Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

53.rész

Avery:

Nem tudom mikor éreztem ilyet utoljára,de az biztos,hogy kurva régen.Fogalmam sincs miként oldottam meg a légzést Scott hülye jelenléte nélkül,de ez az igazság.
Ahelyett,hogy elfutottam volna előle a buliban,kérés nélkül a karjaiba vetettem magam.
És most itt ülök a kocsijában enyhén spiccesen,kócos hajjal és elfolyt szemfestékkel.
Oldalra fordítva a fejem,támasztom neki az ülésnek,pont úgy helyezkedve,hogy rálássak erre a gyökérre.

-Scott!Néha akkora egy idióta tudsz lenni.-ráncolom össze a szemöldököm,elfolytott nevetéssel.Komolyan gondoltam amit mondtam,ezt ő is tudta.
Jobb kezével elengedi a váltót,majd megfogja a csuklómat,óvatosan megszorítva megemeli a karom,és a sebességváltóra teszi.
Picit bepánikolok,hogy nekem kell váltani,de közvetlen utána Scott is ráfogott.Mit is gondoltam?

-Tudom Avery és sajnálom.-pillant felém egy másodperce,aztán újra az útra szegezi a tekintetét.Van egy olyan érzésem,hogy még folytatni akarja.
-Csak annyira megzavartál,és nem tudtam mit kezdeni azzal a valamivel,amit belém ültettél.
-Mivan?-emelem fel a fejem,hogy megbizonyosodjak róla,tényleg azt hallottam-e.
-Semmi.
-Ne legyél már hisztis picsa Scott!
-Nem vagyok az,csak érzékeny.-szipog drámaian.
-És még hazudik is.
-Én nem olyan vagyok.-emeli a kézfejemet az ajkaihoz,és egy cuppanós ámde lágy puszit lehel rá.Ettől a tettétől valami megrepedt bennem.

A szívem a torkomban dobog,a hasam pedig liftezik..szédülök,de a világért sem szólnék neki.
-Ugye tudod hogy kín szenvedés volt nélküled?
-Tényleg?
-Nem.-feleli nagyobb erőt kifejtve a kezemre,nehogy elhúzzam onnan.
-De ritka bunkó vagy.
-Mégis hiányzom neked.
-Ezt mégis honnan rántottad elő?!-forgatom a szemem.
-Ha elmondanám,be kellene kapnod az adott testrészem.

Bennakad a tüdőmben a levegő,ahogy elképzelem ezt a szituációt.
Nem mintha nem ábrándoztam volna mocskos dolgokról vele kapcsolatban,de azért ez teljesen más.
Na most mondj frappánsat Avery.
-Kíváncsian várom.-harapom be az alsó ajkam.
Nem szakítva meg a szemkontaktust hajolunk egymáshoz egyre közelebb.
-Merre akarsz menni?-pöcköli meg a homlokom,mint egy kisgyereknek a parasztja.

Megilletődve pislogok párat,majd durcásan visszahuppanok az ülésembe.
A legszebb az egészben,hogy azt sem tudom mikor jöttem ki belőle.
-Arra.-mutatok egy betonozott gödör mellett futó út felé.
-Biztos nem.-Ingatja a fejét feszülten.
-De én arra akarok menni,mert még nem voltam ott..Scott kérlek vigyél el.-könyörgök neki bociszemekkel.Sajnos az ellenkezőjét értem el vele,mint amit akartam.

-Avery nem érted,hogy én nem akarok ARRA menni?-emeli fel a hangját a fasz sem tudja miért.
-Neked mégis mi bajod van?-Igazítom a beszédem az övéhez.Ha ő így akkor én is.
-Az,hogy MI A FRANCÉRT ERÖLTETED,AMIKOR ÉN NEM AKAROK ODA MENNI??-Nyom egy satuféket,aminek következtében a szélvédőn nézném a csillagokat,ha nem lennék bekötve.
A biztonságiöv fájdalmasan vágta meg a melleim közötti részt,plusz még az alhasam.
Félig köhögve,félig a levegőt kapkodva süllyedek bele az anyósülésbe.

Tudom hogy már szánalmas,de a hirtelen ért fájdalomtól és a meg nem semmisülő veszekedéseinktől apró könnycseppek hullanak a harisnyával fedett combomra.
-NORMÁLIS VAGY?-üvöltöm le a fejét,még mindíg az előbb történeteket újraélve.

-Sajnálom.-beszél nagyon halkan.
-Sajnálod?-kérdezem hisztérikusan.
Ellazítom a befeszült izmaim,hátha csökkentem ezzel a fájdalmat ugyan úgy kívül mint belül.
-Igen.

-Áhh értem már!-csapok rá a térdemre.-Azt hiszed,hogy mindent megoldhatsz egy sajnálommal.
“Nem beszéltem veled két hónapig..Sajnálom.”
“Orrbavertem egy gyereket aki hozzád ért..Sajnálom.”
“Eltitkoltam,hogy egy pszichopata gyilkos vagyok..Sajnálom.”
“Fogadtam rád és nem mondtam el..Sajnálom.”-hadonászok össze vissza a kezemmel,felhántorgatva az előző félévet.-Ja és az aduász kimaradt.-horkantok kelletlenül.-"Az anyám egy gyilkos és basztad elmondani..Sajnálom”

-Befejezted?-sziszegi félelmetesen lassan,de annál vadabban.Nem tudom mit válaszoljak erre,mert nem akarom megadni neki azt az örömöt,hogy egy szavába kerüljön a hallgatásom.
-Nem,mert valamit nem mondasz el nekem,és lefogadom,hogy köze van neki az előbbi dühkitörésedhez.
-Kérlek hagyd abba!
-Mondd el Scott..csak mondd el és hagylak.-sóhajtom megtörten.
-Avery nem szeretném.
-DE MIÉRT?

-MERT ITT HALT MEG AZ ELSŐ SZERELMEM AZÉRT!-üt bele egy rohadt nagyot a kormányban,amin megszólal egy pillanatra a duda.Kintről néhány állat mozgolódása hallatszik,ahogy a havas avarban ijedten szökkennek arrébb,a hirtelen hang hatására.

-Hé..Scott kérlek nyugodj meg.-simítom meg a vállát,de elhúzza magát az érintésem közeléből is.Ezt most elbasztam.
-Vele minden tökéletes volt.-kezd bele nagyon halkan,szinte suttog.-Furcsa,mert veled ugyan ezt érzem,és teljesen Sarah ellentétje vagy.
-Miért?
-Hát ő olyan más volt mint te..más volt a jelleme,a haja barna ahogy a szeme is.Kreol bőre nyáron mégsötétebb lett,amit imádtam.Alacsony termetének köszönhetően,mindenben kellett neki segíteni,ami magasan volt.-nevet sóhajtva.

-Én kedveltem volna?-nyelek hatalmasat,ezzel próbálva leküszködni a nyelőcsövemben lévő hatalmas gombócot.
-Áhh nem..ő tipikusan olyan volt akit te utálsz.-legyint csillogó szemekkel.
-Soha nem mutattam ki neked hogy kit nem szeretek.
-Az egy dolog,csak én úgy olvasok benned mint egy könyvben.-bök rá a mellkasomra.
Úgy érzem most omlottak le körülöttünk a falak.

Lehet rossz ember vagyok,de elkapott egy minimális féltékenység.De hogy versenyezhetnék az első szerelmével?Aki ráadásul halott?!
Scott újra elindítja a kocsit,aztán lekanyarodik arra az útra,ahova először mondtam.
Hirtelen megáll bennem az ütő.
Most tényleg elvisz oda?

-Scott ne tedd ha nem akarod!Hallod?-lököm meg a vállát óvatosan,nehogy elrántsa a kormányt.
-Egyszer szembe kell néznem a múlttal,hogy el tudjam engedni.Teljesen..és a jövőmre tudjak koncentrálni.-hajol rá a műszerfalra,hogy jobban lássa a kivilágítatlan útszakaszt.
Hunyorítva pásztázza a gödört,ami már inkább hasonlít egy üres vízelvezető csatornára.

Meglátok néhány jókora repedést,de az egyik nagyobb volt mint a többi.
Teljesen kettészelte az árkot.
-Rád.-szólal meg leállítva a motort.
-Rám?
-Igen Avery..mostantól akkor sem foglak elengedni ha egy meteor csapódik közénk.
És az sem számít ha éppen vulkánkitörés van,akkor is a kezedet fogom fogni.Azt pedig pont leszarom,hogy mit gondol Will a hülye fejével.

-Öő..huh..ez most hirtelen ért.
-Kérlek ne rontsd el a pillanatot Ave.-fojtja el a mosolyát.
-Egy feltétellel.-emelem meg a mutató ujjam.
-Na mi az?
-Kitörlöd Chloe számát.
-Nem is az hogy ne gyilkoljak?-lepődik meg a mellkasára kapva a kezét.
-Tudom hogy megérdemlik,de ezzel szemben egyáltalán nem támogatom.
-Érted bármit.-mutatja fel a névjegyzékét,majd a C betűhöz görgetve először letiltja,aztán kitörli a számot.
-Köszönöm.
-Már mondtam.Neked adnám a kurva csillagokat,ha azt kérnéd.
-Azt majd később.-hajolok közel hozzá,hogy a fülébe suttoghassam.

Államnál fogva magafelé fordítja a fejem,aztán egy lágy csókot lehel az orromra,arcomra,utána lezárásképp az ajkaimra.
-Mindjárt jövök.-húzza végig a hüvelykujját a nyakamon,és egy profi mozdulattal meghúzza a kilincset,kiszállva a kocsiból.
Lehajtott fejjel megkerüli az autót,és az árok partján megállva felhúzza a pulcsija ujját.
Lehúz a kezéről egy hajgumit,ami fogalmam sincs mikor teleportált oda,néhány másodpercig nézi,aztán egy szomorú puszit lehelve rá,bedobja a nagy repedésbe.

Mély levegőt vesz,aztán lehellet formájában kifújja.
Most köszönt el tőle.Zsebre dugja a kezét,és bambán sétálva jön vissza hozzám.
Elmesélte a múltja egy töredékét,de gyanítom,hogy idővel megtudok mindent.Legalábbis még egy darabot belőle.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3
Ui:bocsi h nem volt rész,csak versenyen voltam tegnap,és nem volt időm írni,de jövőhéten ilyenkor ugyan úgy jönnek majd.A szövegért bocsi,valamiért nem mutatta😅Bocsiii<3