Bakancslista | HU 1-2. évad

2. évad 35. rész

Mar csak ket resz maradt ezen kivul a konyvbol :( M.

Mira

3 hónappal később

Ryan egy angyal volt, amiért egyből felajánlott engem fuvarozni. Mindössze azért írtam neki mert tudtam, hogy folyamatos kapcsolatban van a fiúkkal és tudja ők mikor hol vannak és bíztam benne annyira, hogy nem fogja elkotyogni hiszen meglepetésként érkeztem New Jerseybe.
Mondjuk ettől függetlenül ahelyett, hogy egyből odamentem volna a házukhoz és végre találkoztam volna Graysonnel, a belvárosba mentem Lisa fodrász szalonjába. Az utóbbi hónapokban többször is beszélgettem az édesanyjával online és egyszerűen olyan jól megértettük egymást, hogy azt éreztem muszáj először tennem egy kis kitérőt és csak vele találkoznom kettesben ahelyett, hogy Grayson a nyakunkon lógna.

Ryan segített kivenni a bőröndömet a csomagtartóból, és segíteni akart bevinni is de inkább útjára engedtem mivel nem parkolt le rendesen és rosszul éreztem magam amiért feltartottuk kicsit a forgalmat. Kellett néhány métert sétálnom a szalon felé így körbe tudtam pillantani az utcán körülöttem. Az idő kifejezetten borús volt, de megvolt a hangulata ahogy a boltok és szalonok kirakatain már karácsonyi dekoráció díszelgett. Az arcomat csípte kicsit a szél, ugyanakkor úgy örültem hogy nem Los Angelesbe mentem így december elején a fiúkhoz. Én szeretem a telet, a hideget, és a havat és totál kiestem volna a karácsonyi hangulatomból ha oda repültem volna, ahol még most is rövidnadrágban szaladgálnék. Jersey egyértelműen otthonosabb volt nekem. Egy olyan hely volt ahol akár még a jövőmet is el tudnám képzelni hiszen a város maga kifejezetten nyugis volt, nem voltak tömegek sehol de mégis volt egy hangulata az utcáknak, ami rettentően tetszett.
Ahogy a szalonba léptem egyből kiszúrtam hátul Lisát így felé mentem, és ahogy közeledtem ő is észrevett és egy kifejezetten széles mosollyal megindult ő is felém.

- Jaj hát ideértél, de örülök hogy itt vagy - köszöntött, miközben széttárta a kezét és szorosan megölelt. Nem találkoztam vele évek óta, legutóbb mindössze akkor mikor bemutatott neki Gray, viszont neten sokat beszéltünk és így szinte olyan volt, mintha mindig is ismertük volna egymást. - Grayson leveszi a fejem ha megtudja ide jöttél először és nem hozzá - tette hozzá halkan nevetve miközben fel-le simított a hátamon.

- Túl fogja élni - válaszoltam egy széles mosollyal ahogy elhúzódtam és levettem magamról a kabátomat és Lisát követve felakasztottam a hátsó helyiségbe. A szalonja kifejezetten hangulatos volt, fa és fekete árnyalatokkal és meleg fényekkel. Itt is fent volt már jó pár karácsonyi dekoráció és az illat is az ünnepekre emlékeztetett. - De szép ez a szalon, olyan hangulatos.

- Igyekszem, köszönöm - válaszolta. Ahogy ránéztem talán most először figyeltem arra hasonlít-e rá valamennyire Grayson na meg Ethan, nyílván. Ami furcsa volt, hogy talán Ethan egy picit jobban hasonlított rá, főleg a mosolyuk. Az fix, hogy egy rettentően jó fej nő volt. Egész életemben annyi hülye történetet hallottam őrült anyósokról, a szerencsémet ismerve azt gondoltam én is úgy járok majd és valami boszorkány lesz a párom édesanyja, ehhez képest pedig egy olyan nő volt akire előbb tekintettem barátnőként mint anyósként. - Mi a terv, meddig maradsz? Csüccs le - bökött közben a kanapé irányába, ami valószínűleg egy váró rész volt.

- Kicsivel több mint két hetet, karácsonyra megyek haza úgyhogy még a maradék ajándék vásárlásokat itt kell elintéznem - válaszoltam, miközben leültem vele a kanapéra az ablak mellé. - Grayson úgy tudja csak akkor jövök ha hazarepülnek innen Californiába, de remélem rá tudom venni hogy maradjunk itt inkább végig - kuncogtam. - Hiányozni fog karácsonykor, olyan egyszerű lenne ha legalább egy országban élnénk - sóhajtottam fel.