Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

36.rész

Scott:

-Scott,hatodjára szólok és..-nyit be a húgom a szobámba.Folyamatosan mondja a magáét a fejem felett,de hiába.
Nem figyelek rá.
-Bűzlesz a piától,a szobád úgy néz ki mintha berobbantották volna,velünk pedig tuskó vagy.-vágja csípőre a kezét.
Bágyadtan bámulom a lábfejem,és kezdi nyomni a fenekem a padló.Hátam az ágyamnak a széléhez van támasztva,ezáltal pedig egy eléggé abnormális pozícióban vagyok.

-Add azt ide.-rángatja ki a kezemből az értékes alkoholt.
Azt a féle lassan ölő mérget,aminek hatására szabad lehetek néhány órára.Csak két dolog van az életembe,ami képes engem tompítani.Avery és ez a mágikus folyadék.
-Az az enyém.-kapok utána,de hiába.
Maffia családból vagyunk,így nem rezelünk be a másiktól.
-Leszarom.-sétál a fürdőszoba felé.

Megtámaszkodok a jobb kezemen,aztán oldalra döntöm a fejem,hogy lássam mit csinál a szörpömmel.
Enyhén nyitva van a szám,ami annak köszönhető,hogy nem tudom rendesen kontrollálni az izmaim.
-Legalább pohárból ittad volna,ez kicsit sem elegáns.-borítja fejre az üveget.
Nem szólok közbe,mert valahol a lelkem mélyén tudom,hogy igaza van.
És nem a pohárból ivászatról.
Csak hallgatom ahogy blugyogva nyeli el a lefolyó.

-Ez hányadik üveg volt?
-Első.
-Ne hazudj.
-Második.
-Scott.-vált fenyegetőre a hangja.
-Tényleg a második volt..illetve lett volna.
-Oké.Ezzel meg is vagyunk.-dörzsöli össze a tenyerét,a kukába hajítja az üres üveget,ami szilánkosra törve találja meg a végső helyét.
-Hol tartod a többi piát?-szorítja össze az ajkait dühösen.
-Nincs több.

-Tudom,hogy van,és ne is próbálkozz a kamuzásoddal.-Tudod mit?Majd megkeresem.-csettint a kezével,aztán kinyitja a szekrényem.
Szétnéz benne,áttúrja a cuccaim,mivel nem talált benne semmi különöset,áttért a fiókokra.-Zokni,gatya,FÚJ!-sikít fel undorodva.-Ennél szadomazochistább bilincset nem tudtál volna venni?!

-Ez volt a legolcsóbb.-rántom meg a vállam.
-Persze.-dobja vissza a helyére.
-Ágy alatt?
-Azt ne!
-Miért is?
-Ott is bilincsek vannak..meg egyebek.-teszem hozzá vonakodva.
-Persze.-forgatja meg a szemét,aztán letérdelve benéz a matrac alá.
-És ezt mikor használod?-mutatja felém a Vodkát,aminek a fele már hiányzik.-Vagy ezeket?-gurítja ki a többi piát,ami helyet kapott.-Scott ez egy kész kolónia baszki.

A szám belső részét rágva bámulom a combom,miközben próbálok egyenesen ülni.
-Figyelj,szólok Angelának,hogy vigye le a boros pincébe.
-Az nem is borospince.-javítom ki a fejemet rázva.Egyáltalán nem bizonyult jó ötletnek,mert már nem csak kettőt látok mindenből,hanem hatot.
-Akkor alkoholos pince.
-Scott.-folytatja sóhajtva.-Ez még mindíg Sarah miatt van?

-Azt hiszem..nem.De.Nem tudom.-tápászkodok fel álló helyzetbe.
Picit megbillenek,de a kezeim előrenyújtásával meg a sarkamon állva visszanyerem az egyensúlyom.Pislogok még kettőt hármat,utána kijelentem,hogy "Most mennem kell.".

-Mivan?Scott mégis hová mész?Hallod?
-Averyhez.
-Mivel?
-Szerinted?Motorral.
-Komolyan?
-Nem Katie hazudtam.-Csapom rá a kezem a combomra.
Megindulok az ajtó felé,aztán kilépek rajta.Éles jobbost véve lemegyek a lépcsőn,aztán imbolyogva kapaszkodok az üvegkorlátba.
Fú basszus.

-Scott,azonnal gyere ide.-hasít a levegőbe anya hangja.Ugyan olyan súllyal beszél Katie is.
-Most nem,mert sietek.
-Scott Weil,süket vagy?-dobbant a lábával ingerülten.
Odamegyek hozzá a nappaliba,aztán megállok előtte.
Anya nem valami hű de magas,viszont ha mérges,esküszöm még apának is vonalkódos a gatyája.

Felfelé nézve kerülöm a tekintetét.
-Rám nézz,ide le.-enyhül meg felmérve a helyzetet.Még egy másodpercet szemezek a plafonnal,aztán picit megbillenve ránézek.
-Ne ittasan vezess,ha szeretnéd,elviszlek.-simítja meg az arcom,aztán megölel.
-Anya én nem tudom mit érzek.-lehelem megsemmisülés szélén állva.
-Tudom kicsim mit érzel,de hamarosan ki fog derülni..hidd el.

-De hova akarsz vinni?-húzom fel az egyik szemöldököm eltávolodva tőle.
-Ne nézz hülyének,tudom,hogy hova szoktál menni esténként,szerinted én nem vagyok kiképezve?
-De.
-Kiteszlek majd az utca végén,onnan old meg.
-Induljunk.

●○-<♡>-○●

-Minden rendben Scott?-hajt át anya egyszerre a záróvonalon és a piroson,index nélkül.
Egyik kezemmel a biztonsági övet fogom,míg a másikkal az ülést.
-Igen minden oké..csak..öö..hányingerem van.-rögtönzök én naiv.
-Nem kellett volna megint annyit innod.
-Nem lefizetni kellett volna az oktatót,és kilóra megvenni a jogosítványt.
-Tudod,hogy nem volt időm tanulni a kresztáblákat.
-És az aszfaltrajzokat sem.-teszem hozzá a nyakamat behúzva.

-Ne szemtelenkedj.-bök rám a mutatóujjával.
-Távol álljon tőlem.-teszem fel védekezően a kezem,de vissza is nyúlok a biztonságot nyújtó övhöz.
-Itt most merre kell menni?-hajol rá a műszerfalra(?).
-Élesen jobbra,de előtte lassíts.Tudod,a fék középen van.
-Apád faszát,mindjárt kiteszlek itt az autópálya közepén.
-Anya,ez nem autópálya,ez egy szimplán nagyobb rendű út,mint az utcák.Ez szeli ketté a várost.

-Itt forduljak?-hagyja figyelmen kívül a sértegetéseimet.
-Jó,itt már megállhatsz,innen sétálok.-pislogok hosszakat,majd a térdemre  nézek.Elkap egy nagyon rossz érzés.Valami nem oké.
Nem működik a közvilágítás sem.

Megérintem a kesztyűtartó felületét,ami kék világítással ereszkedik le.
Kiveszem belőle a kézipisztolyt,majd tárat cserélek benne.
Sóhajtva anyára nézek,aki szintén fegyvert vett magához.
-Elviszlek négy és fél házzal arrébbra,és majd ott kiszállunk.
Srégan ögötted leszek,figyeljük egymás kézjeleit.-suttog magaelé a kormánnyal babrálva.
-Vettem.

Ahogy megmondta,ment pár házat,ahol megállt egy random ember bejáróján.
Csak legyen rossz a megérzésem,és ne történjen semmi aggasztó dolog.
A sáros föld tocsog a cipőm alatt,néha-néha megcsúszva haladok tovább.
Száraz hideg van,ami azt jelenti,hogy nem fúj a szél,nincsen csapadék,levegőben nincsen semmi pára,ezért csípi az orrom minden belélegzéskor.

Behajlítom a térdeimet,majd a fegyveremre felszerelem a hangtompítót.
Anyára nézek,aki a kezével jelelve mutatja,hogy átmegy a másik oldalra.
Ő is ugyan olyan tartással megy mint én.Háta be van görbítve,teljes talpával érintve a földet.Lassan,de folyékonyan mozog. Pisztolyát magaelőtt tartja,és minden rezdülésre,vagy neszre ráirányítja a cső végét.

Odaérünk a ház elé,és anya átjön az én oldalamra.
Átlépve a dísznek való kerítést bemegyünk a párkány alá.
Mozgást látok a lakás előtti fa mögül,ahonnan kinéz valaki.
Fegyver van nála.Reflexből ráfogom a  végét,még mielőtt lőhetne a férfi,meghúzom a ravaszt,anyával egyetemben.
Csak ő másik irányba,más valakit.
Mind a ketten kidőlnek a takarásból,utolsó lélegzetüket véve.

-Scott mond,hogy ez nem a szomszéd volt.
-Fogalmam sincs.-rántom meg a vállam.
Pislogok párat,és érzem,hogy teljesen kijózanodtam.Nem imbolygok,a fejem sem lüktet.Semmi.
Anyával egymásra nézve bólintunk,aztán felemelkedek,benézve az ablakon,amíg anya őrködik. Pont akkor kapcsolódik fel a lámpa Avery szobájában.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3