Bakancslista | HU 1-2. évad

1. évad, 6. rész

2019. május 28.

Másnap este már mondhatjuk, hogy tűkön ülve vártam a három fiú érkezését, ahogy megbeszéltük. Alig pár perce értem haza, a délutánt Sophieval töltöttem, aztán elbeszélgettem az időt Veronicával. Kicsit mindig féltem felé nyitni és úgymond barátként társalogni vele, hiszen tulajdonképpen a főnököm volt, viszont mindig olyan kedvesen nyitott felém, hogy már elengedtem a dolgot és kevésbé feszengtem náluk. Elmondta ő hogyan találkozott a férjével, és lényegében a kinti élményeiről mesélt még mielőtt Sophie megszületett volna. Ő is lázadt rendesen, viszont az ő életét Mr. Adams alig pár hét alatt felborította. Egészen tündérmesés volt a szerelmük.

Mikor kaptam egy üzenetet Graysontől, hogy itt vannak, még utoljára belepillantottam a tükörbe. Magam is elmosolyodtam, hogy mennyire nem sikerült ma sem a csajos séma szerint felöltöznöm. Egy fekete - fehér kockás inget viseltem csak, amit mivel valószínűleg valamelyik üzlet férfi részlegéről vettem, leért egészen a térdem fölé, így simán viselhettem ruhaként. Gondoltam úgyis csak a tetőmre megyünk, fölösleges átöltöznöm. Mivel mégsem akartam túlzottan szakadtan kinézni kigomboltam az ingen a felső pár gombot és hagytam, hogy az egyik vállamról kicsit lecsússzon, ezzel kicsit megvillantva csipkés - de mégis rendkívül kényelmes- bralettemet. Így valamivel kényelmesnek, de mégis szexibbnek mutattam, vagyis azt hiszem.

Miután egy gombbal kinyitottam Graysonéknek a lenti ajtót leírtam neki, hogy liftezzenek fel az utolsó emeletig és találkozzunk ott, így a telefonommal és a kulcsaimmal a kezembe én is a liftbe szálltam. Ahogy kinyílott a lift ajtaja szembetaláltam magam a két szívtipróval és a még eddig ismeretlen haverjukkal. Míg Ethan és Bryant széles mosollyal köszöntek, láttam ahogy Grayson tekintete végigsiklik rajtam, majd szinte a lelkembe hatolt vele mikor a szemembe nézett. Próbáltam ettől eltekinteni és inkább Bryantre terelni a figyelmem, aki éppen bemutatkozott nekem. A tetőre még néhány lépcsőfok vezetett, ahova a három srác előre engedett, még meg is fordult a fejemben, hogy milyen könnyedén kijövök ide három mondhatni ismeretlen sráccal és hogy hány félelmetes krimit olvastam már, ami hasonló hülyeségekkel kezdődött. Nos, reménykedtem benne, hogy nem fognak elrabolni.

- Wow, ha itt laknék, itt fent élném az életem - mondta Bryant, mikor kiértünk és körbepillantott. Pazar látvány volt a kivilágított város részeiről, szó se róla.

- Kivéve ha tériszonyod lenne és már a gondolattól is szoronganál, hogy a széle közelébe menj- válaszoltam. Szinte amint kiléptünk a tetőre jött a furcsa, szorongó érzés a hasamba már csak a tudattól is, hogy mennyire magasan vagyok. Bár ez a háztömb kifejezetten nem a legmagasabbak közé tartozott és a szélén is egy egészen magas beton kerítés volt, mégis nekem félelmetesnek bizonyult.

- Félsz a magasságtól? - pillantott le rám Ethan. Még mindig egészen furcsa és kissé dühítő volt, hogy mennyire törpilla voltam közöttük.

- Ühüm, ezért sem járok ide fel szinte egyáltalán.

Végül míg ők munkához láttak én leginkább a los angelesi város nyüzsgését kémleltem. Szinte mindig óriási forgalom volt, és esélytelen volt olyan helyet találni ahol nincs ember. Bemehettél a szupermarketekbe akár hajnali háromkor is és akkor is biztos sorba kellene állnod egy-két percet. Ez a város sosem alszik.
A városról végül sikerült elterelnie a figyelmem Graysonnek , aki lezseren ült Bryant kamerája előtt. Nem kellett magát cseppet sem megerőltetnie ahhoz, hogy jól nézzen ki valószínűleg minden egyes képen. Ezerrel próbáltam róla a gondolataimat elterelni, főleg akkor, amikor Ethan tekintetébe ütköztem, aki egy pimasz vigyort küldött felém. Agh, lebuktam.

- Ideállsz egy képre? - fordult felém néhány fotó után Bryant.

- Ühm, úgy nézek ki mint aki most kelt ki az ágyból - tettem szét a kezem. Jó igazából ez nem volt igaz, bárcsak így néznék ki, mikor reggel felkelek. Ebben a külsőben azért volt jó néhány perc a tükör előtt a sminktáskámmal és a fésűvel.