Bakancslista | HU 1-2. évad

1. évad, 21. rész

Ööö elég sok benne a dirty dolog, ha nem szeretitek az ilyesmit átugorhatjátok, bár a részek nézettségét tekintve az én történeteimnél senki sem szent és nincs ellenük kifogásotok. 🙈 hahah Remélem tetszik! :) M.

2020. január 5.

Még egy ideig csak némán ültünk egymás karjaiban a parton. Mindketten a gondolatainkba voltunk temetkezve és egyszerűen csak élveztük egymás társaságát anélkül, hogy megszólalnánk, majd újra felpattantunk a motorra és útra keltünk. Egészen kihalt környéken jártunk, minimális forgalommal, majd megálltunk egy éjjel-nappaliban némi kaját venni estére. Nyilván a gumicukron és más egyéb hasonló egészségtelen rágcsán kívül nem nagyon sikerült több értelmes kaját vennünk, de talán nem is ez volt a cél. Később mikor megláttam az út szélén a Motel neon feliratot konkrétan egy filmben éreztem magam és újra átjárt az izgatottság. Egy hatvanas éveiben járó néni ült az irodában, aki széles mosollyal köszöntött minket majd elővette a kissé ütött kopott füzetét, hogy felvezesse az értekésünket.

- Olyan szép pár vagytok fiatalok - mondta, mire az ajkamba harapva fűztem a kezeimet szorosabban Grayson karjai köré, aki a másik kezével épp aláírta a papírt. Soha életemben nem kaptam még ilyen bókot, nyilván mert soha életemben nem is volt barátom talán ezért is esett olyan jól ez a mondat. Egyszerűen kíváncsi voltam hogyan festhetünk egymás mellett kívülről? Jól mutatunk egymás mellett vagy úgy nézek ki a félisten Grayson Dolan mellett mint egy gnóm? Nos a néni megválaszolta, hogy valószínűleg nem de akkor is volt bennem néha ilyen érzet.

- Köszönjük - válaszolta végül széles mosollyal Grayson, majd a kulcsot a kezébe vette és maga után húzott a szobánk felé. Hangosan nevetve ugrottam a hátára a csendes udvaron és kissé fel is sikítottam, mikor eljátszotta, hogy hátradől és ledob magáról, de szorosan megtartotta a lábam és csak nevetett azon, ahogy megrémültem.

- Na végre magasabb vagyok nálad - húztam ki magam vigyorogva, miután egy falra szerelt fém dobozra ültetett és felém fordulva felpillantott rám. A kezemet a puha hajába csúsztattam, és kicsit meghúzva azt hajtottam hátra a fejét, hogy meg tudjam csókolni. Eleinte csak egy puszit akartam adni a szájára, viszont mikor a nyelvét megéreztem az alsó ajkamon elmosolyodtam és elnyitottam az ajkaimat, ezzel bejutást engedve neki, hogy elmélyíthesse a csókunkat. Nyelvünk játékos táncot járt egymással és mikor elhúzódott volna az alsó ajkába haraptam, ami egy halk morgást eredményezett tőle. - Gyere - ugrottam le a dobozról, majd a kezéért nyúltam és most én húztam magam után a szobánk felé. - Így nem tudom kinyitni - kuncogtam, mikor megálltam az ajtóban és próbáltam kinyitni az ajtót, viszont ő elvette a figyelmem azzal, ahogy a fenekemet markolászta, miközben ajkai a nyakam érzékeny bőrét harapdálták.

Végül csak sikerült a művelet és tulajdonképpen ahogy beléptünk, elénk tárult egy franciaágy két éjjeliszekrénnyel, egy régi tévével és egy ajtóval, ami valószínűleg a fürdőszobába vezetett. Kifejezetten aranyos kis szoba volt.

- Még mindig vizes vagyok - fintorogtam, miközben próbáltam magamról lefejteni a víz miatt rám tapadt bőrkabátot. Ő is hasonlóan tett, a kabátját és a pólóját az ágyra dobta majd a táskájához ment és kivett belőle egy pólót. - Elkérhetem? Neked úgysincs rá szükséged - mondtam miközben az arcomra akaratlanul is egy kisebb félmosoly csúszott.

Alapvetően imádom a pólóiban és pulcsijaiban lenni, az pedig csak bónusz, hogy emiatt félmeztelenül kell lennie egész este előttem. Nagyot sóhajtva nyújtotta felém a pólót, viszont mikor el akartam venni tőle nem engedte el, egyszerűen közelebb húzott vele magához. Amint a karjaiban voltam ajkai fogságba ejtették az enyémeket, miközben nyelvünk lassan játszadozott leült az ágyra. Először a combja két szélére térdeltem, majd az ölébe ültem.