Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

12.rész

Scott:

Annyira jól esett rácsapni a fenekére.
Lehet hogy az elméjében a pokol legmélyén süt engem,de akkor is megérte.

Immár gyalogolok a fiú öltözőbe,majd teljes nyugalomban becsukom az ajtót.
Még nem kezdődött el az óra,mert a tesi tanár mindig késik.
Hacsak nem váltották le a régit.

A fiúk vigyorukat elfojtva néztek rám.
Tudomást sem véve róluk,leülök a megszokott helyemre.Felakasztom a kajával teli iskolatáskámat a harmadik fogasra.Senki nem mert eddig a helyemre ülni.
Kilencedik óta ki van sajátítva.
Úgy mint az utolsó sor.

-Scott..te tényleg lefeküdtél a Hale lánnyal?-veszi a bátorságot az egyik hülyegyerek.Nem tudom a nevét..úgy mint sokmindenkinek.Ilyen ha híres az ember.Szegény én.
-Lehet hogy igen,lehet hogy nem.Járj utána bogaram.-kacsintok a fiúra.
Hangos ú-zás követte a válaszomat.
Lehúzom a cipzáromat,majd a pólóm szegélyéhez nyúlok.Egyszerűen áthúzom a nyakam felett,így nincsen semmi a tiszteletre méltó felsőtestemen.

Az összes fiú fizikuma eltörpül az enyém mellett.
Kivéve Zac..ő nagyjából olyan magas mint én,csak neki konditermes izmai vannak.
Nálam meg azért más felől is rakódtak.

Résnyire nyitva volt az öltöző ajtaja,amikor is egy érdeklődő tekintetet láttam meg a pálya széléről.
Chloe volt az.Sértődötten elkapta a fejét,aztán arrébb állt.

-Ennek mi baja van?-beszél félhangosan Ryan.
-Tegnap nem dugtam meg,hanem elküldtem.-válaszolok,továbbra is a beérkező lányokat figyelve.
Avery még nem lépett be a terembe.
Nyújtogatom a nyakam,majd megpillantok egy szőkeséget.
Az én szőkeségem.
Avery az enyém,csak még nem tudja.

-Itt van már a szerelmed Weil.-forgatja a szemét Will.
-Egy..nem a szerelmem.Kettő..nem én bámulom meg mindig Chloet amikor bekép a terembe.-vonom meg a vállam,aztán folytatom az átöltözést tesire.

Lábamra húzom a 46-os futócipőmet,majd a cipőfűzővel való szerencsétlenkedés után,kimegyek az öltözőből.
Nyikorog a talpam alatt,az a szar gumírozott padló.Megszámolni nem tudom,hogy hányszor szereztem itt horzsolásokat,amik természetesen később gennyesek lettek.

Más más színnel vannak felfestve a pályák vonalai.Itt a kézilabdától a röplabdáig mindent lehet.
Elsőre enyhén zavaró a színkavalkád,de idővel meg lehet szokni.
A tanár még nem érkezett meg.
Már látszik,hogy ki kivel barátkozik..egyvalakit kivéve.
Averyt.Ő nem beszél senkivel,nem néz senkire,csak törökülésben ül,és bambul magaelé.

Na most megzavarom őt.Megint.
Kocogva odamegyek a lányhoz,és leülök mellé.
Mind a ketten némán figyeljük a zöldre festett talajt.

-Mit akarsz már megint?-szólal meg először.
-Téged.
-És most a valóságot.
-A valóságban is téged.
-Scott ne idegesíts már fel..tizenöt perccel ezelőtt akasztottál ki,és ne várd meg,míg másodjára is felmérgelem magam,mert akkor tényleg meg foglak ütni.
-Mondták már,hogy cuki vagy morcosan?
-Mondták már,hogy idegesítő vagy?
-Kérdésre kérdéssel válaszolni..-rázom a fejem ciccegve.

Avery gyilkos tekintettel néz a szemembe,mintha meg akarna vakítani.
Rossz emberrel húzott ujjat,mert én nem fogom megszakítani a szemkontaktust.
Vonásai ellágyulnak,és érzem ahogy megváltozik a levegő.Átadta magát a bűverőmnek.Lopva lenéz a számra,aztán zavartan elkapja a fejét.
Győztem.

Ki vannak írva az arcára a gondolatai.
Lágy pír jelenik meg orcáján,ami mindig mosolygásra késztet.
A füle mögé tűr egy kósza tincset,ami kilóg a copfjából.

-Gyerekek.Jó reggelt kívánok!-lép be túlságosan boldogan a testnevelő.
Ez már rosszul kezdődik.
-Jó reggelt Mr Evans.-köszön mindenki kórusban.
-Nos..egy kör bemelegítő futás aztáán..dam dam dam.-tapsol a kezével ütemre.-öt kör piramis.-vigyorog önelégülten.

Tehát ezért volt olyan boldog.
-Rohadj meg így reggel.-motyogja Avery fájdalmas arckifejezéssel.
-A gyengébbek kedvéért elmondanám,hogy a piramisfutás azt jelenti,hogy először egy kör,másodszor két kör,és így tovább ötig.Majd onnan ugyan ez visszafelé.-rajzol köröket a mutatóujjával,aztán pár lépést hátrálva beleül a tanári székbe.

Kezébe veszi a rettegett sípot,aztán belefuj.
Senki sem indult el.Zavartan körbenéz,majd megint megfújja,csak sokkal erősebben.
-Na mi lesz gyerekek..futás van.
Minden szempár rám néz,aminek hatására egyszerűen kinyögöm,hogy:"Nem!"

-Tessék?-hőköl hátra.
-Azt mondtam,hogy nem.-ismétlem meg magam.
-Mit képzelsz ki vagy te,hogy felül írd a szavam?
-Scott Weil..személyesen.-lépek elő a sorból.-Maga meg gondolom új itt.
-Szemtelen terigtettét neki..lefelé az igazgatóiba.

-Figyeljetek.-fordítok hátat a tanárnak,teljesen figyelmen kívül hagyva,hogy mindjárt agyvérzést kap.
-Kosárlabdázunk.-mondom ki az aduászt.Mindenki ujjongásban tör ki,kivéve Averyt.Ő más mint mindenki.
Ő Avery.
Nem értékeli a gyerekes vicceket,figyel órán,és nem foglalkozik az idiótákkal.Sokkal érettebb a korabelieknél.Talán még nálam is,de azért ne menjünk messzire.

-Két csapat lesz.Az egyiknek én vagyok a kapitánya,a másiknak pedig..hmm.Legyen Zac.-mutatok rá a régi jó barátomra.
A szőke hajú fiú mellém áll,majd oldalba bökve Avery felé biccent.-Választhatom őt,vagy nem..ezt most tisztázzuk le.-harapja el a mondata végét.
-Természetesen nem.-pillantok hátra a tanárra,akinek már lángvörös a feje.

-Mindenkinek egyes.Neked kettő is.-mutat rám,aztán elhagyja a termet.

-Scott rohadj már meg!Miattad szívok megint.-szór tüzet Miss Amerika szeme.
Nagyokat lépve megáll előttem.
Mutatóujját belevési a mellkasomba,aztán dacosan a tekintetemet keresi.Hát meg is kapja.

-Nyugi cica..az igazgatóság nem fogja engedélyezni,hogy bevarrjon mindenkinek egy egyest,csakis azért nem mert itt vagyok,és azt mondtam hogy nem.
-Már miért ne tehetné meg?
-Mert én vagyok én,és vannak a többiek.-mutatok rá az osztályra.
-Akkora egy egoista pöcs vagy aki felsőbbrendűnek hiszi magát,pedig egyáltalán nem az.

-El kell hogy szomorítsalak,de tényleg felsőbbrendű vagyok.
-Utállak.
-Én nem.
-Kétlem.
-Ma este tízkor érted megyek,legyél kint a kapuban,utána pedig eldöntheted,hogy mennyire utálsz.
-Te annyira..egy..
-Egy helyes,okos,hibátlan,erős,és helyes?
-Kétszer mondtad a helyest.-fonja keresztbe a kezét a mellei alatt.
-Mert duplán sármos vagyok.-kacsintok rá elégedetten,mert erre már nem tud mit mondani.

Szemét forgatva élesen beszívja a levegőt,aztán megfordul.
Nagyon halványan felfelé gördbültek az ajkának a sarkai.
Mindenki síri csendben hallgatta végig a kis "vitánkat".
Chloe hisztérikusan dobbantott egyet,majd elkiabálta magát rohadt vékony hangon.
-Avery..Én dugtam Scottal nem is olyan régen..ha jól tudom,akkor éppen téged rázott le,hogy hozzám jöjjön.

Ó nenenene.Csak ezt ne.Avery éppen elhitte,hogy nem feküdtem le azzal a szennyezett lyukú lánnyal.
-És nagyon jó volt.Amire Scott a nyelvével képes uhh az eszméletlen.-fokozza tovább ez a picsa.

-T-tényleg?-pislog felém Avery sután.
Fátyolos tekintetét látni mégrosszabb,mintha nem is látnám őt.
-Avery ne higgy neki.Chloe egy kurva,és ha a valóságban nem történt semmi,akkor kreál magának egy álmot ami után azt mondhatja,hogy "már pedig igazságot mondok."-Rajzolok macskakörmöket a levegőbe.

-Tehát tényleg lefeküdtetek.-szólal meg az a fiú aki az öltözőben is kérdezősködött.
-Igen Roger tényleg szeretkeztünk,és az volt életem legjobb szexe,az első volt Averyvel,de nem az utolsó.-Pillantok a lány felé.-Ja és mostmár csak Averyvel fogok bármilyen kapcsolatot létesíteni,továbbá ne kelljen kinyírnom Chloet,vagy bárkit aki hülyeségeket pofázik.Meg vagyok értve?-Nézek minden osztálytársam szemébe egyesével.Míg meg nem állapodik a tekintetem.Egy lányon.

Averyn.Félig boldogan,félig szomorúan néz vissza rám.
-Mindenki megértette?Avery az enyém,és senki másé.
-Igen,de én nem Roger vagyok,hanem..-Nem érdekel,hogy ki vagy..az érdekel,hogy Avery megértse a mondanivalómat.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3