Bakancslista | HU 1-2. évad

2. évad 11. rész

Mira

Corinna unszolása volt végül az, ami átlökött egy bizonyos ponton és tényleg azt éreztem, hogy szükséges lezárnom a Jeff témát. Nem játszhatok emberek érzéseivel, még akkor sem ha tudom, hogy tőle valószínűleg nem feltétlen mélyek. Azt gondolom egy nő meg tudja mondani azt,ha a férfi komoly dolgot akar tőle vagy inkább csak egy, vagy akár több éjszakát. Meg lehet mondani a tettekből, szavakból ha nincs mögöttes mély érzés. És pontosan ezt éreztem Jefftől. Az utalások, ahogyan rám néz, na meg a híre.. De mégsem akartam hogy tovább teperjen úgy, hogy én már most tudom, hogy nem lesz belőle soha semmi. Nem vagyok az a típus aki él hal végre azért, hogy szexszelhessen valakivel és amúgy sem feltétlen volt ínyemre ha arra gondoltam, hogy mindössze ennyit érnék neki.

- Azt gondolom jobb lenne ha csak barátok lennénk, nekem egyszerűen nem megy több - mondtam Jeffnek. Épp az egyik kávézó teraszán ültünk és miután túl voltunk néhány átlagos kérdésen a másik napjáról egyből belevágtam és túl akartam rajta esni. A szívem közben a torkomban dobogott és a tekintetem is inkább leszegtem. Nem tudtam hogyan fog reagálni és megbántani sem akartam, de muszáj volt őszintének lennem vele.

- És ha én nem így gondolom? Nézd M, érzek valamit irántad és azt hittem lehet belőle valami, miért nem vagy nyitottabb? - kérdezte. Mégis miért lennék nyitott egy olyan férfi felé, aki szimplán tudom hogy nem nekem szánták?

- Mondtam az elején is, hogy nem is akarnék távkapcsolatot, ahhoz nagyon erős kötelék kellene valakivel - húztam el a szám, miközben elkaptam róla a tekintetem ismét és nagyot sóhajtottam. Olyan kötelék mint Graysonnel - gondoltam.

- Te magad mondod, hogy nehezen nyitsz, esélyt sem adsz az ellenkezőjére - forgatta meg a szemét. - Így csak elmarsz minden pasit - tette hozzá kissé lenézö hangnemben.

- Elmarlak amiért elmondtam, hogy csak barátok legyünk? Jobb lenne ha tovább etetnélek, úgy hogy ismerem magam annyira hogy sosem lenne több? - ráncoltam össze a szemöldököm. Gyerekesen viselkedett, sértődött volt és nem tetszett ahogy támadott engem úgy, hogy én egészen kedvesen próbáltam közölni a dolgokat. - Arról nem is beszélve, hogy ha összefutottunk is az mindig bulikban, bárokban volt. Ez az első, hogy nappal látlak, ne tegyél már úgy mintha te annyira mély érdeklődést mutattál volna felém, mert egyszerűen nem így volt.

- Mindegy, hagyjuk - puffogott. - Mennem kell - állt fel hirtelen, majd a kávéja árát az asztalra téve már ott sem volt.

Nagyokat sóhajtva ingattam meg a fejem ahogy utána néztem. Rosszabbul nem is mehetett volna az egész, és hogy őszinte legyek a szavai is megérintettek kissé. A gondolataimba voltam temetkezve, miközben válaszoltam Grayson üzenetére, miszerint mit csinálok és egyszerűen odahívtam őt és Ethant is. Tudtam, hogy csak rosszabb lenne ha most a dolgokat elkezdeném túlgondolni és szépen lassan megint oda lyukadnék ki, hogy így lehet tényleg egyedül maradok. Ugyanakkor tudom, hogy meg tudok nyílni, és azt is tudom felé miért nem ment.. de akkor is rosszul esett az ahogy ez az egész zárult.

Grayson alig tíz perc múlva jött fel a lépcsőn. Először a pulthoz ment rendelni, én őt figyelve próbáltam elvonatkoztatni attól, ahogy a gyomrom összeszorult amiért láttam és a szívverésem is valamelyest hevesebb lett. Ez az a reakció tőlem, ami más pasi felé még nem nagyon volt. Nem néztem még úgy férfira, hogy minden porcikáját imádtam és sóvárogtam utána. Azok az apró részletek, istenem.. ahogy a pólója megfeszül a széles, izmos hátán, vagy ahogy lágy mosoly terül az arcára mikor megfordul és felém közeledik, vagy ahogy kávéspohár szinte elveszik a tenyerében, mert olyan nagyok a kezei. Férfias, vonzó, sármos és még mindig elveszi az eszem ha csak nem jobban, mint eddig.