Bakancslista | HU 1-2. évad

2. évad 28. rész

Mira

- Át tudnátok venni a hétvégén két vendéget vagy lemondjam őket? Dolgom lenne - kérdeztem a szalonban, miután végeztem a szülinapos lány sminkjével másnap délelőtt. Azért akartam csak lemondani a hétvégét, mert csak kicsi munkák voltak. Az egyik egy idősebb hölgy volt, aki valamiféle buliba akart sminket, a másik pedig szintén buliba, egy tinédzser lány. Ha menyasszonyról lett volna szó nem mondtam volna le őket csak azért, mert Grayson itt volt, így viszont azt gondoltam nem olyan nagy dolog és így legalább tudok vele időt tölteni.

- Csak nem megint Amerikába készülsz? Tudod, mi nekünk azért is dolgozni kell hogy meg tudjunk élni, nem csak nyaralgatni menni - szúrta oda az egyik lány, mire a szememet összehúzva pillantottam rá.

- Plusz munka, plusz pénz, nem igazán volt ez a mondat válasz a kérdésemre - válaszoltam én is hozzá hasonlóan gúnyosan. Egy ideje már ő is, illetve a szalon tulaja is kicsit fekete bárányként tekintett rám. Elég volt elmondanom nekik, hogy legutóbb mennyi időt töltöttem kint, azóta úgy tekintenek rám mintha a legfelfuvalkodottabb lány lennék akivel valaha találkoztak. Én mindig próbáltam kedves lenni, viszont nem vagyok az a mások előtt meghajló típus, így hamar tükröt mutattam nekik és úgy beszéltem velük ahogy ők velem, lenézően. Talán ez volt elsősorban az, amit Grayson látott rajtam, hogy kedvetlen voltam mielőtt idejött volna. Kudarcként éltem meg, hogy az elején azt hittem ez egy olyan munka lesz amit élvezni fogok, olyan emberekkel akiket talán kedvelek itthon is, viszont nem így volt. Szinte lejtőn ment lefelé az egész. A munkát ettől függetlenül élveztem. Szerettem örömet okozni és egy kis önbizalmat adni úgymond a nőknek egy egy különleges alkalomra. Egyértelműen nem ezzel a résszel volt a gondom.

- Tudod a szalonba mi dolgozni járunk minden nap keményen, nem lébecolunk vagy átadjuk a munkát mikor kicsit jobban elfáradunk - monda mostanra a szalon tulaja. Még szerencse, hogy nem volt itt vendég, biztosan eszükbe nem jutott volna a közelbe sem jönni többet ha ezt hallják.

- Ahogy én is, most volt az első alkalom, hogy ilyesmit kértem volna, két fél órás sminkről van szó. De tudjátok mit, hagyjuk is.. hol kell aláírni, hogy itt hagyom a szalont és mától nem dolgozom itt? - mondtam ki egyből ami az eszembe jutott, hezitálás nélkül.

Nos, a mai tervemben biztosan nem volt ott, hogy felmondok, vagyis ott hagyom a szalont ahol eddig dolgoztam. Nem, nem volt semmi egyéb tervem vagy egyéb dolog készülőben amiért megtettem volna, de azt éreztem besokalltam. Nem akartam minden egyes napomat egy olyan helyen tölteni, ahol nem érzem jól magam. Igen, bennem volt, hogy mégis mi lesz most, de úgy voltam vele, hogy ennél csak jobb lehet és nem félek változtatni.
Mielőtt hazamentem volna tettem egy kis kitérőt. Elég hamar sikerült okot találnom arra, hogy egyedül kelljen lennem amiért egy pasi volt a lakásomon és ott nem tehettem ezt. Mindigis jellemző volt rám ez, hogy le kell győznöm először magamban dolgokat mielőtt egyből mások elé állnék vele. Ugyanakkor nem akartam magam sem őrületbe kergetni, így egy kis kocsikázás után hangos zene mellett, leparkoltam egy parkolóba és felhívtam anyát, hogy elújságoljam neki már megint milyen spontán volt a lánya és most már azt sem tudja mit csináljon.

- Otthagytam a szalont - mondtam neki egyből miután felvette. Egyértelműen volt bennem egy kisebb ijedtség, ugyanakkor tudtam, hogy a sminkeléssel rengeteg lehetőségem lenne, nem csak a szalon volt az egyetlen opció. Mindössze túlságosan spontán jött az egész és még nem gondoltam át rendesen a dolgokat.

- Na, csak kiharcolta az a két féltékeny liba, hogy elgyere - sóhajtott. A szememet összehúzva lepődtem meg a szavain.

- Azt hittem dühös leszel, vagy csalódott.. erre egyáltalán nem számítottam - válaszoltam egy széles mosoly mellett. Ugyanakkor anya tisztában volt az eddigi dolgokkal, de akkor is azt gondoltam inkább azon a véleményen van, hogy oldjam meg, de ne jöjjek el.