Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

23.rész

Scott:

-Fiam.Ugye tudod,hogy nem fogjuk megtalálni pár nap alatt Ivettet?
-Tudom,de miért is keresitek?
-Mert ha tudjuk hol van,és mit csinál,akkor nem okozhat meglepetést,amiből sajnos már kaptunk egy jókora ízelítőt.
-Értem..de addig mi legyen Averyvel?
Apa először a szemöldökét ráncolja,utána pedig egy sóhajtással lazít a mimikáján.
-Csak azért maradhat itt,mert a saját házukban nincs biztonságban,másrészt felhasználhatjuk túsznak.-érvel nekem egy hülyeséget.
Nem akarja bevallani,hogy nem utálja őt.Hogyan is utálhatná?

-Most pedig menj aludni,én még megiszom ezt a narancslevet,-löttyinti meg a kezében tartott sárgás folyadékot.-aztán kezelésbe veszem anyádat.
-Csak ne hangosan.
-Ugyan,tudod hogy hangszigetelt minden szoba.-legyint egy félmosollyal.
-Aha.-egyáltalán nem tudtam.
-De Scott..vigyázz azzal a lánnyal,nehogy az legyen,mint ami régen volt.
-Ugyan apa..én nem szeretem őt..csak dugtunk és ennyi.-hagyják el a számat az eddigi legfájdalmasabb szavak.

-Hazudsz.Én is ilyen voltam,és nézd hol kötöttem ki.-mutat magaköré.-De,boldog vagyok,amellett az istenverte nő mellett,akihez kényszerítettek.Persze rendszeresen az agyamra megy,mindazonáltal nem tudnám nélküle elképzelni az életem.-húzza ki magát büszkén,véletlen se tűnjön úgy, hogy van szíve.
Olyan érzésem támadt,mintha lelepleztek volna.Üresség,bűntudat,de mégis tele vagyok.

-Jó éjt.-köszönök el összezavarodva.
Meghúzom a mackónadrágom fűzőjét,amire egy masnit varázsolok,felfelé menet a lépcsőn.
Párszor eloldom,majd újból megkötöm a bűvös csomót,amíg be nem csukom magam után a szobám ajtaját.

A mai nap után biztos,hogy Avery sóhajai fognak kísérteni erotikus álmaimban.
Ahogy mellei belefeszültek a tenyerembe,úgy éreztem,hogy megnyertem azt a kurva Jackpotot.
Amikor a közelében vagyok,úgy érzem,mintha körülöttem minden tompulna.
Bárcsak ne lenne az a fogadás.Száz százalék,hogy itt nem csak egy törött szív lesz.

Még egy hónap sem telt el az évből,de már többet gondolok rá,mint Sarahra.
A mai nap még eszembe sem jutott.
Belülről mardos az egész,mert egy röpke gondolatot sem pazaroltam rá.Régebben már az esküvőnk járt az eszembe,csak az a bökkenő volt,hogy utána való nap elveszítettem örökre.Egy apró porszem a gépezetben,egy rossz hullám az univerzumban,és egyből beüt a káosz.
Sokáig fel sem fogtam az elvesztését,csak a hiányát.Azt hinné az ember,hogy ez a két szó ugyan az,pedig nem.

-Minden rendben Scott?-hallik egy kellemes női hang a levegőben.Avery az.
-Igen,de most menj el.
-Scott ne csináld ezt..mi a baj?-lép egyre közelebb.Sarka kopogása,lélegzetvételei egyre hangosabbak,addig a pillanatig amíg mögém ér.
Puha kezeit a meztelen vállamra teszi,utána levezeti a könyökömig,majd onnan vissza.
Párszor elismétli,mire görcsös tartásom összeroskad,és letérdelek a földre.
Ráülök a sarkamra,aztán hagyom hogy a negatív gondolatok megfertőzzék a testemet.
Combjaim begörcsöltek,a felsőtestem előre ível.

Olyan lehetek mint egy kérdőjel.Egy depressziós kérdőjel.
Nem ijedt meg,nem hátrált,nem közeledett.Egyszerűen csak leült mögém,kinyújtotta mellém a lábait,így én a combjai között ültem.
Mancsait óvatosan a hátamra illeszti,aztán finom simogatásokkal próbál lenyugtatni.
-Most én jövök.Dőlj rám Scott,és nyugodj meg.-fogja meg magabiztosan a kulccsontom felett,aztán hátra felé húz.

Teszem amit mond,így rádőlök a hasára.Háta az ágyamnak huppan,de legalább nem dobott hátast.
-Scott nem tudom mi a baj,de hidd el meg fog oldódni.-túr bele lágyan a hajamba.
-Ez nem fog megoldódni..a halottak nem jönnek vissza.-nyúlok az egyik csuklójáért,aztán összekulcsolom ujjainkat,és lassú puszit nyomok a kézfejére.

Sóhajt egyet,nekem pedig leesik.
Ő egy apró tangában és selyemfelsőben szambázott be hozzám.
Valahogy,nem tudom hogy,de kiment a lelkemből az összes depresszió.

-Ave..van rajtad nadrág?-teszem fel félve a kérdést.
Tüdőmben ragad a levegő,míg a választ várom.
-Nincs.-suttogja újabb tincset meghúzva.
-Basszameg.
Kifújom a torkomban maradt oxigént,utána lassan elemelkedek a lányról.
Furcsa borzongás járja a hátam,ahogy nem érzem őt testközelben.A bennem lévő összes vér déli tájékokra vándorol,és azon imádkozok,hogy maradjon elég az agyamba reális gondolkozásra.

Nem maradt.

🔞
-Gyönyörű vagy.-barangolnak tenyereim a combján oda-vissza.
Zavartan lehajtja a fejét,nézve a kezeim tevékenységét.
Válla alá nyúlok,aztán megemelem őt annyi időre,hogy helyet cseréljünk,és az ölembe húzzam.Nyújtva van a lábam,ő pedig a combomon ül.

-Tudod mennyire kínzó belegondolni,hogy egy vékonyka anyag van a kezem és a puncid közt?-dünnyögöm a fülébe a nőiességén végighúzva az ujjaimat.
-Egy mozdulattal arrébb tudom húzni..Játszunk olyat,hogy amit mondok,az fog történni.Oké?
-Rendben.-remeg meg a hangja,ami mégnagyobb önbizalmat ad nekem.

-Először félre húzom ezt a rohadt szexi tangát,és észveszejtően lassan elkezdelek ujjazni..hüvelykujjammal a csiklódat izgatom,amitől teljesen kikészülsz.-szívom be az alsó ajkam a zihálása hallatán.
-Mindjárt elfolysz,pedig még csak egy ujjam van benned.-sóhajtok a fülébe,növelve a kezem mozgásának sebességét.

-Ha.mmh.-dönti hátra a fejét nyögdécselve.
-Ezután az fog történni,hogy beléd vezetem a másik ujjamat is,aztán megtalálom a legérzékenyebb pontodat.Pontosan itt.-váltom be az ígéretem.Szerencse,hogy hangszigeteltek a falak.
-Scott..azta..én..uh.
-Igen mond a nevem.
-Scott.-sikítja az orgazmushoz közelítve.
Itt már nem jelentek be semmit,csak fénysebességgel mozgatom az ujjaimat.

-Szólj ha fáj.
-Kussolj és folytatsd tovább!
-Lovagold meg a kezeim bébi.-tolom tövig a középső és a mutató ujjam.
Félig nyögve,félig sikítva élvez el a kezemre.
Kihúzom belőle magam,és farkasszemet nézve vele,lenyalom a nedvességét.
Teste remegve hanyatlik az enyémre.
Átölelem,aztán menyasszonypózban lefektetem az ágyamba.

Csillogó zöldjeivel rámnéz,aztán lehajtja a fejét a párnàra,amibe egy hatalmasat szagol.
-Tetszik az illata?
-Pont mint a tiéd.
-Maradj itt éjjjszakára..kérlek.
-Hogyan tudnék ennek a kínálkozó lehetőségnek ellenállni?
-Remélem sehogy.

Huncogva a hátára fordul,aztán ismét rám néz.-Még mindig lüktetek.
-De csak azért mert jó munkát végeztek az aranyat érő kezeim.
-Semmi extra nincs bennük.-incselkedik a szemét forgatva.
-Nekem hazudhatsz,de a tartásod mindent elárul.
Hitetlenkedve horkant,és megajándékoz a középső ujjával.

-Igen az is részt vett.
-Utállak.
-Nekem nem úgy tűnik.
-Pedig de.
-Szerintem csak idegesít,hogy zavarba hoztalak.
Mély hallgatása ad nekem igazat.
Az ágy ellenkező oldalára lépek,aztán a takarót felemelve bebújok alá.
Avery is magára húzza,majd felém fordul.
-Jó éjt te aranykezű.
-Jó éjt te sikítozós.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,
Nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3