Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

37.rész

Avery:

-Basszameg.-szorítom össze a szemem a zuhany alatt.Belefolyt a szemembe a samponom.Valamiért egyáltalán nem éreztem,hogy az a rohadt hab a szemem felé araszol a homlokom közepén.
Felnézek a zuhanyrózsára,amiből jön a víz.
Elsőnek leöblítem a kézfejem,aztán lemosom a hajam(újabb baleset megelőzése végett),majd a szememet is elkezdem kiöblíteni.

Néhány világos pontot látok,de valamiért nem tisztul ki pár másodperc múlva a látásom.
Újra a szememhez nyúlok,aztán megint megdörzsölöm.
Hunyorítva nézem a lábujjaimat,amiket akaratlanul is befeszítettem.
Pislogok néhányat,aztán felegyenesedek.
Olyan féle szédülés fogjává válok,mintha valaki lökdösne ide-oda.
Egyik kezemmel a tarkómat szorítom,a másikkal pedig megpróbálom kitapogatni a csapot,aztán egyszerűen elzárom.

Mélyet sóhajtva kilépek a kabinból a törölközőmért nyúlva.
Mögöttem hatalmas felhő hömpölyög,bepárásítva a tükröt,amiben a torzított másomat látom.
Erőtlenül a fogkefémért nyúlok,amire teszek fogkrémet is.
Beveszem a számba,utána fintorogva ki is köpöm.Nem vizesztem be..olyan volt,mintha homokkal mostam volna.

Benedvesítem a kefét,utána pedig normálisan megmosom a fogaim.
A mentol egy kicsit felébresztett,de még nem eléggé.
Szemöldökömet felhúzva támaszkodok rá a mosdókagylóra,várva arra,hogy jobban legyek.
Felgyorsul a szívverésem,és kezdek pánikolni.
Először légszomjam van,utána meg már a világ is forog.
Hallok egy nagyon halk dübbenést,de szerintem képzelődök.

Minden mindegy alapon felegyenesedek,megtörölközök,aztán imbolyogva belelépek a pizsamámba.
Mégy egy koccanást hallok dünnyögéssel vegyítve.
Mit ettem ma,hogy halucinálok?
Egyedül a büfében vásárolt kajákat,meg az Amytől kapott üdítőt.Semmi többet.
Ajkaimat harapdálva kilépek a fürdőszobából,aztán lüktető holmokkal kimegyek a konyhába inni egy pohár vizet.

-Meglepetés!-tárja ki a kezét anya,a mosogatógép előtt állva.
Mivan?..Tényleg itt van,vagy csak képzelődök?
-Anya?-megyek oda hozzá olyan gyorsan ahogy csak tudok,tekintve,hogy alig élek.
-Gyere ide picim..sajnálom,hogy eltűntem annyi időre,de dolgom volt.
-Hol voltál?-hunyom be a szemem,és imádkozok azért,hogy igazat mondjon.

-Azt nem kell tudnod bogaram.-simít ki egy tincset az arcomból,aztán puszit nyom a helyére.
Erre még visszatértünk.. az száz százalék.
-Rosszul vagy?-villan meg aggódás a tekintetében.-Menjünk be a nappaliba,ülj le,én pedig hozok neked gyógyszert.
Enyhe mosollyal biccentek neki,és megvárom amíg belémkarol.

Lassan haladva odaérünk a legközelebbi egyszemélyes fotelhez,aztán végig tartva engem beleültet.
Biztos igaz az,amit Nathanielék mondtak róla?
Hiszen ugyan úgy viselkedik velem,mint régen amikor beteg voltam.

Először mindíg leültetett,közvetlen utána pedig hozott nekem egy plédet,amivel betakart.
Elsietett a konyhába,ahol mindíg edénybe forralt vizet,és abból csinált nekem teát.
Most sem volt másképp.
Mellém húzza a saját fotelét,aztán jelzi,hogy igyam a teámat.

-Ettől jobb lesz kicsim,meglátod.-puszil szelíden a homlokomra.
-Már nem is szédülök.-füllentek egy hatalmasat.
-Na látod?!
-És mit csináltál amíg távol voltam?-érdeklődik az életem azon részéről,amikor cseszett megjelenni,mert éppen valakivel csereberélt.
-Legfőképp tanultam.-válaszolok neki szűkszavúan.
-Más nem volt?-célozgat kicsit feszülten.

-Ja de.-csapok rá a combomra,azt tettetve,mintha elfelejtettem volna.-Kórházban voltam,mert Amyéknél kigyulladt a sütőtök,és valószínűleg a gáztűzhely is.
Úgyhogy életembe már másodjára kapok füstmérgezést.
Három az igazság,szóval ha jön a harmadik,valószínűleg ott is maradok.-viccelődök eröltetetten,Anya reakcióját figyelve.
Nem rebben még a szeme sem,csak üresen néz rám.

-Ilyennel még ne is humorizálj.-torkoll le néhány másodperc elteltével.
Jó sokáig gondolkozott.
Nem Avery!Ne legyél útálatos,éppenséggel az is lehet,hogy a Weil család hazudott,és igazából ők a rossz arcok..vagy mik.
Nem vagyok képes eldönteni ki van velem vagy ellenem,amíg valamelyik féllel meg nem tapasztalom az ellenségeskedést.

-Jó bocsánat..csak neked nem fura?Mindíg én vagyok halál közeli állapotban,de még egyszer sem hagytam itt az életet.-hajtom rá a fejem a párnázott kartámlára.
-Nem az,mert neked dolgod van még itt,és vigyáznak rád odaföntről..nem véletlen mondom,hogy különleges vagy.-érinti meg hideg kezével a nyakamat,amitől kiráz a hideg.

Valami nem stimmel.
Most minden olyan szürreális és valóságtalan.Nem tudok felfogni semmit.
Hasonló mintha repülni akarnék,de súlyos láncok kötnének a felszínre.
Újabb és újabb levegőt veszek egymás után,de nem bírom tovább.
Felülök a fenekemre,és rendeltetésszerűen használom a szófát.

-Szerintem menjünk be a szobába.Elég kényelmetlen itt ülni.-mozdulok meg a takarómból kiszabadulva.A hirtelen hideg egyáltalán nem esik jól a lábamnak,meg úgy semmimnek.
-Segítesz?Mert most mégjobban szédülök.Nem tudom mit tettél a teába,de legközelebb hagyd ki belőle.-ironizálok mit sem sejtve.

-Jó,akkor máskor csak forralt vizet adok.-ugrik fel a helyéről,és a vállam alá lépve átkarol.-Tudod kincsem,egyik lábat a másik után.-Csapkodja meg az oldalam.
-Annyira még nem vagyok kiütve.
-Mjd lszl.-suttogja alig érthetően.
-Tessék?-nézek rá bágyadtan,a legnagyobb bociszemeimmel.
-Nincsen semmi.Beképzelsz hangokat?-áll meg a szobám előtt,aztán a szabad kezével kinyitja az ajtót.
Lefelé nézve figyelem a küszöböt,hogy a zsibbadó végtagjaimmal át tudjam lépni,és véletlen se akadjak föl.

-Anya,nekem elmondták Nathanielék.A múltadról egytől egyig mindent.-robban ki belőlem mindaz,amit eddig elnyomtam magamban.Hatalmas súlyok hullottak le a vállamról,hogy kimondhattam ezeket.Lehet nem volt jó ötlet,de fő az őszinteség.
-Kicsoda?
-Anya,legalább most ne hazudj nekem..kérlek.-ülök le az ágyra összeroskadva.Nem voltam képes tovább talpon lenni.

-Kicsim..annyira buta vagy..nem kellett volna kutakodni,jobban tetted volna,ha ültél volna a kicsi fenekeden,és csináltad volna amit mondok.-nyomja meg minden egyes mondatában a volna szót,egyre közelebb lépkedve hozzám.Tekintete nyugodt de egyben fenyegető.Egyszer láttam ilyet,és azt a napot is el akarom felejteni.

-Sajnos ebben az esetben nincs más választásom.-húz ki a farzsebéből nagyon lassan egy injekcióstűt,ami színtelen folyadékkal van megtöltve.Megpöcköli a holdfény felé fordítva a hengert,aztán rámnéz.
-Nem akarom megtenni,de muszáj.Bocsika.-mozdul hirtelen,és tőbe szúrja a combomba.

Felordítok a fájdalomtól.Érzem ahogy nyomás keletkezik a húsomban,valószínűleg amiatt,hogy az én drágalátós kedves anyukám belémnyom valamiféle mérget,vagy nem tudom mit,de az biztos nem multivitamin.De valami mégjobban fáj.A csalódás.

Lelassítom a légzésem,hogy csökkentsem a pulzusom.Akkor nem terjed olyan sebességgel az a nem is tudom mi.

-Annyira naiv vagy.-lök le az ágyról könnyedén.Koppanva esek a földre,és érzem,hogy mégjobban belémfúrodott a tű.
Orrlyukaim kitágulnak a koncentrációtól,a hideg vérem megőrzése miatt.
Abbamarad a szédülés,és a többes látás is.
Valahogy átküszködöm magam a hátamra,aztán kiszedem azt a méteres tűt a testemből.

Utolsó energiáimból merítve megszorítom,aztán lendületből annak a nőnek a váldiába állítom,akire eddig felnéztem és tiszteltem.
Úgy látszik félreismertem.De rohadtul.
Fájdalmában felsikít,pillanatok alatt felkapcsolódik a villany és fekete ruhás emberek vesznek körül.
Minden szemlehunyással egyre homályosabban látok,míg végül minden elsötétül.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3