Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

67.rész

Avery:

Mélyen hallgatok mert igaza van.Mindenben.
Egyedül azt nem képes befogadni az agyam,hogy a francba ilyen nyugodt,amikor én majdnem felrobbanok?

Borzasztóan félek,ami remegésben nyilvánul meg.
Rettegek az esetleges feltételezéstől is,miszerint Amy csak kihasznált.
Lesütöm a tekintetem,stimulálva a légzésem,mert mind a ketten lihegünk egymással szemben állva.

Pár másodperc múlva fel kellene menni a színpadra,ehelyett itt veszekedünk ötven-ötven százalék valóságalapú témán.
Amy komolyan képes lenne átverni engem,illetve odacsalni az említett “régi házhoz"ami a weil családfő tulajdonában áll?!Persze a remény hal meg utoljára,de már az is csak éppen pislákol.

Szeretnék eltűnni ebből a kibaszott világból egy olyanba,ahol nem kell aggódjak olyanok miatt,mint például levadásznak az éjszaka közepén.
Szeretnék ordítani egyet a semmibe,torkom szakadtából kiabálva a fájdalmaim.
Szeretnék egy nyugodt pillanatot,amiben csak én vagyok Scottal mellettem.
De ezek csak vágyálmok a jelenlegi helyzetben.

Nem tudok kiszakadni innen,félek Scott nélkül,nem ordíthatok a semmibe,mert mindenhol van valami,nem lehet higgadt percem sem,mert ha nem tanulok,”gyászolok”,alszok,akkor az egyetemen izgulok,azon belül pedig az ötös érettségin..ez a feltétele.

Mert igen.
Jártak nálunk az álom egyetemem igazi képviselői.De nem úgy ahogy elképzeltem.
Nem hívott be az igazgatónő,(ami végül kiderült a múltkori esetről,hogy aznap negyedik óráig nem is tartózkodott az iskolában,ismeretlen okok miatt)nem jeleztek a hangosbemondón,sőt a tanárok sem tudták.

Civil ruházatban lépték át a gimnázium kétszárnyú ajtaját,elvegyülve a fiatal felnőttek között.
Hasonlítottak azokra,akik utólagosan látogatnak iskolát,a megfelelő intézmény megjelölése gyanánt.
Annyi volt a furcsa,ami gyanakvásra késztetett,hogy pont annyian jöttek,ahány végzős osztály volt.
Tehát négyen.

Egyesével felosztva váltak szét,mindnkire egy közösséget szabva.
Mi egy szőke hajú,fiatalnak tűnő férfit kaptunk.Nem volt egy sportos alkat,de annyira túlsúlyos sem.
Alacsony termete és Harry Potter szemüvege miatt maximum tizedikesnek nézném.

Ott volt a fontosabb órákon amikből kötelező az érettségi.
Ilyen a matek,irodalom,a nyelvtanunk,plusz a választott idegennyelvek és egy emelt tantárgy,ami az én esetemben a biológia.
Egész nap követett minket,pár emberrel beszélgetett,de azon kívül szellem maradt.

Tanítás után az egész évfolyamot az aulába hívták,majd minden osztályban kijelöltek egy szerintük megfelelő diákot.
Én köztük voltam.
Osztályfőnökeinknek kiosztottak egy egyetemi lapot,amire az érettségi jegyét és százalékát kell írni.

Aznap nyugodtam meg egy pillanatra,egészen addig,amíg rá nem jöttem:közeleg az érettségi,amit hibátlanul kell teljesítsek.Ezt a célt tűztem ki magamnak évekkel ezelőtt.
Az orvosit,és egy köpésre vagyok tőle.Természetesen ha túlélem a mostani szituációt.

Elő fogom keríteni Amyt.
Nem csak mert látni akarom,hanem azért is,hogy szembesítsem Scottot azzal a ténnyel,hogy nem mindíg lehet igaza.
Ebben az esetben végképp nem.Én bízok Amyben és a női megérzésemre hallgatok.
Nem fogok behódolni Scott idióta jóslatainak.

-Avery van tíz másodperced dönteni.-szór szikrákat Scott szeme.
Eddig soha sem figyelt rám így.
Ölni tudna az a sötétbarna szempár.
-Kilenc.-számol vissza kegyetlenül vizslatva.
Érzelmek nélkül figyeli minden egyes mozdulatom,csak sajnos éveleje óta ismerem már annyira,ilyenkor a legveszélyesebb.
Egy időzített bomba ami hatalmas pusztítást végez pár szekundumon belül,ha nem sikerül leállítani.

-Nyolc.-artikulál feszes arcizmokkal.
-Meg akarom keresni Amyt.-suttogom a mellkasára bambulva.
Képtelen vagyok a szemébe nézni..nem engedhetem meg azt a féle fájdalmat ami rámzúdulna ha látnám az arcát.

-Hé!Mi folyik itt?-fújra kettőnk közé a kezét Will.Észre sem vettem a megjelenését.
Békaúszáshoz hasonló mozdulattal eltol minket egymástól.
Illetve csak engem,mert Scott egy tapodtat sem mozdul.
Úgy áll ott mint egy hegy.

-Semmi közöd hozzá.-sziszegi a párom.
Egy pillantását sem pazarolja Williamre.
-De van mert Avery a barátom.
Erre a megszólalására kicsit sem nőiesen felhorkantok.Will bocsánatkérően rámnéz,mire bólintok egyet.
-Amyt akarom megkeresni.-csepegtetek neki az információból picike darabot.

-Segítek.-jelenti ki.
Nem ismeri a háttérstoryt,nem tudja Scott és családja másik oldalát csak azt hogy veszélyesek,nem tud Amy idézőjeles haláláról,mert mindenki azt hiszi,hogy elutazott.Összegezve semmi tudás nincs a birtokában ilyen téren.Mégis segíteni akar.
-Azt el is felejtheted.-húzza ki magát Scott.Így már másfél fejjel magasabb Willnél.
-Mert?Támogatni akarom Averyt,ha már te képtelen vagy rá.-provokálja az alvó ördögöt a fiú.Fájdalmasan behunyom a szemem,verés lesz a vége az biztos,ha így folytatja.Will fején találta a szöget,ezt Scott is nagyon jól tudja.

-Megyek veletek mert avery mellett van a helyem.-akadékoskodik tovább.Miért nem képes végre befogni?
-Azt sem tudod miről van szó ember.-mondja Scott a lehető leghiggadtabban.
Valamiért visszafogja magát,ami nem tetszik.Valamire készül.Ha másban nem is,de ebben biztos vagyok.

Körbenézek a gyakorló helyiségen,ahol mindenki libasorban áll a párjával.
Már nem csak én és Scott hiányzunk,hanem ez a félőrült is,aki nem képes magában tartani a gondolatait.
-Nem baj,de nem akarom mégegyszer elcseszni-ingatja a fejét ökölbe szorított kézzel.Ó jaj.

-Ennél jobban már nem tudod elcseszni,úgyhogy takarodjál vissza a huszadrangú szalagavatódra.-sziszegi egyre jobban kivetkőzve önmagából.
Will vagy nagyon hülye,vagy nagyon rafinált.
Tudja,hogy Scottnak nincs sok dobása az iskolában,mert már így is eléggé utálja őt az igazgatónő.

-De én akkor is mellette leszek.
-Na ne hősködjél itt nekem bazdmeg.Ki Vagy te?A kibaszott Gandhi?Nem egy kurva Indiana Jones filmben vagy hülyegyerek.-lép közelebb a fiúhoz.William nem araszol semerre,szilárdan áll Scott előtt.Habár látszik a szemén,hogy eléggé be van feszülve,a külvilág elől nagyon jól titkolja.

-Ne nevettess Weil.-forgatja a szemét pofátlan stílusban.
-Will!-suttogok félhangosan.Kezemmel a nyakam előtt hadonászok,hátha veszi a lapot.Már másodjára csinálom ezt neki.Múltkor is eljátszottuk ezt.
Mint régen,úgy most sem hallgat rám.
-Te könyörögsz a verésért.-köpi ugyan olyan flegma stílusban.-Nem fog megtörténni ugye tudod?Most egy picivel kreatívabb leszek ha nem bánod.

-Hogy érted?-szívja be az ajkait idegesen.
-Felvázolok egy történetet rendben?-emeli a tekintetét a plafonra.
Megszólalt a zene,amire be kellene vonulnunk.Összerezzenek a hirtelen ért zajra,ami rendesen megdobogtatta a szívemet.Will megfordul a sor felé,de Scott a vállára helyezi a kezét.

Erősen megszorítja neki,ezzel visszaforditva a fiút.
-Tiszteletlenség nem végighallgatni a másik beszédét.Hol is tartottam?Ja igen meg van!-csap a homlokára profin játszva a szerepét.-Egyszer volt hol nem volt,volt egyszer egy idióta kölyök,aki rossz emberrel húzott ujjat..Ez vagy te.-suttogja a fikcióján kívül.-Ez az ember szeretett véres bosszút állni.Nevezzük mondjuuuuuk Scottnak,a hülyegyereket pedig Willnek.-köröszüli meg a torkát.Csücsörítve megsimítja az állát,mintha annyira töprengene valamin.

Williamből azonnal kiszalad az összes vér és falfehér lesz.Cseppet sem hasonlít a magabiztos énjére.
-Szóval Scott összeszedte az egész családját,a hetven éves nagymamáig,aki aktívan részt vett Will nevelésében,-Szörnyeteg vagy.-ropogtatja az ujjait zihálva.

Scott elejt egy félmosolyt,majd újra a történetbe szellemül.-aztán kikötözte őket egy-egy székhez,kivéve a buta fiút.
Őt magamellé állítja Scott,utána vegignézeti vele,ahogy főbelövi a szerettei összes tagját,amíg ő nem kerül sorra.Vége.-Vigyorog a fiú arcába.-Tünés a színpadra,és ha valakinek eljár a szád,tudod..-mutat köröket az ujjával.-The End lesz.-villantja meg a gödröcskéit,ami más helyzetben olyan cuki lenne,hogy elolvadnék.
-Ühüm.-rohan el a fellépők felé.
-Te egy..-Mehetünk?-szakít félbe.
-Mi?Hova?-rázom meg a fejem értetlenül.
-A bárátnődért.Amíg storyzgattam,morzéztam apának.

Köszönöm szépen hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3