Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

70.rész

Scott:

-Apa ez nekem gyanus.Valami nem stimmel.-suttogom az adóvevőbe,amit még a kocsiban kaptam,indulás után pár perccel.
-Itt vagyok melletted,nem kell abba a szarba beszélned.-torkoll le jogosan.-Egyébként nekem se oké itt minden.Túl nyugodtak.Valami készülőben van,mert túl nagy a csendesség.

Bólogatva adok neki igazat,amit a korom sötétben nem láthat,ezért csak egy "Aha" mukkanással adom tudtára a véleményem erről.
Összeszorítom a számat,és akaratlanul is körbenézek.Ez az a ház,vagy legalábbis volt,ahol minden elkezdődőtt,és véget is ért.
Félig.Talán még mindíg érződik az ázott hamu illata,ami belátást enged egy aprócska részletbe a villa történetéből.

Itt nőtt fel apa,és a papám itt hozta meg a döntést,hogy a fiának kényszerházasságba kell mennie az anyámmal.Mindketten gyűlölték ezt az egészet a kezdete óta.
De végül megszerették egymást.
Sóhajtva végigpásztázom a fenyőerdőt,sötét sziluettje hátborzongató hatást kelt.
Februári éjszakához képest eléggé meleg van,ámde mégis köd száll a talajra.

-Ennél kaotikusabb már nem is lehetne.-motyogja apám haláli nyugodtsággal.Ez csak egy álca..ismerem annyira,hogy belül retteg.Ahogy én is.Sokmindenben hasonlítunk,és itt derül ki,hogy szinte kiköpött a száján.A házból megmaradt romok mögött bújkálunk a csapattal.Vagyis inkább nevezném őket zsoldosoknak.

Nem kellemes érzés a hideg földön térdelni,teljesen beöltözve,gépfegyverrel a kezünkben.Terroristának érzem magam.
Ha egy kurva hiba csúszik ebbe a küldetésbe,nekünk annyi.
Apa félig a térdén,félig a lábán áll.Megnyalja a száját,utána a mutatóujját feltéve int várakozásra.Megőrülök itt.Ez a szituáció próbára teszi az idegrendszert az biztos.

Magamban feszengve veszem a parancsot,mely nem változtatott a felálláson semmit.Apa nagyon lassan elkezd mozogni,és lassan kiemelkedik a kormos téglák mögül.Idegesen beletúrok a hajamba,azért fohászkodva,nehogy fejbelőjék.Avery most hogy lehet?Éhes?Fázik?Basszus a szobában kellett volna megbilincselnem.Ott legalább minden a közelében van.

-Senki nincs itt,maximum a fákon.-néz körül mégegyszer,kirángatva engem a gondolataimból,amik egészen más vizekre eveztek.
Fojtogató lehet a felelősség,hiszen majdnem a vállán hord egy fél katonai ezderet.
Meg akar bizonyosodni arról,hogy nem lesz mészárlás.
-Indulás tovább!Kettes és hármas csapat marad a védekezésre,többiek jönnek.-szakítja meg a hívást.

-Mi is megyünk?
-Fiam.-pillant rám szemrehányóan.-a családodért harcolsz.Úgyhogy igen.
-Ivett és Amy nem a családom!
-Berezeltél?
-Itt vagyok egy elhagyatott helyen fizetett bérgyilkosokkal,egy nővel akire eddig azt hittük,hogy halott,ja meg a csajom legjobb barátnőjével,aki teljes mértékben segíteni akar nekünk.Rohadt nyugodt vagyok.-hadarom erősen megnyomva az ironikus részeket.

-Ha ez megnyugtat,én sem vagyok ideges.-húzza fel a fegyverét,készen állva a gyilkoláshoz.-Még visszafordulhatsz!De akkor többé ne várd el,hogy ugyan úgy viszonyuljunk hozzád.Mert ha megtántorodsz,elárulod a családod,és Averyt,akinek megígérted,hogy megmented az idióta barátnőjét.Mi nem Amyért jöttünk,hanem Ivett fejéért.A te bajod a lány.

Ismételten bólintok,aztán én is felhúzom a fegyverem.
-Még ne indulj el!Előbb taposóakna teszt.-teszi elém a kezét,megállítva az észvesztett rohanásba.Mindíg meglep a kifinomultsága és profizmusa.Nem mintha én nem lennék az,de neki előnye van korban.Sokkal tapasztaltabb.Összepréselem a fogaimat,utána ellazítom az állkapcsom.
Hatalmasat nyelek,valami nehezebb követ,vagy téglát keresve,ami beindíthatja a feltételezett robbanószert.Nyilván nem akarom lebontani a "védőfalunkat" ezért inkább szikladarabot keresek.

Kétségbeesetten járatom a tekintetem össze vissza.Szívem dobogását hallom a fülemben,miközben egyre inkább szédülök.
Csomó hasonló helyzetben voltam,de ez mégis más.Talán attól,hogy arra a nőre vadászik itt mindenki,aki annó ki akarta írtani a családunkat.Nyilván én is miatta jöttem..Amy csak egy kifogás.
Lenézek a lábamra,majd hirtelen úgy érzem,hogy megnyertem a lottót.Betondarabok vannak a téglafal alatt.

Megmarkolok egy kisebbet,aztán apró fújtatással felemelem.Egy része belefúródott a földbe,azért tűnt kicsinek.Mélyen magamba szívva a levegőt,a lehető legmesszebbre dobom,hogy ha robban,akkor ne érjen minket annyira.
Hallottam ahogy földet ér,és a jellemző hangját,ha valaki újratölti a fegyverét.

Apával összenézünk,hiszen mindenkinek teli tárat adtunk,lehetetlen a kifogyás.
Apa nem munkás telefonja kétszer megrezdül,bejövő értesítést jelezve.
Lassan kiveszi a mellényéből,majd a jelkódot beírva(kesztyű van rajta,ezért nem használta az ujjlenyomat olvasót),megnyitja az új üzenetek listáját.Legtöbb chatfej az anya titkos profiljai,ami nem is annyira titkos.

-Mit ír?-hunyorgok a kijelzőt nézve.
Szitkozódva átnyújtja nekem a mobilját,a megnyitott üzenettel együtt.

Kedves Nathaniel!

A történelem megismétli önmagát,de lehet nem úgy ahogy számítasz rá.Előre láttam minden lépésed,de sajnálom,nincs hová menj.Megölted a szerelmem,hát én is megölöm a tiédet.
Eleget vártam a bosszúra,osztottam szoroztam.Kipattant a fejemből az ötlet,de ezt nemsokára te is átéled.Látom jól felszerelkeztél,de ez a mi háborúnak édeském.Nincs sok esélyed,jössz vagy maradsz,de az egyikünk úgyis meghal ma.Vezetéknév egér út,hozzad hát a kisfiút.
De Emilyt is szívesen látom,meglátjuk kit ver el az átok.

Üdvözlettel Ivett.

Hatalmasakat pislogva adom vissza apának a készüléket,és ezzel egy időben felharsan az első lövés összetéveszthetetlen hangja.
Felénk jött.Még egy érkezik,de ez a másik oldalon lévő téglafalba fúródik bele.Anya térdel mögötte,egy AK48-al a kezében.
Kiemelkedik,de azonnal vissza is húzódik,az újabb gyilkos lövéstől,ami elgördült.
-Bazdmeg!-ütök bele a kormos falba,hátha le tudom vezetni a bennem dúló vihart.Majdnem megölték anyát.

Több mint tíz éve tanulok önfegyelmet,most mégsem meg.Remeg a kezem,és rohadtul meg akarok most ebben a pillanatban ölni valakit.Felemelkedek teljesen,aztán érzésből meghúzom a gépfegyvert.
Három kommandós bérgyilkost találtam el,akik egytől egyig leestek a minimum hat méteres fáról.
Nem kell bejelentenem,hogy hol vannak,mindenki látta.

Újra rezeg apa telefonja,amit végül nem rakott vissza a mellényébe,hanem a nadrágzsebében tartotta.
-Azt írta,hogy fogjuk vissza magunkat,vagy különben kiírtják az egész csapatot.Kivéve minket.Azt is hozzátette,hogy induljunk el apukám azaz a te nagyapád-szememet forgatva bólintok,miszerint ismerem a családfámat.-raktárjába,ami nagyjából háromszáz méterre van innen,egy kiaposott ösvényen haladva.
Megértetted?

-Ez faszság!-Hegyezem a fülem,hátha meghallok a fák felől valamit.Általában megérzem ha figyelnek,ez most is így van.
Szüntelenül ég a hátam,jelezve valakinek a tekintetét.Behunyom a szemem,aztán abba az irányba fordulok,amerre a hatodik érzékem követeli.

Felemelem a fegyver,és céltalanul lövök párat.
Ha apa szerencséjét örököltem,akkor leszedtem mégvalakit.
Sikeresen kiiktattam még egy ellenséget.
-Állíts már magadon!-morogja apám dühösen.
-Nem bújkálhatunk itt örökre!Én elindulok,mert meg akarom ölni azt a rossz kurvát.
-Naa.Én fogom.-suttogja felém anya hangosan.

Megfúj a hideg szél,amitől libabőrös lesz a hátam.Az izzadtságcseppek csípik a homlokom,mert mindíg a poros felsőmben törlöm meg a fejem.Nagyobb szél kerekedik,magával hozva a veszélyt mámorítóan keserves ízével együtt.
Mind összenézünk,és tudjuk,hogy most jött el az idő.Apa beleszól az adóvevőbe,melyben azt közli:Mindenki marad a seggén,és vár amíg vissza nem jövünk!

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3