Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

34.rész

Avery:

November 29.-e van.Szerda.És milyen nap a mai?Próbás nap.De ugorjunk vissza kábé két és fél hónapot,plusz egy kicsit.Scott megsértődött egy beszólásomra,és azóta köztünk megszakadt minden kommunikáció.
Tényleg minden.Tánc közben nem is nézünk egymásra.
Illetve csak ő.Én próbáltam vele beszélni,köszöntem neki,mosolyogtam rá,de Scott rohadék Weil le sem szart.

Átnézett rajtam mint az üvegen.Az elején borzasztóan fájt minden nap látni,és nyomasztott a feszültség ami köztünk volt.
Gyűlöltem,hogy előttem flörtölt más lánnyal.Illetve még mindig.
Rossz volt úgy elaludni,tudván hogy ő nem szenved úgy mint én.
Éjjelente gusztustalan érzés volt zokogással felkelnem.
Azóta is csak az álmaimban érem el.

Következő probléma az igazgatónő volt.Bementünk az utolsó "foglalkozásra",és elmonduk neki,hogy már nagyon jó a kapcsolatunk,és semmi szükség nincsen a heti egy három óra találkozásra.
Hála az égnek elhitte,ezáltal pedig nem kell találkoznunk.Sehol,csak az osztályteremben.

Szomorúan mosolygok a padomat nézve,aztán valami,vagy inkább valaki kizökkent.
-Szia kicsi.-áll mögém Will a vállamat markolászva.Minden érzelmemet elrejtve,ami kiült az arcomra,mosolyogva hajtom hátra fejem.
-Szia.-köszönök neki én is.Felém hajolva puszit nyom a homlokomra,aztán lehuppan a mellettem lévő székre.

-Mi a baj Ave?-ráncolja össze a szemöldökét aggódóan.
-Semmi,csak matekból most kapjuk ki a dolgozatot.-Sóhajtok gondterhelten.
-Baszki..Írtunk előző órán?
-Igen,de te is itt voltál.
-Valóban.-biccent elismerően.
-És három,kettő,egy.-veszem ki a felszerelésem a hátizsákomból,és pont akkor csukódik be a terem ajtaja,amikor kihúzom magam.

-A dolgozatok siralmasak lettek.-dobja le az első padra a füzeteket,amikbe írjuk a felmérést.
-Magának is jó reggelt.-kiabál valaki a hátsó sorból.
Motyog valamit az orra alatt,aztán beül a tanári asztalba.Int az első padban ülő lánynak,hogy vegye el a kisalapú füzeteket kiosztani.
Amina mosolyogva a kezembe adja,én pedig nyugodtan megnézem a maximális pontszámú irományomat.

-Hanyas lett?-forgatja a szemét.
-Tippelj.-lököm át a füzetet az ő padjára.
Átnézi,átszámolja,aztán fojtott mosollyal felém fordul.-Most nagyon utállak.
-Csak nem egy ponttal kevesebb a tiéd?-biggyesztem le az ajkaim.
-Ma nem szólok hozzád.
-Mióta várok erre a pillanatra.
-HÉ!!-rándulok össze,ahogy benyúlt a bordáim közé.
-Csak nem csikis vagy?-ismétli meg az előző tettét.
-Neheem.-kuncogok halkan,nehogy észrevegye a pszichopata tanárom.

-Miss Hale és William,kérem fejezzék be a cselekvésüket,akármit is csinálnak.
-A kurva anyád Will.-dünnyög a hátsó sorból valaki.Annyira halkan hallottam,hogy ha pisztolyt tartanának a fejemhez,sem tudnám megmondani ki is volt.

-Rendben,kérem vissza a füzeteket.-hagyja figyelmen kívül a gyilkos tekinteteket,amit felé lövelnek.Vagy csak nem veszi észre.
Mindenki feláll,aztán ledobják az asztalára.
Szívem szerint én is odabasznám,mert utálom ezt az embert,de ő csak egy tanár,aki nem mellesleg matekot tanít.
Megsajnáltam,ezért én normálisan kivittem,és összeszedtem a többiekét,amik szétszórva hevertek a fa felületen.
Utánam Scott következett,aki egy "ne tökölj már annyit" szólással alrébblökött,aztán letette a kupac tetejére a sajátját.

-Mogorva faszparaszt.
-Hülye picsa.
Idegesen tördelve az ujjaim megyek vissza a padomhoz,ahol William ismét kérdő tekintettel néz rám.
-Most volt az első "csevegésünk" két hónap után.
-Áh értem.

-Nos gyerekek,nyissák ki a tankönyvet a 194.oldalon.Új anyag.
Egytől egyik mindenki cicceg,vagy a szemét forgatva sóhajt.
Fogalmam sincs miért,de hátrafordulok.
Scott és Zac vizet melegít a vízforralóban,ami nemsokkal később 100c°-ra emeli a folyadék hőmérsékletét,aztán egy-egy zacskóslevest kibontva megcsinálják egy tálban.

-Miss Hale,mit néz ott hátul?-dobog az egyik lábával a matematika angyalkája.
Az apró termetű félig siketülő és vakuló ember a nyakát nyújtogatva pillant Scotték irányába.
-Semmit tanár úr.
-Akkor folytatnám,ha nem szól megint közbe.-szellemül át ismételten,majd valószínűleg átmegy egy olyan univerzumba,ahol minden logikus,és párhuzamos.

Óra végéig csendben körmölök Willel egyetemben.Csak én és ő szoktunk órán írni.Mások nem nagyon.
Persze akadnak kivételek,de az osztály nagy része nyitott szemmel alszik.Vagy eszik.
A kicsengő életem egyik legjobb hangja.Kiesik a kezemből a kéken fogó golyóstoll,de az ujjaim ugyanabban a pozícióban maradnak.
Alkaromra ráfogva megforgatom a csuklómat,ami ropogva szabadul fel.

-Avery jössz büfé?-kiált be Amy a termünkbe.Fél szemmel Scottot nézi a másikkal engem.
-Ahha.-nyúlok bele a fekete kabátzsebembe,ami még enyhén nedves a reggeli esőzéstől.Kiveszem a barackos xixora elég pénzt,aztán Amyt megölelve elindulunk a büfé felé.
Le a lépcsőn és jobbra.
Mint mindíg,úgy most is hatalmas a sor,de van egy rohadt nagy előnyünk.Az,hogy végzősök vagyunk.

Közönyösen elévágunk a magassarkút viselő kilencedikes lányoknak,akik mögöttünk mondogatták,hogy "bombastik side eye.".
-Takarodjatok már.-méri végig őket Amy.
-Ti álltatok be elénk.
-Honnan veszed a bátorságot,hogy tegezz engem kislány?-dörren rá szikrázó szemekkel.
A két lány összesúg,majd egy "inkább menjünk" kijelentéssel,elhúzzák a csíkot.

-Még nem ismerik a szabályokat.Kis idióták.
-Sziasztok,mit kértek?-hadarja el a büfében dolgozó nőci.
-Én egy barackos xixót,ő pedig egy,-bökök bele a még mindig mérgelődő barátnőmbe.-Pizzás csigát kérek.
-Rendben,egyben vagy külön fizettek?
-Külön.-nyújtom oda az ice tea árát.

Miután megkaptam a terméket,kiálltam a sorból,aztán megkerülve az embereket,felálltam a lépcső harmadik fokára,ahol láttam a háttal álló Amyt.
Hirtelen mellém ér,én pedig az ijedtségtől nem is tudtam,hova kapjak.
-Te hogy?Jaa.-csapok rá a homlokomra,amikor leesik,hogy összekevertem valaki mással.
Megszólal a jelző,mire Amyvel összenézve sprintelünk felfelé a saját termünkbe.

Kabátomat magamra kapom,aztán kikotrom a kémia cuccom.Általában az előadókban hideg van.
Kocogva végigmegyek a folyosón,út közben pedig az órámat nézem.Gyorsan kiszámolom,hogy még van másfél percem.
Lekanyarodok az új szárnyra,ahol a tanítás lesz.

Még éppen időben vagyok,mert a tanár még most nyitja ki a tűzálló ájtót.
Annyira szugeráltam a VIGYÁZZ CSÚSZIK feliratot,hogy teljes lendületemmel belerongyoltam egy hatalmas hátba.

-Mi a sz..ar?!-fordul meg az illető,a csuklómat elkapva,nehogy elessek.
A hatalmas háthoz tartozik egy hatalmas kéz,és a teljes kép érdekében,van mellette egy hatalmas egó is.

Megforgatja éjjfekete barnáit,aztán enged a földre zuhanni.Előtte térdelek teljesen kiszolgáltatva.Nézünk egymásra dacosan,addig,amíg már könnyezni nem kezdek.
Túl sok érzést váltott ki belőlem ez a szempár.Haragot,fájdalmat és megalázottságot.
Rajta ennek a halvány látszata sincs meg.
Könyörtelenül átgázol rajtam ez az ember.
Nem érdekli őt sem Isten,sem a Sátán.
Nulla érzelemmel áll felettem,pont úgy,ahogy azon a napon a pincében,mielőtt megölte azt a szerencsétlent.
Kegyetlenül.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3