Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

50.rész

Scott:

-Avery beszélnünk kell.-sziszegem a szúró érzés hatására,ami abból fakad,hogy Avery ápolja le a kezem.
Most szedi ki a kocsiban eszkábált kötésem,ami arra szolgált,hogy elállítsa a vérzésem.
-Majd dumálunk később.Most gyógyulj.-húzódik közelebb hozzám az ágyon.

Egymás mellett ülünk a matrac szélén.
Hosszú ujjaival megpróbálja körbefogni a csuklómat,amit így sem ér át.
Kisebb erőt kifejtve az ölébe húzza a kezem,aztán egy csipeszt a kezébe véve lefújja baktériumölővel.

Hunyorítva megfogja kézzel az anyag betűrt részét,majd óvatosan és lassan elkezdi ellentétes irányba tekerni,mint ahogy feltették.
-Szzz.-szívom be a levegőt fájdalmasan.
-Mi az?-kapja fel a fejét aggódóan..Imádom szivatni.
Újra a kezemre pillant,ahol a géz a seb nyomában sincsen.
-Maradj már.-csapja meg a vállam kuncogva.
-Jó oké.-teszem fel a szabad kezem védekezésképpen.

Akárhogy próbál dühös vagy hasonló fejet vágni,a mosolyráncok ígyis úgyis a szeme körül ékeskednek.
Haragosan néz rám,amikor nem csinálom azt amit mond.
Például elrántom a kezem,azt tegyük hozzá,hogy nagyon fáj,de a nevetése bármit megér.

-Scott!Akarod hogy leápoljam vagy sem?-ejti a combjára a kézfejem.
Dacosan néz a szemembe,hátha meg tud rémíteni.
Zöld íriszeiben valami megcsillan,de nem tudom eldönteni pontosan mi.
Valamit forgat a fejében.
Gondolkozni sincs időm,félbehagyja a kezemmel való küzdelmet,és szempillantás alatt az ölembe huppan.

Kisimít egy fáradt timcset a homlokomból,ami rátapadt a bőrömre.
Még nem teljesen száradt meg a hajam fürdés után.
Érintése helyére egy lágy csókot lehel.
Először a fülem alatti érzékeny pontra,majd az orrom hegyére.
Bennakad a levegő a tüdőmbe,miközben hideg futkos a hátamon.
Valamiért melegebb lett a szobámban.

-Van valami duzzanat..máshol is megsérültél?-pislog ártatlanul,egy sunyi mozdulatot téve a csípőjével.
-Nem.-préselem ki fojtott nyögéssel.-Az teljesen rendben van.
-Tuti?Egyre növekszik.
-Biztos van rá ésszerű magyarázat.
-Szerintem is.-puszilja meg az államat.
-Most provokálni akarsz?-siklik le a szemem a duzzadt párnáira.

Méglejjebb tekintek,egyenesen a telt melleire.
Istemen ő egyenesen a mennyből érkezett.
Bimbói ágaskodása árulja el a lány izgalmát.
-Meglehet.-ránt egyet a vállán,amolyan te kérdezted én válaszolok stílusban.
Azt a kezét,ami a tarkómba kapaszkodott,lassú,észveszejtő mozdulattal engedi egyre lejjebb,végighúzva az egész testemen.

Ujjbegye megállapodik az alhasamnál,engem ezzel teljesen a sírba lökve.
Csípőjére teszem a kezem,és kicsit rászorítok.
-Akarod?-akasztja bele a mutató ujját a nadrágom peremére,enyhén lehúzva az anyagot.
-Másra se vágyok.-dünnyögök az ajkaira.
Sóhajtva hajol hozzám nagyon közel,már csak pár miliméter,amikor a mellkasomnál fogva eltol magától.

-Előbb a kezed..nem akarom,hogy összevérezd a ruhám.-huppan le rólam olyan gyorsasággal,mint ahogy felugrott.
Ezt a horgot bekaptam,de annyira,hogy le is nyeltem.
Az ujja köré csavart a kis sunyi szemével,de ezt még visszakapja.

-Ugye tudod,hogy ennek a kis hadműveletednek következményei lesznek.-pillantok rá a dudorodó nadrágomra,aztán vissza a lányra.
Ő is követte a tekintetem,csak kicsit többet időzött a látványon.
-Hoppá.-reagálja le ennyivel.

-Csináld már.-könyörgök neki eléggé hisztis állapotban.
Ez nem volt szép tőle.
Üljek itt addig szöget verő merevedéssel,amíg újra nem köti a kezem..Pláne hogy még el sem kezdte rendesen.
-Ahogy akarod.-fojtja el a kikívánkozó győztes mosolyát.
Annyira aranyos,ha éppen nem a vágyainkkal kínoz.

Újra elkezdi lecsavarni a kezemről,majd amikor eljut ahoz a ponthoz,amikor az anyag kezd piros lenni,lassít a tempóján.
Ügyel arra,hogy ne okozzon fájdalmat,de ezzel együtt próbál minél precízebben dolgozni.
Itt már az improvizált kötést teljesen átáztatta a vérem,emiatt pedig beleragadt a bőrömbe.
Mikre nem képes egy apró penge?!

-Ez lehet fájni fog.-figyelmeztet lágyan.
-Hidd el nekem,hogy ennél már sokkal rosszabbat is megéltem,úgyhogy miattam ne aggódj..megvagyok.
-Hát persze.-morogja a szemét forgatva
Újra a tenyeremnek szenteli a figyelmét,majd a lefertőtlenített csipeszt a kezébe veszi.
Ezvolt az utolsó sor.

-Na nézzük milyen mély.-húzza ki belőle a kötést,ami néha néha nehezebben jön.
Fáj,de elviselhető.
Az eszközzel belenyúl a sebbe,próbálva kitisztítani belőle a szabadulásom közben szerzett szennyeződést.

...

-Meg is vagyunk.-vág le egy darabot a sebtapaszból,aztán az új kötésemre teszi.Kész,lefixálta.Mostmár jöhet a gatyámban lévő panasz.
-Szerintem menjünk le vacsorázni.-rágja a belső ajkait,bociszemekkel pillogva.
-Hát hogyne.-egyezek bele cinikusan.
Fintorogva eltolom magam az ágytól,és csak most jut el a tudatomig,hogy milyen borzasztóan fáradt vagyok.

-Hé Scott minden oké?-teszi a vállamra a kezét.
-Persze..csak brutálisan álmos vagyok.
-Értem..szeretnéd,hogy hozzak fel neked kaját?
Na most erre mi a fenét válaszoljak?
Nem szeretném őt ugráltatni,viszont az is biztos,hogy ha én lépcsőzni kezdek,vagy fejest ugrok a mélybe,vagy egyszerűen kidőlök azelőtt,hogy elindulnék.

-Csak akkor ha szeretnéd..én kibírom kaja nélkül holnapig.-ingatom a fejem lemondóan.
-Jaj,ne játszd itt nekem az ártatlant.-legyint nevetve.
-Felhozod?-dőlök bele a puha ágyamba.
Ez kell nekem..pihenés.

A kimerültségtől nyögve átfordulok a hátamra,aztán valahogy felküszködöm magam ülő helyzetbe.Meg akarom várni Averyt.És a kaját.
Szemeim egyre jobban akarják felmondani a szolgálatot,készen arra,hogy minimum tíz órán keresztül csukva legyenek.
Direkt felkapcsolva hagyom a lámpát,azért hogy az is tartson legalább egy minimálisan is ébren.

Hosszú óráknak tűnik,mire Avery visszaér,egy egész tálcával a kezében.
-Öö..hoztam mindenből egy kicsit,mert nem tudtam most mire vagy éhes..ezért..-hebeg egyre közelebb lépkedve hozzám.
-Köszönöm.-vágok bele a szavába.-Gyere egyél te is..ez nekem nagyon sok.-paskolom meg félkómában a mellettem lévő üres helyet az ágyamon.

-De csak egy kicsit.-mutatja az ujjával a mértéket.
Előre tudom,hogy itt fog aludni.Erre az életemet rá merném tenni.
Leveszi a pónis mamuszát(amit az ajtóba rak) és lábujjhegyen átoson az ágy másik oldalára.
Rátérdel a matracra,az ölembe teszi a tálcát,aztán jobb kezével megemeli a takarót,és ugyan úgy elhelyezkedik mint én.
-Itt van a helyed..közel hozzám.-lendítem meg a kezem,és átkarolva gyönyörű testét,a mellkasomra húzom.

-Ahogy akarod.-tép le egy szőlődarabot,aztán bedobja a szájába.Most csakis azon jár az agyam,hogy mennyire szívesen lennék az az egy szem,ami az ajkai közt pihen.
Nemsokkal később véget ér a felhőtlen szabadságérzetem,mert képzeletbeli láncok súlya nyomja a vállam.
Nem tökölhetek tovább..el kell mondanom neki az igazat.Egytől egyik mindent.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3