Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

20.rész

Scott:

-Avery ne mondj,szólj vagy csinálj semmit ha oda bemegyünk.Nem szabadna itt lenned,és ahogy sejtem,most válaszokat fogsz kapni.Természetesen jogod van tudni az igazságot,de én ettől akartalak megóvni.
Egészen idáig,és kérlek ne engem hibáztass majd.
Beszélgetés alatt,azon leszek,hogy ne tudd meg..a te érdekedben.-nyomom meg a gyerekzárt feloldó gombot,ami kattanva kinyitja az ajtót.

Avery picit ilyedt arccal,de "magabiztosan" bólogat.
Legalább is annak tervezte.
Remélem nem sírva fog hazamenni az anyjához.
Egy anyához aki nem való annak.
Kilép a kocsiból,mire én is utána sietek.Kezd beborulni az ég,ami nem jósol jókat.
Még ez is.

Kinyitom az ajtót,aztán bekukkantok a nappaliba.Csak anya,apa,Aiden és én.Ennyi.Itt baj lehet.
-Fiam ülj l..ő mit keres itt?-önt magának még egy pohár whikeyt.
Hogy lát maga mögé?Soha sem értettem.Még nekem sem megy.Ez neki valami kifinomult hatodik vagy inkább tizenkettedik érzék lehet.

-Követett engem a kocsimba,és már nem volt időm kidobni.
-Ez fájt.-suttogja Avery mögöttem.
-Ez van.
-Scott nem most szerettem volna neki elmondani.
-Akkor ne tedd.
-Nath ne legyél gonosz.
-Az anyád majdnem megölte mindannyiunkat.-mutat körbe apám,aztán feláll a helyéről,és Avery felé sétál.
Mély levegőt veszek,aztán elé állok.
-Nem áll rá készen!

-Scott ülj le a seggedre,ha már olyan hülye voltál mint egy satu,hogy idahoztad.

Igaza volt.
Ha apám dühös,nyugodtnak látszik.Ha boldog,nyugodtnak látszik,igazából az alap feje az nyugodt.
Letolom a fenekemet a kanapéra,és nézem ahogy Nathaniel Weil a világ hetedik csodáját az egyszemélyes fotelba ülteti.
Akkor kezdődjön.

-Majdnem me-megölt?-fogja fel párás szemekkel.
Először anyára néz,aki a földet bámulja,aztán rám.
Szemei előbb fájdalmasan csillantak,most pedig dühösen.
-Mi a faszért nem mondtad el,hogy az anyám egy gyilkos??-szorítja össze a fogait el-elcsukló hanggal.

-Azért..mert nem akartam hogy ez legyen.Én téged óvtalak Ave.
Megérdemled az anyai szeretetet,ahogy Ivett is megérdemli,hogy valaki a kurvanagy világon legalább érezzen valamit iránta,és az ne gyűlölet legyen.
Csak miattad nem mondtam el,mert túlságosan szeretlek ahoz,hogy megtörve lássalak.-esnek le a kavicsok a megdermedt szívemből.

Fagyos lett a levegő a házban,anyám lassan felnéz rám,mert érdekesebbnek találta a mondanivalómat,mint a zoknija mintájának a folytonos bámulását.Apa szája sarka felfelé görbült..természetesen nagyon kicsit.
-M-mi?-hunyja be hosszan a szemét,mintha nem hallotta volna jól.
Most mit tegyek?Tagadjam le amit mondtam?
Nem!Eleget hazudtam már neki.És még a fogadás is ott van.
Nyakig vagyok a szarban.

-Azt mondtam,hogy szeretlek,és kimondom többször is.Avery szeretlek.Nem tudom,hogy bele lehet szeretni ennyi idő alatt valakibe,de nekem sikerült.-hadarom addig,amíg el nem fogy a tüdőmben lévő oxigén.

Ezt lehet nem kellett volna..legalábbis nem most.Anyámék előtt.
-Scott..erre mit mondjak?Így is teljesen kivagyok,te még jössz a hülyeségeddel is..Most mondták el nekem,hogy az anyám egy GYILKOS!
-Avery értelek téged,de most meg kell nyugodnod.Nézz a szemembe jó?!

-Fiatalok én értem hogy nagy a lamúr,meg csillámpóni,de nekünk még megbeszélnivalónk van.-csap rá anya combjára.-Te ritka bunkó és érzéketlen köcsög vagy Nathaniel.-söpri le a kezét.-a gyerekünk most vallott szerelmet egy összetört lánynak,te meg ostoba faszjankó vagy!
-Cukorbaba,majd megoldják szobán,de most éppen azt akarom elmondani,hogy eltűnt az anyja.

-Nath én esküszöm megöllek a faragatlanságod miatt.
-Sokan próbálták cica,de még mindig velem bújsz ágyba...
-Inkább folytassuk.-szorítja össze anya a szemét,és Averyre néz.
Szegény lány..ez egy komoly megbeszélés lett volna,de valamiért nem jött össze.

-De komolyra véve a szót,nem találják az embereim édesanyádat.Egy ideig tudtuk követni,viszont valahogy lerázta a zsoldosokat.
-Mivan?Itt mi történik..ez csak vicc..álmodok.Azt akarjátok nekem mondani,hogy anyám egy gyilkos,aki megszökött?Mi ez valami Maffiás film forgatása?
-Zömében igen.És nem film.

-Nem lehet..ő mindig jó volt hozzám..csak mostanában nem,de biztos,hogy a munka miatt.-halkul egyre jobban a hangja,mígnem már csak suttog.Hangosnak hallatszanak szavai,de csendesen visszhangoznak..az elmémben.

-Én most hazamegyek.-fújja ki a levegőt,hátha egy picit magához tér.Megütögeti az arcát,és feláll a kényelmes helyéről.
Ezt elbasztuk.
-Avery nem mehetsz így haza,és mit fogsz csinálni otthon egyedül?-húzom fel a szemöldököm,ahogy megfogom az alkarját,miközben próbál elmenekülni.
-Bármit,ami nem öthető egy hazug emberhez.
-Rosszul fogalmaztam..Nem mehetsz haza.

-Rád ütött.-suttogja anyám flegmán.-te is ugyan ezt csináltad Nath.
-Az én fiam.

-Ki vagy te,hogy megmondd, hova mehetek,vagy hova nem?!
-Scott Weil személyesen,és most ülj le a kerek kis popsidra,aztán hallgasd végig amit anyáék mondani fognak..mert fontos.
-Utállak.
-Én is.-kacsintok a győzelem mámorában lubickolva.Itt marad.
Jobb is,mert ki tudja,hogy Ivett házánál milyen emberek lehetnek.Gyilkosok,felderítők...

●○-<♡>-○●

Szégyellem,és haragszok magamra.Szégyellem,hogy nem tudtam megakadályozni a történteket,és dühös vagyok magamra,mert idehoztam.
Ha nem lenne itt,akkor tudomást sem kellett volna szereznie az igazi származásáról.
Anyáék mindent elmondtak neki.
A kínzásokat,elrablást,és azt hogy egy ribanc.
Persze szebben fogalmazva.

Avery csendben figyelt,és hallgatott.
Olyan volt,mint akiből kitéptek volna egy darabot.
Anyukám megmutatta a hegeit,és azt is,hogy melyik részén bilincselték meg.
Minél többször fojtotta el a sírását,annál nagyobb feszültség gyűlt a lányban.

Sajnáltam?~Igen.
Megbántam?~Igen.
Meg kellett tudnia valamikor?~Igen.

Apukámtól tanultam meg azt,hogy nincsenek véletlenek,és minden akkor történik,amikor annak kell.
Lehet,hogy egy döntést fájdalmas meghozni,de nem jelenti azt,hogy rossz döntés volt.Persze elsőre furán hangzik,viszont ha egy picit is belegondolunk,minden értelmet nyer.

Tudom milyen rossz,amikor az az ember akit a legjobban szeretünk,kiderül,hogy nem akinek hittük.
Averyvel pont ez van.
Hátbaszúrva és kiszolgáltatottnak érzi magát.
Pedig csak az igazságot hallgatták el előle.Az pedig nem számít hazugságnak.

Jogosan van szarul.Én is így lennék a helyében.
Szeretném megfogni a derekát és nyugtató ölelésbe húzni?~Minden vágyam,de nem tehetem.
Biztos vagyok benne,ezentúl nem fog magához közel engedni.Jómagam is így cselekednék.

Meg akarja óvni magát egy második csalódástól.
Sajnos ugyan attól az embertől kell távoltartania magát.
Tőlem.
Velem volt nagyon boldog,és egyben nagyon szomorú is.
Felemelem őt a magasba,aztán egy hibával a mélybe lököm.
Ez vagyok én.
És egyedül Sarah volt képes ezt elviselni..aki már nincs itt.De valahogy már nem érzem annyira a hiányát.
Vajon jól csinálom?

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3