1. évad, 17. rész

1.3K 34 0
                                    

2019. december 31.

Amikor harmincegyedikén délelőtt landolt újra Amerikában gépem még nem igazán láttam magam előtt azt, hogy hogyan is fogom túlélni ilyen szintű minimális alvással és időeltolódással a szilveszteri bulit. Úgy éreztem újult erővel tértem vissza és újra bennem volt az az izgatottság, ami akkor, mikor először jöttem ide. Kicsit besokalltam és jót tett az otthon töltött idő, viszont most úgy éreztem, hogy készen állok az új kalandokra.
Miután beléptem az albérletembe fintorogva pillantottam a hűtőbe, nyilván totálisan üres volt, így még egy vásárlást is be kellett iktatnom aznap. Komolyan mennyi mindent lehet egy nap alatt csinálni? Átrepülni a fél világot, bevásárolni, megünnepelni az újévet? Simán, gond nélkül menni fog. Remélem.

Miután az említett bevásárlással kész lettem, Corinna már az apartmanom előtt várt rám és hatalmas mosollyal ölelt meg. Nekem is hiányzott, akármekkora őrült liba is tudott lenni. Úgy terveztük az este egy szórakozóhelyre megyünk, ahova az ismerőseink nagy része is menni fog. Vagyis a Corinna ismerősei, de azt gondolom azután a felejthetetlen házibulis élményem után már mondhatom, hogy az én ismerőseim is.
Miközben kipakoltam a boltban vásároltakat Corinna kaját rendelt és igazából egyszerűen csak az ünnepekről és az otthon töltött időről kezdtünk beszélgetni. Miközben ebédeltünk, amit inkább már vacsorának neveznék kibontottunk egy üveg vodkát és a Jóbarátok társaságában kezdtünk el készülődni az esti buliba. Megfogadtam, hogy ez az este nem fog úgy végződni mint a legutóbbi. Ésszel fogok bulizni és már csak alváshiány miatt sem szerettem volna semmit túlzásba vinni. Közben még a szüleimmel való FaceTimera is szorítottam időt, hiszen náluk akkor már új év volt és egészen furcsa volt megint, hogy én kilenc órával mögöttük kullogok még.

Az újévi party ruhám igazából egy mondhatni egyszerű testhez simuló fehér ruha volt, aminek a nyak része kicsit meg volt magasítva. Valahogy sosem rajongtam különösebben a szilveszterekért. Nekem mindig olyan nagyon erőltetett buli érzete volt, sokszor inkább otthon maradtam és ha nem nyaggatott volna Corinna, valószínűleg ma is úgy tettem volna.
Ha már a ruhám nem volt annyira csillogó a sminkembe próbáltam belevinni egy kis izgalmat, így miután elkészültem az alappal a szemhéjamra elkészítettem egy enyhén füstös szemet, és glitterrel próbáltam kicsit extrábbá tenni, majd épp a rózsaszínes rúzst kentem a számra, mikor a telefonom csörögni kezdett és Ethan hívott FaceTimeon.

- Hello, miújság? - kérdeztem mosolyogva, miközben letettem a tükröm mellé a telefont és tovább folytattam a sminkem. Akaratlanul is eszembe jutott, ahogy pár hónapja Graysonnel csináltuk ugyan ezt, és bizony a szívem megint összefacsarodott kicsit.

- Csak nem bulizni készülsz? - kérdezte sóhajtva, mire nevetni kezdtem.

- Ma ésszel megyek, ígérem. Ti merre mentek este? - pillantottam végül rá, miután befejeztem a rúzst és vártam, hogy megszáradjon.

- Semerre, tudod, hogy nem vagyunk bulizós típusok - mondta. Majd bele haltam, hogy ne kérdezzem meg hogy mi újság a testvérével. Az utóbbi napokban valahogy előjött egy olyan gondolat a fejemben, hogy mi van ha van valami lány az életében vagy az a tetkó szalonos szöszi tért vissza és egyszerűen azóta szétpusztít belülről a ki nem mondott féltékenység. - Átjössz holnap?

- Tudod, hogy nem szeretek hozzátok járni - sóhajtottam.

- És mi van ha PUBG-zünk egész nap és nem foglalkozunk semmivel? - kérdezte, mire azonnal vigyorogni kezdtem.

- Oké, talán úgy benne vagyok. Ha felkeltem és összeszedtem magam, megyek.

Még beszélgettünk ezután pár percet, miközben én a hajamat göndörítettem. Soha életemben nem volt még igazi fiú barátom. Haverjaim voltak, nem is, egy de Ethan volt az első, akinek éreztem, hogy ugyan úgy el tudok bármit mondani, mint a lány barátaimnak. Mindenesetre hálás voltam érte, hogy ő van az életembe.

Bakancslista | HU 1-2. évadWhere stories live. Discover now