Mennydörgés

Negyedik Fejezet

Rocio Lopez

A garázs felé vettük az irányt, amint az ajtaja fel húzódott, szembesültem a szebbnél szebb autókkal és motorokkal. Keresztül sétáltunk a garázson, majd egy hosszú folyosón balra fordultunk. Andres kinyitotta előttem az ajtót, s egy szobába értünk, ami tele volt képernyővel és mindenféle eszközzel. - Ez a hölgyeknek jobban szokott tetszeni. -adott a kezembe egy vörös rúzst.

Külsőre átlagosnak tűnt, de volt rajta egy apró gomb, s mikor megnyomtam egy nagyon vékony, hegyes fém száguldott bele a falba.
- Fasza mi? -vigyorgott a férfi és beljebb invitált a barlangjában.

Kinyitott egy szekrényt és hat egyenruha húzódott ki. - Ezek itt az akciókra tervezett egyenruhák. -mondta a férfi és kezébe vette az IPad-et, ami az asztalon pihent. Két női méret volt a ruhákból, a többi férfi méret volt. Tetőtől talpig fekete ruhák voltak. Andres babrált a készüléken, s a bőr magassarkú csizma sarkából penge vágódott ki.

Ámultam és bámultam, de a legjobb a bőr kesztyű volt. Amikor a próba baba ökle előre nyúlt a kesztyűből 5 penge vágódott ki. A szám elnyílt, s hallottam, ahogy az állam a padlóra koppan. - Hát ez...ez...ez... -kerestem a megfelelő szót. - Lenyűgöző! -bukott ki belőlem, a sötét szemeim csillogtak a látványtól, ami elém tárult. - Végre valaki, aki értékeli a munkámat! -mondta Andres vigyorogva, azonban egyből lefagyott a vigyor az arcáról, amikor meglátta a kamera felvételt a monitorról. - Ajajj, Matteo téged keres virág szál. Sajnálom de vége a bemutató órának. -mondta sóhajtva. - Ne már! Hagyj maradjak még! -néztem boci szemekkel Andres-ra. - Sajnálom tubicám, de nem én vagyok a főnök! Ha rajtam múlna maradhatnál. -mosolygott, s egy keserű mosoly kíséretében Erica vissza kísért a házba.

A nappaliban ott állt ő, s ideges tekintetével felém nézett. - Nyugi már Matteo! Velem volt! Egy pillanatra sem vettem le róla a szemem. Andres-nél voltunk. -Matteo arca enyhült, s vett egy nagy levegőt. - Megmutatta a szarjait? -tette karba a kezét, s én szúrós pillantásokat vetettem felé és kiléptem Erica mögül. - Szarjait? De amikor megkell menteni a seggeteket akkor jól jön igaz? Miért becsülitek alá? Amit csinál az egyszerűen elképesztő, zseniális! Életemben nem láttam még ennél szebb munkát! Ti ezeknek a negyedére sem lennétek képesek! -keltem Andres védelmére, s Matteo felhúzta a szemöldökét.

- Még csak 1 napja sem vagy itt, de már is úgy beszélsz, mintha hozzánk tartoznál. -az arcán egy halvány mosoly csücsült. - Megtarthatjuk? -kukucskált a lépcsőről Andres vigyorogva. - Rocio nem egy kiskutya Andres. Azonban annyi biztos, hogy egy darabig nálunk marad! -mondta Erica, s elengedett felém egy mosolyt. Az én arcomon, azonban nem mosoly ült, hanem félelem és kétségbeesettség. - Meddig? -kérdeztem halkan, s a velem szemben álló férfira néztem. - Nem tudom. Ez nem tőlem függ. -felelte Matteo. - De te vagy itt a főnök! Hogy érted azt, hogy nem tőled függ? Akkor kitől Matteo? Az életem a te kezedben van! Te döntesz az életem felett! -keltem ki magamból, amitől még a főnök is meglepődött.

Az arcán nem sokáig mutatta meglepődöttségét. A szeme kezdtek sötétedni, s a nyakán az erek kidagadtak. Erica maga mögé akart húzni, de én kirántottam a kezem a fogásából. A szemeim villámokat szórtak, míg Matteo tekintete mennydörgést árasztott. Egyre közelebb lépkedtünk egymás felé, hosszasan néztünk farkasszemet. Nem féltem tőle, már nem. - Velem. Te. Így. Nem. Beszélsz. -szótagolta el lassan és higgadtan. - Mert különben mi lesz főnök? -kérdeztem, de a tekintetemet nem enyhítettem. Vele ellentétben.

Csettintett a két őrnek,s felém mutatott. Tudtam, hogy mi fog történni. A két őr elfogott és az alaksor felé kezdett cipelni. - GYŰLÖLLEK! -kiabáltam a lépcsőről, s Erica-ra néztem, aki sóhajtva lehajtotta a fejét. Bevittek egy szobába és egy fém asztalra tettek. Rángatóztam és kiabáltam. Az őrök le bilincseltek az asztalhoz és levágták rólam a ruhát. Fehérneműben feküdtem az asztalon, majd az ajtón egy szőke hajú férfi jött be.

- Szervusz csillagom! -köszönt pszichopata vigyorral, majd a szekrényhez lépett és kitárta azt. Fegyverek tömkelegét húzta ki. Kihúzta a pengéket tartó polcot, s a fejem mellé tette. Kivett egy vékony pengét és lassan végighúzta a combomon egészen a térdeming. - Baszódj meg! -szűrtem ki a fogaim között, majd elővett egy nagyobb pengét és a combomba szúrta. A fájdalomtól felsikítottam. A meleg vérem a hideg asztalra folyt, s egyre nagyobb tócsa keletkezett az asztalon. Az én sikolyaimtól és sírásomtól zengett az egész alaksor.