Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

32.rész

Scott:

-Miért jöttél utánam?-pislog hosszakat a kocsiban ülve.
-Megmondtam múltkor is.Nem szeretem ha a dolgaimat piszkálják,főleg ha az az egyik legértékesebb.-szorítom meg a kormány bőr felületét,aztán enyhén gyorsítani kezdek.
Nemsokára olyan szakaszra érünk,ahol még közvilágítás sincs.
Avery fáradt arcán ritmusra villan és alszik ki a narancssárgás fény.
Enyhén mosolyog,amiből tudom,hogy egyáltalán nem alszik,de a motor egyenletes zúgása hamar el fogja ringatni..ebben biztos vagyok.
Nem tudom mikor érzetem ilyen felszabadultságot utoljára.

-Az utat nézd ne engem.-dünnyögi félálomban.Rosszul tippeltem.Még fent van.
-De én téged akarlak nézni.
-Én meg nem akarok meghalni,amiért nekimész egy fának.
-Kérlek.-forgatom a szemem,amit persze nem lát.-Vakon is végig tudnék itt menni,ismerem ezt az utat,mint a tenyerem.
-Mi vagy te.Dóra a felfedező?
-Inkább a róka.Piper.
-Az Swiper.-kuncog alig hallhatóan.
-Akkor ő.-legyintek a mosolyomat kicsit sem rejtegetve.

-Olyan fáradt vagyok.-húzza össze magát,aztán keresztbe teszi a lábait.
-Tudok rá egy nagyon hatékony megoldást.-sóhajtom unottan.
-Na?
-Aludj baszki.-nyúlok az orrnyergemhez,amit párszor megnyomkodok.Ezt apa szokta mindig csinálni,csak már nekem is beidegződött.
-Mindjárt nevetek.Az ott egy anyajegy?-érinti meg a nyakam azon a ponton,ahol a testemen egy darab hiba van.
-Nem Avery..penészedik a bőröm.-válaszolok neki megérintve a kézfejét,aztán összekulcsolva az ujjainkat,a kartámlára teszem.
-Teljesen logikus.-suttogja már majdnem bealudva.

-Mindjárt hazaérünk.
-Mi?-Én nem mehetek hozzátok!
-Miért is?
-Mert nem kéne közeledjek hozzád.
-Miért is?-ismétlem meg magam újra.
-Mert nem szerethetek egy gyilkost.
-De szerethetsz gyilkost,ha az én vagyok.
Mély,szívből jövő sóhajtással válaszol,aztán kinyitja méregzöld szemeit.
-Értsd meg,hogy nem lehet..ez egyikünknek sem jó.Végignéztem,ahogy lelősz egy vérző embert.-Csuklik el a hangja.

-Avery,mondj meg nekem valamit.Megbántad a szüzességed elvesztését..velem?
-Igen.
-Miért?
-Mert akkor nem éheznék rád folyamatosan.Nem vágynék a tekintetedre,nem vágynék a testedre,nem vágynék a lelkedre.-beszél szaggatottan,én pedig elgondolkozok.Én is így érzek?Képes vagyok vele kapcsolatban lenni Sarah után?
Nem vagyok biztos az érzéseimben,és nem akarom megbántani emiatt.

-Te?Te megbántad?
-Nem tudom.Nem!Igen!Avery ne haragudj..össze vagyok zavarodva.-préselem ki feszülten ezeket a szavakat,amikkel még távolabb lököm őt magamtól.Ujjait kifűzi az enyémek közül,majd a feje alá dugva behunyja pilláit.
Égett a kezem érintése nélkül.
Teljesen visszafordulok a kormányhoz,aztán hazáig vezetve rá sem nézek.

Testben a kocsiban voltam,de agyban egy teljesen más univerzumban kóborolok.
Leállítom a motort,aztán Averyvel a karjaimban belerugok kettőt az ajtóba.
Nemsokkal később nyílik a bejárat,ahol A Nagy Nathaniel Weil morogva fejjel tessékel be.

-Vidd az orvosi szobába,utána beszélünk.-utasít kíméletlenül.
Nyilván pont úgy csináltam ahogy mondta,mert látom,hogy nincs jó kedve.

Apához sétálok a nappaliba,aztán megállok előtte.
-Ülj le fiam.-huppan bele az egyszemélyes fotelba.
-Mit tudtál meg?-Kapcsolok azonnal.Ilyenkor nincs apa fia kapcsolat..csak a munka.
-Direkt okozták a füstöt.Illetve a tűzszerészek szerint fel akarták robbantani a házat,csak szerencsétlen idióták voltak.

-Amy vagy Avery volt a célpont?
-Avery.De van jó hírem is.
A fickó akinek eltörted a nyakát összejátszott egy másik hatalommal,azokkal akik a tüzet akarták okozni.Szerinted kik voltak azok?-teszi fel a költői kérdést.
-A ROHADT ÉLETBE!-csapok rá tiszta izomból az üvegasztalra,ami millió darabokra törik.
Kezemből kiserken a bíborvörös vér,majd folyik az ujjaimon át.

-Meg fogjuk védeni a "csajod".-röhögi el a végét,de valahogy ez nem old a hangulatomon.
-Nathaniel Weil!Húzd be azonnal a segged,a konyhába,és mosogatsd el azokat a poharakat,amiből narancslevet ittál.
-Megvan neki?-célzok anya ideges viselkedésére.
-Szurkolj nekem a túléléshez.-indul el egy "Megyek Cukorbaba" kiáltással.
Még hallom ahogy váltanak pár szót,majd egy hangos pukkanást.Úgy látom nem csak az asztal tört ma el.

Erről jut eszembe.A karom.
Lenézek a már inkább vörös,mint kreol kezemre,aztán nyugodt tempóban besétálok az orvosi szobába,ahol Avery alszik infúzióra kötve.Orvos leszek gyerekek,be tudtam tenni neki azt a szart.Kinyitom az elsősegélyládát,ahonnan a kellékek segítségével ellátom a felületi vágásokat.
-Bárcsak ne lenne az a rohadt fogadás.-fintorgok bűntudattal gyötört lélekkel.

Kapkodva a zsebemben lévő telefonhoz nyúlok,aztán hívást indítok Zackel.
-Mi van haver?-szól bele rekedt hangon.
-Nem volt jó ötlet a fogadás.-kezdem köszönés nélkül,miközben kocogok fel a lépcsőn,egészen a szobámig.
-Hülye fasz voltál addig oké,csak a kisasszony az ujja köré csavart,itt az a gond.
-Úgy gondolod?
-Ezt tudom.De most jobban tennéd ha aludnál.Ja,és köszönd meg nekem,hogy kitaláltam valami kifogást neked,hogy elmehess a buliból.
-Köszönöm.-motyogom az orrom alatt.
-Nem hallom.
-KÖSZönöm.-beszélek bele közvetlen a mikrofonba.
-Nincs mit,de aludj tesó,mert suli van..tudod.Próba van holnap.-nyomja rám a készüléket.

-Ó bazdmeg.-csapok rá a homlokomra,mert teljes mértékben kiment a fejemből.
Averynek egy cseppet sincsen mázlija.Velem kell táncolnia,úgyhogy elkerülhetetlen a találkozás.
El kellene döntenem,hogy mégis mi az édes faszomat akarok tőle,mert ez így egyáltalán nem folytatódhat tovább.Beletúrok a picit lenőtt hajamba,utána pedig elindulok a fürdőszoba felé.

Kinyitom a fehér ajtót,aztán belépek a helyiségbe.
A ledvilágítást sötétkékre állítom,és megnyitom a fürdőkád csapját.Beállítom a vizet,amíg pedig meg nem telik a négyszemélyes kád,addig levetkőzök és fogat mosok,természetesen ügyelve arra,hogy ne legyen semmi baja az újonnan szerzett sérüléseimnek.

Belenézek a mosdókagyló feletti tükörbe,ahol éppen látszik a V-vonalam.
Mit is mondjak?Nagyon jó formában vagyok.Ha nem lett volna az a fiaskó a kezemmel,kifogástalan lennék.De így most megelégszek a 99%-al.
Addig mézegettem magam,hogy megtelt a kád.
Megszabadulok az alsónagdáromtól,majd a vállam fölött eldobva beletalálok a szennyeskosárba.

Fél lábammal belelépek,ami ki is csúszik alólam.
Bal talpam a levegőben,fejem a vízben.
Fújtatva feltolom magam a felszínre,ahol levegőért kapkodva zihálok.
Felemelem a lüktető kezem(a kötésest),amiből literszámra folyik a víz.
-Fasza.-csavarom le a véres kötést,amiből halvány piros keverék csöpög.
Kidobom oldalra,és az alkaromat megtámasztom a kádnak a peremén.
A nyakig érő hab csiklandozza az állkapcsom,ezért próbálom eltolni magamtól a fehér felhőre hasonlító buborékokat,amik sziszegve úsznak a vízen arrébb.

Fejemet nekitámasztom a fejtámlára,és próbálok kikapcsolni.Lehet,hogy hajnal háromkor elég nehéz lesz meditálni,ahelyett,hogy bealudnék,de egy próbát megér.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3