Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

45.rész

Avery:

-Bejöhetek?-kopogtat valaki az ajtón.
Kedves hangját egyből megismerem.
Katie az.
-Persze gyere.-mondom a normál hangomtól egy kicsit magasabban.
Visszacsavarom a büfében vett barackos xixót,megigazítom a fehér pólómat amire rajzolt csillagok vannak nyomtatva.
Hazafelé jövet beugrottunk hozzánk,aztán átcuccoltunk ide,azért vannak ruháim jelenleg.

Amúgy mondtam már hogy Scott egy köcsög?
Egész nap nyaggattam,de nem mondja el mi az Isten történt.
Próbaltam kedvesen,próbáltam bunkón,próbáltam erőszakosan,aminek az lett a vége,hogy kiröhögött.
Hozzá képest egy apró bolha vagyok,de azért lazán pofon tudom vágni.
Illetve pofon tudnám vágni,mert ma azzal is próbálkoztam.
Végeredményképp elkapta a kezem,aztán a másikat is,amivel ütni akartam.
Oda sem nézett.Kapja be.
És rohadjon le róla az a hülye mosolya.Jó azért annyira mégse.

-Nem zavarlak?-nyitja ki enyhén az ajtót,amin keresztül bekukkant.
-Nem dehogy,gyere.Úgy is most akartam kipakolni a bőröndből.-nézek oda az említett tárgyra,ami szakadásig van tömve mindennel.
-Nem utazótáskákat, bőröndöket,hátizsákokat akartál véletlenül mondani?
-Ja de.-javítom ki magam kuncogva.
-Segítsek?-mosolyodik el,a szeme pedig boldogan csillan.
-Megtennéd?Azt sem tudom hol kezdjem.-gurulok az ágy szélére,majd fellököm magam onnan.

Elhúzom a számat ahogy ránézek az egész gardróbomra,ami nem fért el a csomagtartóban,és a hátsó teret is betöltötte.
-Szerintem a fehérneműkkel kezdjük,utána pedig az egyre nagyobb darabokra térünk át.-sétál keresztül a szobán,egyenesen a ruhatárolók kupacához,ami a sarokba lett ledobálva.

-Vagy inkább nyissunk ki egy randomot,ami nem robban szét,ha egy picit is megmozdítjuk.-változtatja meg az álláspontját,majd egy könnyebbnek tűnőt a hátára fordít a szőnyeg közepén,és mellé guggolva összehúzott szemmel kicipzározza.
-Nem fog megharapni nyugi.
-Inkább attól félek,hogy valami szementalál.
-Ha ha ha.-forgatom a szemem lecsücsülve Katie mellé,aztán elkezdem én is kiszedni belőle a holmikat.
-Ez így nem lesz jó.Én veszem ki,te pedig berakod a gardróbba.

-Illetve az akasztóval,szekrénnyel,tükörrel és hellyel teli szobába?-utánzom le az előbbi megszólalását.
-Igen abba.-rázza a fejét tettetett morcossággal.
-Ahhh nincs ehez most kedvem.-dobom le a földre az egyik farmerom,aztán én is követem az ívét.
Annyira fáradt vagyok,hogy élni sincsen erőm nem hogy pakolni.
-Mi a baj?-hagyja abba a cuccaim hajtogatását felhúzott szemöldökkel.

Száját szomorú mosolyra húzza,aztán bólintva letesz mindent a kezéből.
-Héé.-mászik át a hatalmas színes tömegen,és mellém ülve nekitámasztja a hátát az ágyamnak.-Tedd ide a fejed.-paskolja meg a combját.
Mély levegőt veszek(erőt gyűjtök a mozgáshoz),aztán felvánszorgok Katie lábára.

-Scottot úgy tarkón tudnám verni.-kezdek bele felvezetés nélkül.
Minek az?Katie ismeri,és tudja milyen,hiszen testvérek.
-Ismerős az érzés.-ironizál a szemét forgatva.-Folytatsd.
-Nem tudom mit akar és valamit titkol előlem,aminek Willhez erősen köze van.
-Tudod Avery,nem mondok újat szerintem,de Scott enyhén birtoklásmániás és védelmező.
-Enyhén?-ragadom ki az egyetlen hazug szót.
-Csak egy kicsit.-túr bele a hajamba,és egy tincset kiválasztva birizgálni kezdi.Nem nagyon szeretem ha a fejem baszkurálják,de ez most kifejezetten jól esik.

-Ha nem mondod fel sem tűnik.-forgatom a szemem.-Éjjelenként engem nézett ahogy alszok.-nyomom meg az alszok szót hitetlenkedve.Még mindíg nem bírom ezt felfogni.
Ha megérteném Scott gondolkodását,valószínűleg megállnék a növésben is.
Miért nem adtak hozzá egy útmutatót,hatalmas piros betűkkel felírva rá:Veszélyes termék,használata vagy erősen ajánlott,vagy halált okoz!

-Apró jellemhiba.-legyint a levegőben.
Egy pillanatra becsukom a szemem,ámde egy fojtogatóan rossz érzés kerít hatalmába.
Hirtelen fájdalom nyilal a mellkasomba,fogalmam sincs miért.
Nyomasztó a levegő ami körülvesz,de tudom hogy nem történhet velem semmi.
Csak paranoiás vagyok.

-Nem vagyok túlságosan jól.-jelentem ki mielőtt elájulnék.Komolyan úgy érzem,hogy nekem most patkó lesz.
-Avery?-mozgatja meg a fejem Katie a combjával,de már reagálni sem tudok.
Nincs erőm hozzá..mintha valami elszívná az energiámat.

-ANYA APAAA AVERY ROSSZUL VAN!!-ismeri fel a helyzetet,és torkaszakadtából kiált,a vállamat rángatva.
Hallom azt a jellegzetes dübögést,ami a folyosón visszhangzik,és egyre közelebb jön.

Hirtelen rosszabbnál rosszabb képek jelennek meg a szemem előtt,ahol a nappali csupa vér,Scott pedig eltűnt.
Mindenki meghalt körülöttem,csak én nem.És ez volt a legrosszabb.

Hideg izzadás vesz körül,nem tudom,meddig vagyok képes megőrizni a hideg vérem.
Ez csak egy álom Avery semmi több.

-Mi történt kincsem?-ront be az ajtón Emily..csak Emily.
Lihegve lehajol,egyenesen az arcomba.
Minden erőmet összeszedve enyhén próbálom kinyitni a szemem.

Hasonló az érzés,mintha egy kocsit akarnék megemelni.Kurvanehéz.
A szűnni nem akaró mázsás súly nyomja a..mindenem.
Mindjárt összeroppanok.
Görcsöl a gyomrom és bizsereg a szám.Most jön be a három az igazság?
Fél lábbal a halálban vagyok.

-Ez mérgezés.-állapítjaa meg Emily.
-Honnan tudod?-kérdőjelezi meg.
Mondjuk ezt én is kérdezhetném..így tudom hogy megmérgeztek,mert tapasztalom a tüneteket,de Emily nem érez belőle semmit.
-Látod a bőrét?Helyenként vöröses vagy irritált és verejtékezik,de nem azért mert melege van.
Ezen kívül nem kap rendesen levegőt.

-Ahá,és nem akarunk csinálni valamit?
-De..basszus.Szólok Nathnek,hogy vigye le Averyt az orvosiba,addig tárcsázom a dokit.-fut ki szerintem a helyiségből,mert már eléggé tompán hallom a lépteit.

Pár dübögést,két hatalmas kezet,és frissebb levegőt tapasztalok pillanatokon belül.Na meg persze rázkódást,aztán egy puha ágyat.
Nagyjából ez tizenöt másodperc lehetett az életemből.
-Jó estét Mr Weil miben segíthetek?-köszön egy ismeretlen hang,amit nem tudok hova tenni.Ő lenne az orvos?Remélem.

-Megmérgezték,és ezt találtam az ágyán.Azt mondta a lányom,hogy ebből ivott,mielőtt elkezdődtek a rosszulléti tünetek,és ahogy látom,ki van szúrva a palack kupakja.-lötyögteti meg az italom,én meg eldöntöttem,hogy soha többet nem veszek barackos akármit.

Jó tudom nem ezen múlik,de amikor almalevet  ittam,semmi bajom nem volt.
-Szerencsére nem ivott belőle sokat.-siet be hozzám a férfi,akinek olyan középkorú hangja van.Először megtapogatja a nyakam,és ühümözve elveszi a kezét.
Szúró fájdalmat érzek a kézfejembe,amit közvetlen egy feszítés is követ.Beadott valamit,amitől remélhetőleg jobban leszek.

Hát nem fura?Teljesen ki vagyok neki szolgáltatva,és a kezében az életem.Ő dönt arról,hogy segít vagy sem.
Belém fecskendezett ellenanyagtól szépen lassan kezdek el újra normálisan lélegezni.Észre sem vettem,hogy fulladozok.
Ja és csodával határos módon a szédülés is megszűnni látszik.
Felsóhajtok,mire a szobában lévők ugyan ezt teszik ezzel jelezve,hogy megnyugodtak.

-Anya van egy kis gond.-nyitja ki Katie a nyikorgó ajtót,aztán lassan becsukja.
-Mi történt már megint?-sziszegi Emily a fogai közt.
-Nem találom Scottot..néztem a szobájában,de csak egy üres vodkás üveg volt az ágy mellett összetörve.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3