenni?
-Kussolsz!
-Chh.
-Felmérted a jelenlegi helyzet súlyát?Az anyád sem szeret.Simán elcserélt egy szállítmányért,teljesen magadrahagyva téged.-ballag oda az ágyam melletti székhez,aztán fél lábával rátérdel,és felém hajol.-Senkid nincs aki megmenthetne,csak én,de amilyen peched van,én vagyok a rosszfiú.

-Szerintem nem.-töri be az üveget valaki,akinek nagyon ismerős a hangja.
Földre érkezése után megfog egy nagyobb üvegdarabot,és az "elrablóm" derekába állítja.A férfi felordít fájdalmában,de mire cselekedhetne,valaki kirúgta a lábait.
Hátára esik,ami miatt mégjobban belefúródik a testébe.
A fekete sziluett macska léptekkel közelít a félig halálban lévő emberhez,aztán egy egyszerű mozdulattal eltöri a nyakát.
A recsegő hangtól még a gyomrom is felfordul.

Guggolásából felállva hozzám siet,aztán az arcomra teszi a kezét.Megérzem az ismerős parfümöt,amitől görcsbe rándul a gyomrom.
-Jég hideg vagy.-simít vígig a nyakamnál megállva.-És ez mi?-szorít rá enyhén.
Sziszegve beszívom a levegőt,és elhúzom a fejem,jelezve neki,hogy fáj.

Összeszorítja a száját,óvatosan elvéve a kezét,majd hátrébb lépve végignéz rajtam.
-Ugye tudod,hogy most azt csinálhatnék veled amit akarok?-fonja össze a kezét,utána lassan kiengedi a beharapott ajkait.
Ez életem legrosszabb és egyben legszebb napja.

-Tudom,de oldozz már el.-pillantok le a kezemre,ami már kékül.
-Te akartad.-sóhajtja fájdalmasan.
-Hát persze hogy én akartam..ki más akarta volna?-mélyitem el a hangom.
-Le vagy törve mint a bili füle..mi a baj?-oldozza el a kezem.
-Szerinted?El akartak rabolni,meg akartak ölni,és kiderült,hogy az anyám elcserélt a szállítmányotokért.

-Mit mondtál?-merevedik meg.
-Lecserélt a szállítmányotokért.-ismétlem el magam.Lassan már papagáj leszek.
-Bazdmeg..indulunk..most!-köti ki a lábam is,aztán a kezébe felkapva kirohan velem a kórházból.
-Amúgy te mit kerestél a sürgősségin?
-Másodjára kaptam füstmérgezést.
-Az fasza,mikor lesz a harmadik?-rak be az anyósülésre,aztán átnyúlva felettem beköti a biztonságiövem.
-Hát de ritka bunkó vagy.-folytom el a vigyorom.

Rámcsukva az ajtót átkocog a másik oldalra.Ingben volt,meg egy farmernadrágban(!?)
Beül a volán mögé,aztán sietve megnyomja az önindító gombot,s a motor felbőg.
Nem tökölve az idővel,a gázba tapos,és pár másodperc múlva,már százméterekről látom a kórház magas épületét.Ki van világítva.De így belegondolva jó lenne tudni,egyáltalán hol vagyok?

Oldalra fordítom a fejem kényelmes pozícióba,amiben pont rálátok az alakjára.Egy kézzel fogja a kormányt,másik az ölében van.Rágózik.Állkapcsa megfeszül,utána elernyed.Meg kell hagyni jó géneket örökölt.

-Ne törd a cuki kis fejed,hogy hol voltál,az a lényeg,most velem vagy.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3