1.évad
Amikor Mira Los Angelesbe megy egy álláslehetőség miatt elhatározza, hogy az elkövetkező két év minden pillanatát ki szeretné élvezni az új városban. Azt érzi az élete elsuhan mellette anélkül, hogy igazán élt volna, ezért is ír egy bakancsli...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
2019. augusztus 3.
- Szeretem ezt az inget rajtad - mondta, miközben tekintete végig szaladt a testemen, majd mikor a szemembe nézett egy pimasz mosollyal megnyalta a száját. Épp a nappalim kanapéján ült. A lábai kisebb terpeszben voltak, miközben kényelmesen hátradőlt és az egyik keze a feje mögött pihent. Már csak a látvány miatt is elvigyorogtam, viszont mikor a szavait hallottam a szám belső részére haraptam és éreztem, ahogy a testemben egy kisebb tűz gyullad. Az ing, amit említett az a férfi ing volt, amit néhány hónapja a tetőn viseltem és most sem volt rajtam azon kívül semmi, mindössze hanyagul összegombolva lógott rajtam.
Hetek óta ment ez közöttünk, szinte meg lehetett mondani, hogy pattogtak közöttünk a szikrák, mégsem történt a medencés buli óta semmi különösebb közöttünk. Barátokként viseletünk. Barátokként, akik gondolatban valahogy mindig a hálószobában kötnek ki a másik személlyel. Ez az érzés volt az, ami már lassacskán kínzássá alakult és nem tagadom, a kisördög a vállamon ma tudatosan sarkallt arra, hogy felvegyem azt a piros együttest, amit a minap vettem a plázában és talán még annál tudatosabb volt, mikor a válaszon gondolkodtam Grayson mondatára.
- Tetszene ami alatta van is - mondtam, miközben a konyhapultra könyököltem és kissé előrehajoltam. Az apró mosoly, ami az arcán díszelgett azonnal pimasz vigyorrá alakult, miközben a tarkóját vakargatta. Frusztrált lett, és nagyon nem jól leplezte én pedig gondolatban vállon veregettem magam.
- Baszki, kikészítesz - ingatta a fejet nagyot sóhajtva, az én gondolatim pedig közben már messze jártak. Egyszerűen már csak a gondolat is, hogy fényes nappal van, egy egyszerű szerda délelőtt és a levegő köztünk mégis úgy felforr, mintha egy sötét szobában lennénk éjjel felperzselte a bensőm.
Tudjátok vannak azok a zenék, amiket meghallva érzitek, hogy erőt kaptok, akár a szövege vagy a hangzása miatt. Amelyik zenére akár otthon, zsíros hajjal, egyedül a hálószobátokban is képesek vagytok erőre kapni és magabiztosan csak felpattanni az ágyról és szexi táncot lejteni. Nos, nekem ilyen volt ez a szám, és már mikor pár évvel ezelőtt kijött is tudtam, hogy egyszer még emlékezetessé akarom tenni ezt a zenét valahogyan.
- Alexa, play Good for you by Selena Gomez - mondtam hangosan, hogy az okos készülék is hallja, ami egy villanással aktiválódott és elindította az általam kért zenét.
A szívem a torkomban dobogott, miközben lassan eltoltam magam a konyhapulttól és mélyen Grayson szemébe néztem, aki csak kíváncsian figyelte mire készülök. Meg akartam babonázni, és el akartam annyira csábítani, hogy minden porcikája csak azt kívánja, hogy végre megérinthessen.
Cause I just wanna look good for you / Mert egyszerűen csak tetszeni akarok neked
Végül elszakítottam a tekintetem tőle és neki hátat fordítva kezdtem el lassan mozgatni a csípőmet a zene ritmusára, mintha csak ártatlanul táncolnak a konyhámban, miközben a zenét élvezem. Mindketten tudtuk, hogy ez nem így van, hogy ott bujkál bennem a kisördög, aki arra ösztönöz, hogy a kezemmel az ing puha anyagába markolják, hogy feljebb húzzam azt, ezzel egy pillanatra megvillantva neki a fenekem egy apró részét, majd hagytam hogy az anyag erőtlenül visszaessen az eredeti pozíciójába. Közben a csípőm folyamatos mozgott a zene ritmusára. Jobbra, balra, lassan.
