1. évad, 11. rész

2K 40 3
                                    

2019. július 9.

- Azt hittem már nem jössz - mondtam Graysonnek, miután kinyitottam neki az ajtót.

- Bocsi, elhúzódott a munka kicsit - válaszolta, miközben magához húzott egy rövid ölelésre.

Még délelőtt megbeszéltük, hogy átjön vacsira. Igazából amint meghallotta, hogy főzök azonnal kapott az alkalmon és megígérte, hogy átugrik miután végeztek Ethannel. Már tíz is elmúlt, mikor végre írt, hogy itt van és nyissam ki neki az ajtót. Jó pár napja volt már, hogy utoljára láttam, így nem lett volna ellenemre az sem, ha hajnali háromkor csönget be, hogy őszinte legyek. Miután a konyhába mentünk szedtem neki a sajtos tésztából és a mikróba dobtam, miközben ő leült a bárszékre és a pultra támaszkodott.

- Milyen napod volt? - kérdeztem.

- Kicsit zsúfolt. Délelőtt vágtam, aztán forgattunk egész délután. És neked?

- Nyugis. Sophiera vigyáztam majdnem egész nap, mert a szüleinek dolga volt - válaszoltam, miközben kivettem a tányért a mikróból és egy villával Grayson elé csúsztattam.

- Köszönöm. Ha finom, elveszlek - mondta egy kisebb vigyorral.

- Ne csak azért akarj elvenni, mert jól főzök - válaszoltam hozzá hasonlóan egy széles mosollyal.

Miközben ő evett én a pultnak támaszkodtam és igazából a lehető leghétköznapibb témákról beszélgettünk. Elmesélte min dolgoznak épp Ethannel, vagy hogy milyen terveik vannak a jövőre, és persze közben ezerrel dicsérte a tésztát, amit igazából nevetségesen egyszerű volt összedobni, talán ezért is volt olyan vicces amiért ennyire dicséri. Miután végzett leugrott a bárszékről, a tányért a mellettem lévő mosogatóba tette, majd vészesen közel lépett hozzám.

- Köszönöm - suttogta, miközben kezét a derekamra csúsztatta.

- Szívesen, de ezt már mondtad - válaszoltam hozzá hasonlóan halkan, miközben a szempilláim alól pillantottam fel rá. - Fáradtnak tűnsz - tettem hozzá. Az egyik kezemet gyengéden az arcára tettem, majd végigsimítottam a szeme alatti karikákon. Mosolygásra késztetett, ahogy fejét jobban a kezemnek döntötte és lehunyta a szemét az érintésemre.

- Rosszul aludtam tegnap, nem volt senki aki hozzám bújt - biggyesztette le a száját, mire a szemeimet forgattam.

- Nekem a huszonkét évem alatt nem volt soha senki, aki este hozzám bújt volna, úgyhogy had ne sajnáljalak - horkantam fel, mire halkan nevetni kezdett.

- Olyan különleges vagy - mondta mélyen a szemembe nézve, mire az ajkamba haraptam és azonnal elkaptam a tekintetem.

- Elég - toltam el magamtól a csípőjét. Igen, még mindig rossz voltam abban, hogy mégis hogyan kellene kezelnem a bókokat. Ő csak halkan kuncogott a reakciómon, majd a nappalimba ment és lefeküdt a kanapémra egy hatalmas ásítás közepette. Pár percig rágódtam magamban, hogy ki kellene-e mondanom hangosan amit gondolok, de végül erőt vettem magamon és úgy döntöttem megint csak most, vagy soha. - Itt aludhatsz, ha nem akarsz így hazavezetni - mondtam. Láttam, ahogy meglepődik, de próbálja leplezni, majd elterül az arcán egy kisebb mosoly. Én már inkább csak a szemeimet forgattam, és a hálószobámba mentem, ahova Grayson azonnal követett és kényelmesen elterült az ágyamon. Meg kell hagyni, egészen kellemes látványt nyújtott végre egy ilyen férfi mint ő, a hálószobámban.

Végül míg ő kényelmesen elhelyezkedett az ágyamon én a fürdőbe mentem. Gyorsan lezuhanyoztam, lemostam a sminkemet, majd magamra kaptam egy pulcsit. Igen, más a pasija pulóverben alszik, én meg szimplán vettem magamnak egyet a férfi részlegről pasi híján. Feltaláltam magam. Még mielőtt kimentem nagyot sóhajtottam a tükörben magamra pillantva. Egy pasi fekszik az ágyamban. Valószínűleg a saját gondolataimmal meg lehetett volna kínozni abban a helyzetben, éppen ezért inkább hanyagoltam a gondolkodást és visszamentem a hálószobámba. Grayson már kényelmesen feküdt az ágyamon, mikor beléptem a hálószobába.

Bakancslista | HU 1-2. évadWhere stories live. Discover now