Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

15.rész

Avery:

-Mivaaan?-sikít Amy a telefonba.-Komolyan Scott felmászott az ablakotokba,utána meg az ölében ülve beszélgettetek?
-Igen de nem ez a lényeg.
-Leszarom,hogy mi a lényeg..de miért nem mentetek be a szobába?
Ezen már én is gondolkoztam.
-Nem tudom.-rántom meg a vállam ösztönösen.
-Ahj Avery te annyira bamba vagy.
Most a lepedő akcióról számolnál be,ha nem lettél volna annyira tesze tosza,hogy behívd az ágyadba.

Valóban az történt volna?
Még jó,hogy Anya nem jött leellenőrizni,hogy alszok.
Az ég szerelmére 18 éves vagyok,miért jönne be anyám?

-Amy én nem akartam lefeküdni vele.
-Mindenki le akar feküdni vele.
-De én nem.-hazudok egy rohadt nagyot.
-Csak szólok,hogy már megtetted.
-Touché.-engedem le a telefonom a mosdókagylóra.

Ma sem kentem magamra semmit,még szempillaspirált sem.
Egyedül parfümöt és dezodort fújtam magamra.
Meg természetesen megszelídítettem az oroszlánt a fejemen.
Mivel mint mindig,így most is késésben voltam,ezért gyorsan elköszöntem barátosnémtól,majd a telefont a farzsebembe téve,rohantam a cipőmet felhúzni.

Nincs anyának kinyitva a szobaajtója,így biztos még alszik.
Tehát ma délutáni műszakja lesz.
Lakáskulccsal a kezemben kinyitom az ajtót,aztán a küszöbön átlépve bezárom azt.
Zsebredugott kézzel elindulok a buszmegálló felé.

Fülembe a vezetéknélküli headsetemet dugom,majd Spotifyon elindítok egy random lejátszásilistát.
Kapucnimat a fejemre húzom,majd a zebra előtt szétnézve elindulok a másik oldalra.
Fekete-fehér,fekete-fehér.-követik egymást monotonon a csíkok.

Leülök a fedett váróba,és a tegnap estén agyalok.Azon,hogy mennyire biztonságban éreztem magam az ölelésében,és mennyire vissza akarnék most menni az időben,ugyan abba pillanatba.

Scottra csak elég gondolni és megjelenik.
Látom a mattfekete sportkocsiját leparkolni mellettem.
Nem kell sok,hogy rájöjjek,mekkora egy sznob.Sportkocsi,napszemüveg felhős időben...

-Szállj be Amerika,amíg el nem kezd esni az eső.-tolja fel a szemüvegét a feje tetejére.
Felnézek a szürkülő égre,ahol kisebb nagyobb kék foltok vannak.
Már nem fúj olyan enyhén a szél,mint pár nappal ezelőtt.
-Hé Avery..beszállsz még ma,mert Katienek pisilni kell.-dobol a mutatóujjával a kormányon.

A szélvédőn keresztül hátranézek,majd meglátom az unott képű Zacket,és a lábát szorító Katiet.
-Én üljek előre?
-Nem,te a kocsi után fuss.Egy másik Averyért jöttem.-préseli ki Scott a szavakat.
Már megint mi a fasz baja van?Kezd nagyon elegem lenni belőle.
Az ülésen áthajolva kinyitja az ajtót,majd visszahuppan a helyére.
Beülök a fiú mellé,aztán lendülettel becsapom az ajtót.

-Héé,lelke van.Kérlek vigyázz a picikémre.-ejt el egy félmosolyt rámnézve.
Talán valami hangulatingadozási betegsége van?
-Én kérek elnézést.
-El van nézve.-kacsint végigmérve engem.
-Jól nézel ki a kocsimban.Közel hozzám.

A szívem kihagy egy ütemet,mert tegnap ugyan ezt mondta.
Közel hozzám.
Csak mi ketten értjük a szavai valódi jelentőségét.Mert tegnap éjjel csak ő volt,és csak én.Mi.

-Nem akarom megzavarni Scott csajozását,Isten ments,de én mindjárt idepisilek,szóval indulhatnánk?
-Persze.-szakítja meg a szemkontaktusunkat,mire én rájövök,hogy milyen kényelmetlen pozícióban is voltam.

Felbőg a motor,a nagyságos úr pedig gázba tapos.Már megszoktam,hogy ilyen retardált módjára vezet.
Belesüppedek az ülésbe,majd amikor felvesz egy egyenletes tempót,már nem érzem úgy magam,mintha egy űrhajóban lennék,ami több száz km/h-val távolodik el a Földtől.

-Scott..bepisiltem.-cincog nagyon vékony hangon.
-Mivan?-merevedik le a kormányt nézve.
-Csak vicceltem haladj már,azért van az a kurva gázpedál,hogy nyomd..-vágja tarkón előrenyúlva Katie.
-Hugi..-Csak pár perccel vagy idősebb.-kéri ki magának a "húg".
-De idősebb vagyok,másrészt az én kezemben van a kormány,és ha úgy döntök,hogy lassítok,akkor megszívod.

-Akkor ne dönts úgy.
-Majd én azt tudom.-nyomja le a féket,és fokozatosan lassul a tempónk.
Már csak hússzal megyünk.
-Jó bocsi,érjünk már oda.
-Katie pici,itt vagyunk..most parkolunk le.-harap rá az alsó ajkára a mosolya megakadályozása érdekében.

-És nekem mikor akartál szólni?
-Négy éve ide jársz..már meg kellene ismerned a környezetet.
-Nem azt figyeltem jó?-pattan ki a kocsiból,aztán sprintelve erindul a főbejárat irányába.
Nem érdekli,hogy összekoszolódik,vagy beázik a cipője,árkon bokron halad a cél felé..ami a mellékhelyiség.

-Annyira bolond.-fogja a fejét Zac nevetve.
-Jobban mint hinnéd.-sóhajtja Scott,aztán kiveszi a húga táskáját a vezetőülés mögött lévő,lábnak kialakított helyről.
Fintorogva nézi a fehér alapon,citrommal mintázott hátizsákot.

-Fura egy nőszemély..azt meg kell hagyni.-rázza a fejét behunyt szemmel.
Zac rá sem hederít a haverjára,csak néz a lány után,aki nemrégen csapta be magaután az iskola bejáratát.
Tuti,hogy tetszik neki Katie.

-Add,majd viszem én.-Tartja a kezét Zac,mielőtt még Scott felvette volna a hátára.
-Tessék,de nehogy sáros legyen,mert a húgom az utolsó hajszáladat is kitépi.
-Szörnyű halál lenne.
-Engem tépett már meg..csak azzal nem számolt,hogy visszaadom neki.-Röhög az ég felé nézve.

-Vigyem a táskádat?
-Most passzoltad le Katieét.-húzom össze a szemöldököm,eléggé furcsállva a dolgot.
-Azért mert az övét azért vinném,mert a testvérem,de a tiédet örömmel viszem.Ezeket az izmokat nem a szél hordta össze.-feszíti meg a kezét,ami a pulcsi alatt van.
Meg mernék rá esküdni,hogy még így is láttam a kidolgozott karját.

-El ne ájulj magadtól kisherceg.-dobom neki oda a könyvekkel teli táskámat.
-Nehéz lesz,de megpróbálok.Maximum nem nézek tükröződő felületre.
-Haver,szállj már vissza a Földre.Mert te most egy másik univerzumban vagy a halál faszán.
-Igen,és ott is csodás vagyok.
Zac erre már nem mond semmit,inkább elindul Katie útvonalán.
Mi is követjük a tettét,így az a két perc séta csendben telik.
Mindenki elvolt a gondolataival,és meg is tartotta magának.

-Matekkal kezdünk?-töri meg a csendet Zac.
-Igen.Azzal a köcsöggel,aki négy éve szopat.Már kilencedikben meg kellett volna hogy öljem.-zsörtölődik zsebredugott kézzel.

-Scott,neked nagyon zörög a táska a hátadon.Mi is van benne?
-Csipsz,vaj,nutella,májkrém,hagyma,
vágódeszka,fél sonka,kés,és nem utolsó sorban kenyér.

Ez kirabolt egy egész boltot?

-Felszerelés..például toll,vagy nagyon végleges esetben füzet?A tankönyvet már szóba sem merem hozni.
-Avery..azok már nem fértek bele.
-Te szegény.-biggyesztem le az ajkaimat szomorúan.
-Ugye?! Akartam még tenni tejfölt is,csak nem ment már bele.

Én hova kerültem?Amióta ebben a városban élek,rájövök,hogy az anyám nem az akinek mondja magát,lefekszek egy random fiúval,aki nemmelesleg az osztálytársam,kiderül,hogy súlyos hangulatigadozásai vannak,de jó fej.
Azt is megtudtam,hogy egyáltalán nincsen füzete,talán az iskolatáskája legmélyén egy alkoholos filc.
Ezen kívül azt is tudom,hogy nem írtam meg a beszámolót arról,hogy alakul a kapcsolatom Scottal.
Majd elmondom a dirinek szóban.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3