Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

44.rész

Scott:

Már vagy negyed órája fel alá járkálok a szobámban,azon töprengve,hogy biztos el akarom mondani a fogadást?Aminek ő a tétje?El fogom veszíteni,azt pedig nem akarom.Két hónapra nem volt az enyém,de most itt a kínálkozó lehetőség,hogy mindent jóvátegyek,vagy mindent elbasszak.

Gőzöm nincs,miképpen fog lezajlani illetve elsülni az egész.Nem tudom.
Én a helyében szakítanék magammal,amiért három hónapon keresztül hazudok folyamatosan a szemébe.Megéri ez egyáltalán?Vagy hagyjam a bús faszba?Nem tudom.Ezt sem.

Csípőre tett kézzel megállok a szőnyeg közepén,az ágyam felé bámulva.
Belső ajkaimat rágva agyalok valami kifogáson,ami elegendő ahoz,hogy elmeneküljek egy pár napra..vagy inkább évre,csak ne kelljen látnom a törött tekintetét,ami már a lelki szemeim előtt fel-fel villan.
Nem egyszer bocsátott nekem meg,mert hibáztam,de úgy érzem,ez eddig a legsúlyosabb.
Majdnem olyannyira,mintha valaki meghalna.Tudjuk ki.
Az ő elvesztése majdhogynem felér ezzel.

Zsebemből kiveszem a telefont,aztán megnyitom a Zackel való üzenetváltásokat.
Az utoljára elküldött sorokat ismét elolvasom,aztán vissza felé lapozva megállítom a képernyőt a folyamatos és monoton mozgásban.
Rányomok a lejátszás gombra,aztán kinagyítom a videót,amin elkezdenek újra forogni a szeptemberi jelenetek,amikor is megtörtént az az ominózus esemény.Tehát a fogadás.

Fájt látni magam,és az ürességet a szememben.Nem az vagyok aki voltam..és jó irányba változtam,hála Averynek.
Összeszorított szemöldökkel értelmezem az elhangzottakat,amit nagyon jól tettem.
Semmi nem tér ki rá,hogy elmondhatom neki vagy sem.Nincs annak következménye.
Kilépek az alkalmazásból,aztán az időt nézve bólintok párat.
Fel kell hívnom Zacket.

Gyorsan belelépek a legutóbbiak listájába,majd nemsokkal később tárcsázom a legjobb barátomat.Aki mindig mellettem volt.
Két csörgés után fel is veszi.

-Mondjad mit akarsz?-zeng kedves hangja az éterben.
-Neked is szia.
-Szia Scott miújság?-mondja unott hangon,pont úgy,mint aki a háta közepére se kívánja a kommunikáció bármely formáját.
-Van egy megoldásom a fogadásra.

Néhány másodperces szünetet tart a hallottakat emésztve,csak egy kicsit tovább húzta mint kellene,ezért én folyamatos halózásba kezdtem.
-Mit találtál?-nyögi ki végre.
-Semmi nem utal rá,hogy nem mondhatom el a fogadást Averynek.
-Igen és?Ez mit old meg?
-Nem szegek szabályt.
-De attól ha elmondod neki,ugyan úgy ki fog akadni,mintha érettségi után tennéd.
-Baszki.

-De ha őszinte vagy vele teljesen,akkor lehet nem reagál úgy.
-Haver nem tudom.
-Én sem.-röhög eröltetetten.-Láttad az értesítést amit az igazgató kitett a suli oldalára?-folytatja.
-Nemm.-nyitom meg az iskola oldalát,ami szinte azonnal feldobja a minimum hatvanassal írt szöveget,miszerint:

KEDVES DIÁKOK,EZ A LEVÉL LEGFŐKÉPP A VÉGZŐS DIÁKOKNAK SZÓL!NA DE VÁGJUNK IS A KÖZEPÉBE!
AZ ORSZÁG LEGNÍVÓSABB EGYETEMEIRŐL JÖNNEK AZ IGAZGATÓK ASSZISZTENSEIK KÍSÉRETÉVEL,MEGLÁTOGATNI AZ ISKOLÁNKAT.

-Ez miért kiabál?-vág közbe Zac újra olvasva a "címet" vagy inkább a bevezetést.
Figyelmen kívül hagyva a telefon másik végén értetlenkedő személyt tovább olvasom a tartalmat.
Zömében arról szól,hogy egyetemek jönnek látogatóba,ami csak a legjobb iskoláknál lehetséges,mert általában a diákok nézik meg az egyetemet és nem fordítva.
De mindegy is.

Nos az egyetemek igazgatói kiválasztanak egy számukra tehetséges diákot,akit szívesen fogadnának egy meghallgatáson,feltéve ha kitűnő lesz az érettségi.Mindenből.
Persze kívülről is lehet jelentkezni,de így nagyobb az esély a bejutásra,ha kiválasztanak.
90 gyerekből egy darab egyetemenként.Az esély arra hogy valaki bejut,az elenyésző.

-Élsz még G.I Joe?
-Igen.-bólogatok a telefon felé,bár fogalmam sincs miért,úgy sem látja.Sarkamról a talppárnámra billenek,majd onnan vissza.
Így hintázok kábé öt percet,újra és újra elolvasva az egyetemek felsorolását.

Itt van az is,ahova Avery szeretne menni.
Mégis honnan tudom?Egy elég nagy maffia hálózatunk van,ahol csak egy csettintésbe kerül az információ.
A lány élete benne van az aktájában,amit nemrég csináltattam.
Számok,emberek akikkel jóban volt a régi lakóhelyén,a majdnem pasija,akire amúgy már ráküldtem az egyik emberem megfigyeltetni,fő a biztonság alapon.

-Leteszlek Zac,mert sok lesz a telefonszámla.
-Persze,ezt úgy mondod mintha adót is kéne fizetned..-ironizál röhögve.Látom magamelőtt,ahogy megforgatja a szemét,aztán a fejét rázva elhúzza a piros ikont.

Annyira fura érzés amikor valakivel leteszed a telefont.
Ezt vicc nélkül mondom.
Olyankor nem tudod mit csinálj,mert az egyetlen elfoglaltságod az volt,hogy vele beszélsz,majd miután bontjátok a vonalat,nem marad semmi.
Bambán mélázol az világ értelmén,miközben tudod,hogy lenne tennivalód,de ahoz túl fáradt vagy,ezért úgy veszed,hogy nincs.

Ajkaimat összepréselve gondolom át az életem,de amint rájövök,hogy tökéletes,jegelem a témát.
Illetve annyira mégsem.
A tökéletes életben,tökéletes kinézetben,tökéletes mindenben van egy kis szépséghiba,mégpedig az ami belül van.
Egy kis fekete folt a fehér vásznon,mely egy idő után tovább terjed,felemésztve az egészet.
Így már nem lehet rá vetíteni a képet,ha sötét az egész.

Fájdalmasan mélyed az öklöm a tenyerembe,az erő miatt,amivel szorítom.
Egy olyan fintorral az arcomon sétálok,majd ülök rá a matracra,amin egy pap sem segíthet.Lábaim lelógnak és a combomra könyökölök.Tenyeremben megtámasztom a fejem,egy felfoghatatlan ürességgel nézek.Nézek de nem látok.

Kedvetlenül hasra fordulok,aztán a megszokottan jól bevált mozdulatommal az ágy alá nyúlok,és tapogatózva keresem a mentsváram.
Lejjebb csúszok,egészen addig,amíg be nem látok oda.
Fejjel lefelé van minden,de így is meg tudom állapítani,hogy üres a..a mindenem.

Egy sóhajtással becsukom a szemem,és számvetést végezve bólintva jut eszembe,hogy Katie kidobta a gecibe.
-Csúcs.-morgok idegesen.
Újra lenézek,és már venném el a fejem,amikor valami megcsillan hátul az ágy lába körül.
Kapkodva legurulok,aztán kúszva valahogy beküzdöm magam a sötétségbe,egyenesen a meg-meg villanó üveg felé haladva.
A húgom kihagyott egyet.

Nyújtózkodva megérintem a felületét,ami lötyögve arrébbgurul.
Még egy kicsit vergődök az ágy alatt,amíg végre meg tudom fogni a nyakát.Biztosan áll a kezemben.
A pólóm felcsúszott a mellkasomig,ezért pedig kibaszott hidegnek érződik a padló.
Vigyázva a talált kincsemre,gilisztákat megszégyenítően mozgok ki a szűk helyről.
Persze a seggemnek feltétlen bele kell akadni abba a kurva perembe.

Kicsit lihegve felmegyek törökülésbe és stimulálom a légzésem.Egyik térdemre ráteszem a piámat,míg a másikon a bal kezemet pihentetem.
Az ágy széle eléggé nyomja a hátam,viszont most pont leszarom.Ugyan ott vagyok ahol elkezdtem.
Mélyen a föld alatt a pokolban,ahol úgy köszöntem: "Adjon Isten!"Persze ezután pedig visszaküldött a Sátán,ezért vagyok most itt.

Egy rohadt hiba kurvára el tud cseszni mindent.Főleg ha az az egy megsokszorozódik,és rossz döntést rossz döntésre halmozol.
Ez vagyok én Scott Weil a nagy maffiafőnök fia,aki egy bontatlan üveg vodkával a kezében hisztizik mert nem tudja a megoldást,pedig a válasz a szembe lévő szobában van.Avery.
De ez a fiú ahelyett,hogy a reálisabb utat választaná,meghúzza az üveget.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3