Bakancslista | HU 1-2. évad

2. évad 1. rész 2/2

Grayson

Talán valahol mélyen mindketten tudtuk, hogy egyikünk élete sem tart ott, hogy beleférne egy távkapcsolat, pláne nem egy ekkora távolsággal. Persze bizakodtunk, hátha.. de nem. Mindketten túl fiatalok vagyunk, illetve voltunk másfél éve hozzá.
Nem egyszer kívántam azt az utóbbi hónapokban, hogy bárcsak itt lenne. Bárcsak itt élne az államokban, csak egy picit közelebb. Amikor kimondta a szakítást, vagyis hát egyetértettünk, de talán és sosem lettem volna rá képes, megtörtem kicsit. Régen volt olyan része az életemnek, ahol folyamatosan egyéjszakás kalandokat, spontán összefekvéseket választottam kötelezettségek nélkül. Újra könnyebb megoldásnak tűnt áthívni Oliviát. Egy régi ismerősöm volt, azelőtt volt közöttünk egy s más de soha semmi komoly. Ezt ő is tudta, így azóta az éjszaka óta nem is beszéltünk. Persze így visszanézni nem volt egy bölcs döntés, sőt. Csak még jobban fájt az, hogy nem Mira van ott és hogy akár mennyire is akarom, nem találom őt úgysem másban. Tényleg olyan volt ő az életemben mint egy angyal. Egy önfejű, makacs, nagyszájú angyal akihez idő kellett hogy kinyissa a szárnyait előttem, viszont amikor megtette elvarázsolt és azt akartam soha ne nyissa ki azt másnak.

Persze önző dolog volt ezt kívánni, fájó szívvel ugyan de mindkettőnknek bele kell törődni abba, hogy az élet megy tovább. Új emberek jönnek, mennek körülöttünk nekünk pedig el kell fogadni, hogy a másik egyszerűen nincs ott. Vagyis ott van, hiszen beleegyeztünk egy csak barátok szituációba így még mindig akkor írtunk vagy hívtuk fel egymást amikor csak szerettük volna, de nyilván ez nem volt ugyanaz. Akár hányszor megjelenik az arca a képernyőn, látom ahogy a szemembe nézve felragyog a tekintete és mosoly terül a szájára. Ugyanaz a mosoly, ami ott volt mielőtt szakítottunk is. Ugyanaz a hevesebb szívverés az első percekben, vagy az a drukk a tárcsázásnál mielőtt válaszolna a hívásomra. Apró dolgok, de mind arra utalnak hogy egyiken sem voltunk képesek csak úgy kikapcsolni az érzelmeinket. Talán nem is leszünk soha, egyszerűen csak megtanulunk úgy élni, hogy a szívünk egy darabját valaki máséval elcseréltük.

Ugyanakkor örültem és büszke voltam rá, amiért megtalálta az útját otthon is. Nem egyszer akartam neki megemlíteni, hogy jöjjön ki újra akár csak pár hétre, vagy találkozzunk valahol Európában, de ismét önző lett volna. Én is el voltam havazva sokszor, és önző sem akartam lenni azzal, hogy azt mondom dobja el a sulit, vagy épp a munkáját csak azért hogy kijöhessen. Ha mindketten kicsit jobban beletesszük magunkat, és többet harcolunk sikerülhetett volna a távkapcsolat, ezt biztosra állítom. Voltunk annyira érettek és szerettük annyira egymást. Egyszerűen csak rossz volt az időzítés, mindketten épp az életünk megalapozásával harcolunk. Nem tudunk egyiken sem kettészakadni.

Mindig próbálom magam elfoglalni, a munkába temetkezni, vagy új hobbikat találni, de nehéz. Ethan volt az aki kiemelte, hogy talán Mirának valamelyest könnyebb hiszen ő vissza csöppent oda, ahol én sosem voltam ott. Ő nem lát engem az emlékeiben, ha az ágyára néz vagy akár hányszor a kocsijába ül és a hátsó ülésre pillant. Nem lát minket kézen fogva New York utcáin, mikor hazamegy a családjához. Viszont én látom, akár hányszor olyan helyre megyek vagy olyat csinálok beugrik egy-egy emlék, szó, illat vagy csak a mosolya. Azelőtt sosem fájt még így szakítás, és sosem hiányzott még ennyire egy lány. Viszont most voltak olyan pillanatok, mikor azt éreztem belepusztulok.

Persze Ethan ott volt. Ő volt az, aki tudott mindent, akár hányszor bármi eszembe jutott róla neki elmondtam Tudtam, hogy ha bezárkózom rosszabb lesz így vele nyitott voltam. Minden egyes gondolatomat tudta róla, és sosem panaszkodott egy percre sem hogy már megint felhoztam. Mellettem volt, a támaszom volt ahogy az életemben mindig, és szépen lassan ahogy az idő és a hónapok mentek egyre kevesebbszer hagyta el a neve a számat, vagy egyre kevesebbszer suhant át a gondolataimon. Hónapokba telt, de egy idő után könnyebb lett, vagy egyszerűen csak hozzászoktam a hiányához.

Sziasztok!

Gondoltam így kezdésnek egyszerre két résszel jövök, vagyis hát egyel csak kettébontva. Amint látjátok ebben az évadban Grayson gondolataiba is bepillantást nyerünk, szerettem volna ha az ő szemszögéből is játszódik majd a történet.

Örülök nagyon, hogy örültök amiért visszatért a könyv és remélem meg tudok majd felelni az elvárásaitoknak és ez is tetszeni fog annyira, mint az első! x