Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

19.rész

Scott:

-Scott NE!-ránt vissza Avery a vállamnál fogva,mielőtt mégegyet belerugtam volna a fiúba.Elém áll,kezét a mellkasomra teszi,és szüntelenül akarja csapdába ejteni a tekintetünket.

Elnézek a válla felett,ahogy Will a földön kuporogva várja a halálát.
-Hé.Ide a szemembe.-csettint egyet az orrom előtt,ami végleg kitisztítja a látásomat.
Igaz még mindig zihálok,és még mindig ki akarom ütni abból a köcsögből a lelket is,de Avery miatt nem.

Elfordítom a fejem,miközben a légzésem próbálom stabilizálni.Pulzusom az egekben lehet,kezeimen meg mégjobban kidülled a vért szállító ér.
Puha tenyér érintkezik az arcom egyik oldalához,aztán a másikhoz.Halk szavakat suttogva tünteti el a maradék vörös ködöt,ami ellepte az agyamat.

Mostmár csak őt látom.Egy gyenge gazellát,aki a felbőszült oroszlán elé mert állni.Mi van ha nem tudom visszafogni az indulataimat?Őt is megütöttem volna?
A lappangó stressz és fájdalom utat tör magának,ami miatt a béka segge alatt érzem magam.

Émelygek,nem tudom hol a helyem.Egy biztos pontom van jelenleg,és az ő.
Üresnek,kiszolgáltatottnak és gyengének látom magam.Mintha leleplezett volna.
Utoljára a baleset után éreztem magam így,csak akkor nem volt egy Averym aki felhúzzon a sötétségből,és seggberúgjon,hogy már megint hülye vagyok.

Íriszei fogságba ejtenek,testem pedig magától cselekszik.
És nem,nem csókoltam meg,nem nyomtam a falhoz,hanem gyengéden átkaroltam,utána ölelésbe húztam.
Először őt is meglepte a tettem,de hamar belelazult a karjaimba.
Fejemet beletemetem a nyakhajlatába,amíg egy seggfej meg nem zavarja az idilli pillanatot.

-Elmondalak apámnak.-köpi felém a szavakat,én pedig mit sem törődve a hisztijével,csak egy szimpla kézmozdulattal távozásra intem.
-Pokolra fogsz jutni.
-Nem mert te megmentesz.Mint most is.-dünnyögöm a fülébe a nehezebbnél nehezebb szavakat.
Sóhajtással törődik bele a sorsába,aztán lazít a szorításán,majd ellép tőlem.

-Nos khmm.Mehetünk fizikára?
-Már minek?Fél óra és kicsengetnek.-szólal meg először Zac a döbbenetből felocsúdva. -Ha fél óra van még az órából,az azt jelenti,hogy 15 perce megy a tanítás.-helyesbít Katie,mire a haverom a világfájdalom összes formáját kimutatja az arcán.

Leengedi a telefonját és zsebrerakja.
Sóhajtással a hátára veszi a táskáját,aztán a fejével biccentve a fizika terem felé veszi az irányt.
Tehát kimegy az ajtón,aztán éles jobbos,majd balra közvetlen egy terem.Ennyire bonyolult.

-Szerintem mi is induljunk,-néz bele a szemembe,aztán egy apró mosollyal folytatja.-meg jó lenne,ha szednél valami nyugtató gyógyszert,tudod xanax,frontin és társai.-paskolja a mellkasomat,aztán ellép tőlem legalább egy métert.
Nagy lépés Averynek,de kis lépés a magamfajtának.
Szerintem átlag lépésem az akkora,plusz mínusz 5-10 cm.

-Majd ha véget ér a lamúrotok,fizika néni vagy bácsi igazán örülne a jelenléteteknek.Úgyhogy gyertek.Bár véletlen sem akarnám megzavarni,legyen az akármi is amit csináltok.-kuncog Katie,aztán Zac után indul.

-Köszönöm Ave.Tényleg.-lépek el mellette,aztán a padomhoz lépek.
Merre van a táskám?
-Mióta is vagyok Ave?
-Tizenöt másodperce.-bólogatok az asztal alá bújva.Természetesen nem látja,de azért kacsintok egyet.Miért is ne?

-Itt van a táskád..az ajtóban.Tudod akkor dobtad le,amikor nekirontottál Williamnek.
Basszus..tényleg.
Annyira kijár annak a gyereknek a verés.
Mondjuk minden évben elpicsáztam valamikor.
Most sem lett volna máshogy.
Még szerencse,hogy a vezetéknevem itt tart.
Mikre nem jó a W,E,I,L betűk összessége...

Kimászok az asztal alól,ami után egy csípőre tett kezű lány fogad..lábánál a kajával teli táskám.
Most belefért a tejföl és a felvágott is.
Lehajtott fejjel kiegyenesedek,majd mint a kisfiú aki rosszat csinált,felveszi a hátára a cuccát.

-Mehetünk.De most megtört a Weil bűbájom?Vagy miért vagy morcos?
-A bűbájod nem tört meg hülyegyerek,csak kretén vagy.Hogy a francba ronthattál neki az osztálytársadnak?-úgy látszik most jutott el Avery tudatáig az előbb történtek.

-Akkor ugyan olyan helyesnek és sármosnak tartasz?
-Természetesen egoistának is.
-Akkor megnyugodtam.

Imádom húzni Avery agyát.
Kiérünk a teremből,aztán a fizika terem felé sétálva mögé lépek,és megrúgom a bokáját,ami miatt megbotlik.
Mégharagosabban puffogva hátranéz,én meg úgy teszek,mintha nem láttam vagy tettem volna semmit.

-Ne vigyorogjál mint egy idióta..nem vagy abban a helyzetben,hogy baromkodj nekem.
-Rendben.-forgatom a szemem unottan,és beelőzöm kimutatva a sértettségem.
Egyáltalán nem hatja meg.
Tudomást sem vesz rólam.

Táskámban zizegni kezd a telefonom,ezért kinyitom az első zsebet.
Mindig ott tartom.Azért mert lehúzza a zsebemet,az pedig rontja az összképet.

Apa hív.

Ezt fel kell vennem.
Ave felé fordulok,aki nemtörődömséget színeleve pillantgat fél szemmel a képernyőm felé.
-Mindjárt jövök.-mutatom fel az ujjamat,utána pedig elvonulok egy olyan részre,ahol nincsenek kamerák.Beidegződés.

-Na mi az?-szólok bele a mikrofonba,aztán várom,hogy apukám belekezdjen a mondanivalójaba.Nálunk nem szokás köszönni.
-Fiam haza kell jönnöd.
-Mi történt?
-Majd itthon elmondom.-szakítja meg a kapcsolatot,én pedig tanácstalanul teszem a táskám elejébe a telefonom.
Hosszú lépésekkel jövök ki a szertárból,aztán a háttal álló Averynek ütközök.

-Hát te?-kérdezzük egyszerre.
-Én megvártalak ha nem látnád.
-Nekem vissza kell mennem.
-Hova?
-Haza,de te menj be órára.
-Na még mit nem..veled megyek.
-Avery ehez semmi közöd nincs.Nem tudod,hogy mibe mész bele,ha most hazajössz velem.
-Nem érdekel,de veled megyek,mielőtt megölnél egy embert.-makacsolja meg magát.
A fene enné meg a kíváncsi természetét.
-Miért akarsz mindent tudni?
-Szeretem ha jól vagyok koordinálva.

Fejemet ingatva újra elindulok,és elég gyorsan futok ahoz,hogy Amerika ne tudja tartani a tempómat.
Kettesével,aztán hármasával ugrálok le a lépcsőről,és szerintem sulirekorddal érek ki az intézményből.
Sprintelve a kocsimhoz megyek(ami most is gyönyörű,mint én),aztán kinyitva a járgányt beülök a volán mögé.

Gyújtást adok a motorra,már éppen indulnék,amikor csattan egyet az anyósülés felől érkező ajtó.
-Mondtam,hogy maradj az iskolában.
-Mondam,hogy szeretek informált lenni.-válaszol lihegve,aztán a kipirult arcára pillantok.
Már nincs időm tökölni azzal,hogy kiteszem a járművemből,ezért padlógázzal átmegyek a füvön,ami a "parkot" testesítené meg.

-Elmondanád,hogy mi történik?
-Még én sem tudom.
-Akkor minek jövök veled?
-Ezt nekem kéne tudnom?Próbáltalak lerázni,hogy elfutok,de te jöttél utánam.
-Mondhattad volna hogy ne jöjjek.
-Momdtam is Avery,csak te nem hallgattál rám szokás szerint.

Úgy látszik,hallgatása a beleegyezése.Tudja,hogy igazam van.Ha nem is mondja ki,vannak jelei.Csöndben hallgat.Mint az anyja..az is kussba volt amikor ő maradt alul,az elmondások alapján.
Remélem Avery csak ennyiben hasonlít rá.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3