2. évad 4. rész 2/2

762 37 3
                                    

Mira

Ahogy visszaérkeztünk LA-be szinte egyből belecsöppentem oda, ahol anno másfél éve voltam. Egy csomó itteni ismerősöm és barátom keresett fel, miután látták az Instagramos posztjaimban, hogy itt vagyok hogy fussunk össze. Persze kifogásom nem volt, örültem, hogy többen érdeklődtek irántam és nem feledkeztek el csak úgy rólam. Jól esett. Még mindig be kellett ismernem, hogy több barátom volt itt mint otthon. Egyszerűen valahogy az itteni emberek nyitottabbak felém.

A héten az Ethanös találkozásomra egy fikarcnyi kifogásom sem volt, sőt imádtam minden egyes percet vele eltölteni és csak nevetni és őszintén kiönteni neki a szívem bármiről. Nem nagyon telt el úgy nap az utóbbi hónapokban, hogy ne beszéltünk volna de mégis más volt felzárkózni vele személyesen.

Aztán a Jeffes már valamivel fesszengősebbre sikerült. Ismertem már annyira a férfiakat, hogy tudjam ki az aki barátként kedves és ki az aki azért, mert többet szeretne tőled. Ő egyértelműen éreztem, hogy többet akart és így én is feszengtem, hiszen én egyértelműen tudtam, hogy nem igazán szeretném hogy legyen köztünk bármi is. Továbbra is egy sármos pasi volt, aki tudtam hogy hatalmas nőcsábász, de nem is ez volt az elsődleges visszataszító tényező. A hiba inkább bennem volt, vagyis inkább abban hogy csalódásként éltem meg hogy amikor hónapos beszélgetések után először találkoztam vele a fesztiválon szinte semmit nem váltott ki belőlem. Akár csak a Neveletlen hercegnőben Mia tudja, hogy ha nem lendül fel a lába a csóknál, az bizony nem a megfelelő fiúval van. Nos én nem láb lendülést akartam vagy csókot, mindössze legalább picit hevesebb szívverést az ölelésnél vagy valami hasonlót, de semmi nem jött. És így csalódás volt az egész.

A kettesben való Graysonös találkozómtól na meg hát kicsit meghátráltam. Aranyosnak találtam, hogy amint véletlenül összefutottunk fel is hozta, ugyanakkor akár hányszor rá gondoltam szorongtam. Addig addig rágódtam, hogy végül meghívtam Ethant is, hogy ne kettesben legyünk, tudom, szörnyű vagyok. Egyszerűen ő még túl sok mindent vált ki belőlem mindig, és ha E ott van akkor sokkal jobban oldódik a feszültségem és egyszerűen nem vagyok arra hagyatkozva, hogy csak vele beszélgessek.

Egy órával öt előtt kezdtem csak el készülődni. Feldobtam egy gyors sminket, a számra tettem egy kis szájfényt aztán a göndör hajamra pedig fújtam egy kis hajlakkot, hogy több tartása legyen. Jó néhány perc gondolkodás után végül felvettem egy fehér mini ruhát, aminek volt egy kisebb fodor az alján és a pánt részén, de még éppen csak annyira volt csajos, hogy el tudtam magam képzelni benne, hogy megvegyem. Hozzá felvettem egy fehér sportcipőt és egy bővebb stílusú, farmerkabátot mivel fújt kicsit kint a szél.

Az úti célunk a Venice beach illetve sétáló rész volt. Amikor legutóbb hazamentem Amerikából és néhány emberrel beszélgettem jutott csak eszembe, hogy milyen szinten kimaradt nekem ez a tipikus turistahelyszín. Itt voltam a városban két évet és eszembe sem jutott ide jönni?! Jól voltam én? Nos ezért is vágtam rá egyből Graysonnek, hogy ide jöjjünk és hogy hozhatja Ethant is ha van kedve. Próbáltuk a dolgot késő délutánra időzíteni, hiszen napközben óriási erre a nyüzsgés, így öt után Corinna apartmanjától besétáltam a városba, ott pedig metróval mentem. A legutóbbi utazásomnál túlzottan is sok pénzem elment überre, most ezt próbáltam valahogy jobban észben tartani és csak akkor ahhoz nyúlni, ha tényleg nagyon szükséges. Ugyanakkor Corinna lakása jóval kedvezőbb környéken volt, mint anno az enyém.

Ahogy a metrófeljáraton kijöttem és körbepillantottam hamar megpillantottam a két magas srácot néhány méterre tőlem ahogy rám vártak. Egy kisebb mosollyal vártam meg míg elsuhant előttem egy nagyobb görkorcsolyás és gördeszkás csapat, majd megindultam feléjük.

Bakancslista | HU 1-2. évadWhere stories live. Discover now