Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

61.rész

Avery:

Mély levegő Avery,nem csináltál semmi rosszat,semmi okuk nincs ahhoz,hogy kicsapjanak.
Szeretnek téged,és pozitívat közölnek.
Miért van rossz előérzetem?
Megrázom a fejem,azért,hogy kiűzzem a negatív gondolatokat.Nem szabad egyből a legrosszabbra gondolni.
Beszívom az alsó ajkam,egészen addig,amíg nem érzem,hogy le akar szakadni a szám a helyéről.

Ráhelyezem a testsúlyom a sarkamra,és teljesen átbillenek a lábujjhegyemig.Érzem ahogy megemelkedett a vérnyomásom,pulzusom az egekben lehet.
Most vagy soha.
Ökölbe szorítom a combom melletti jobbom,majd szépen lassan megemelem a kezem.Kettőt kopogok,de az ajtó beljebb tolódik az első ütésnél.
Mi van itt?

-Öö..Hahó?Bejöhetek?-tárom ki jobban a bejáratot.
Fél lábbal átlépem a küszöböt,tekintetemet végigjáratom a helyiségen oda és vissza.Jópárszor megismétlem a tettemet,de nem találok árulkodó információt,ami előre tudná jelezni a behívatásom.
Megfeszítem és elengedem az arcizmaim,ami ezáltal egy eléggé feszes állapotot mutathat.

-Szia!-köszön vidáman egy szőke hajú nő.Maximum harmincöt lehet,de még mindíg nem ismerős a kinézete.
-Jó napot..én vagyok Avery Hale.Engem hívattak az igazgatóiba.Hát..itt lennék.-rogyaszom meg a térdem egy picit,gőzöm sincs minek.
Úgy tűnhetett,hogy pukedlizek.

-Kiváló,kérlek fáradj be.Nem zavar ha tegezlek?Inkább tegeződjünk,mert te sem vagy valami öreg,én meg pláne nem.-legyint össze vissza csapongva a gondolataiban.-Az igazgató most nincs itt,de nem rá van jelenleg szükség.-kapja el a csuklóm,aztán meredező szemekkel kinyitja a mögötte lévő ajtót,ahonnan az előbb jöhetett ki.
Eddig miért nem vettem észre?

-Gyere!-mosolyog,vagy inkább vicsorog hatalmas szájjal.Egy picit túltólja,de ha ezért fizetik,ám legyen.
Elindulok utána,egyenesen be a mentazöldre festett "szobába".
Kicsit kórterem hatása van.
-Jó napot!-billentem előre a fejem illedelmesen.Előttem van egy asztal,ami mögött két nő,és egy férfi ül.
Nem szólnak semmit,csak bólintanak.

-Üljön le.-pillant a mellettem álló székre.
-Ó persze..rendben.-húzom ki az ülőalkalmatosságot annyira,hogy kényelmesen elférjen az asztal alatt a lábam.
Lehuppanok a kényelmesnek tűnő bútorra,ami valóban nem egy iskolai pad.
Bárcsak ilyen lenne minden szék.Nem nyomja a fenekem,sem a hátam.

-Nos.-kulcsolja össze a kezét a középen ülő idősebb hölgy.Szigorú tekintete rám mered,amitől feszengeni kezdek.
Ujjaimmal a combomon dobolok,miközben jár a lábam.
Elejtek egy gyors és ideges mosolyt,de nem akarja folytatni.
-Mi a "Central University School of Medicine"-Tól jöttünk.Tisztában vagyunk vele,hogy nem a mai nap folyamán van a látogató nap,de beszéltünk az igazgatóval,aki nemrégen jelezte nekünk a szándékát,miszerint a mi egyetemünkre szeretne járni.Természetesen megkérdeztük a tanulmányi eredményét,ami lenyűgözött mindannyiunkat.Sehol egy rosszabb jegy a maximumnál.Szívesen látnánk az egyetemünkön.-dől hátra a székében a hölgy.

Úr..Isten!Ilyen történhet velem?Életem legnagyobb álmának a megvalósítója itt ül előttem egy méterre.És tálcán kínálja a lehetőséget.Én pedig bambán figyelek rá,pont úgy,mint aki nem hiszi el amit mont.
Mert így is van.Remélem nem álmodok..valaki csípjen meg.
Jobban izgulok mint valaha életemben.
Bekapcsolnak a reflexeim,és a hideg izzadás veszi kezdetét.Melegem van,de a testhőmérsékletem nem nő.
Szédülök és zihálok.

-Jól van Miss Hale?
-Huh..igen asszonyom.Ilyenkor mi a teendő?
-Néhány papírt alá kell írnia,ami leigazolja,miszerint meghallgatta az üzenetet,mindazonáltal ha szeretne kérni jelentkezési lapot,akkor le kell jönnie a kocsinkhoz,mert benne hagytuk.-veszi át a beszédet a bal oldalon ülő nő.
Belé több élet szorult.Picit fiatalosabb.Magas nyakú pulcsi,vállán sál,és egy szoros farmer.
Bólintva megemelkedek pár milimétert a székről,de megtorpanok.Eszembe jutnak Nathaniel és Scott szavai."Ne bízzak senkiben."

Vajon erre a szituációra gondoltak,amikor négy idegen ember kíséretében elmegyek önszántamból egy kocsihoz,amivel el is rabolhatnak?
-Én jobban szeretnék itt maradni.Nem gond?
-Ami azt illeti gond.Sok iskolába kell még mennünk emiatt szűkös az idő.Jobb lenne,ha lesietne Miss Hale,aláírná a papírt,aztán visszajönne.Az ablakból kinyitjuk a kocsit is.-mutatja meg mély hangját a tetovált jobb oldalon ülő férfi.Magyon maximum lehet harminc.
Erős túlzással.

-Sajnálom,de volt egy szalagszakadásom,ezért nem tudok úgy sietni.-Szorítom össze szomorúan a számat,hátha elengedik a témát,és leküldik a túlbuzgó asszisztenst.
-A bolondját akarja járatni velünk?-látja át pillanatok alatt a helyzetet,a középen úlő hölgy.
Olyan kritikusan és megvetően néz rám,hogy kedvem támadt kiugrani az ablakon,egyenesen az autó kalaptartójába,ahol a "jelentkezési" lapok vannak.

-Eszemben sincs.-ingatom a fejem finoman.-csak nem értem,miért erőltetik azt,hogy lemenjek a maguk autójához.Ennyi az egész.
-Miss Hale.Kérem tekintsen az asztal alá.-pillant le a nő a combjára.
Megnyalom a kiszáradt számat,és mély levegőt véve,sóhajtva lehajolok.
Végig ropogott a gerincem.Lehet,hogy többet kéne nyújtsak vagy ilyesmi.
Nem merem kinyitni a szemem.

Fejben visszaszámolok háromból,addig is erőt veszek az egyszerű mozdulathoz.
Jó..három..kettő....egy.
-Basszus!-kapom fel a fejem,ami egyáltalán nem volt valami okos tőlem,mert bevertem az asztal szélébe.
-Na mit lát?-kuncog az egyik.Nem vagyok képes innen lentről megkülönböztetni a hangjukat.

-Három pisztolyt.Mit akarnak?
-Scottot.Ide fog jönni,és akkor kinyírjuk.
De ahoz élve kellesz.-súrolja valami a hátam,de nem kell sokat gondolkodnom rajta,mi is volt,mert egy kéz megragadta a pulóverem nyakát,aztán kirántott a székből.
A fiú volt.

Sikítva összehúzom magam,közben a mindenható Atyához fohászkodva az életemért imádkozok.
-Hol van Scott?Mennyi idő amíg ideér?-köpi a szavakat ez a tetovált bestia.
-Miért nem őt hívtátok?
-Mert nem jött volna le az igazgatói irodába.Ez ilyen egyszerű.
-Miért nem kerestetek másik helyet?
-Gyanús lett volna az apjának.
-Miért csinálják ezt?

-Itt mi kérdezünk.-csitít el az asszisztensnek álcázott bűnözőszerű valami.Ez egy szekta akar lenni?Basztassuk Averyt a végsőkig címmel?
-Térdre.
-Tessék?-húzom az időt,hátha addig nem ölnek meg.Scott az Isten szerelmére siess már egy kicsit jobban.
-Térdre ribanc!-löki meg hátulról az előbb említett testrészem.
Elvesztettem a testem felett az irányítást,és nagyon félek.

Remegek az idegességtől,izzadok a feszültségtől,zihálok a levegőhiánytól,és nem utolsó sorban sírhatnékom van a naivságom miatt.
Azt hittem lehet valódi,de blöfföltek.
Elhitették velem a legnagyobb álmom,hogy utána letérdeltessenek a földre,ahol fegyvert nyomnak a tarkómhoz.

-Kérhem..nehee.-engedek az érzelmeimnek utat,ami sírásban nyilvánul meg.
-Ne húzd már a szád.Nem tudok reagálni a női sírásra ribanc.-húzza fel a pisztolyát a fickó.Itt a vég.Kész,ennyi volt.Úgy halok meg,hogy Scottal nem tudom mi van.Haragszik?Utál?Szeret?Megunt?
Nem tudom.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3