Mennydörgés

Huszonegyedik fejezet

Miután az utolsó vendég is megérkezett, 2 őrt állítottunk a bejárathoz és mentünk a tömegbe. Manolo éppen egy orosz maffiavezér lányát fűzögette, míg apa az apjával tárgyalt. Őszintén fogalmam sincs mégis mit kezdjek magammal, nem ismerek itt senkit. Az asztalról elvettem egy pohár pezsgőt és odamentem apához. - Szia szépségem! -mosolygott apa. - Igor, ő a lányom Rocio, ő egy jó barátom Igor! -az úr kezet fogott velem és folytatták tovább a beszélgetést. Nem is az üzletről beszélgettek, hanem pletykáltak, mint a vénasszonyok. A szememmel Luca-t kerestem, aki éppen Dhalia húgával beszélgetett. Kaptam az alkalmon és oda is mentem. - Sziasztok. -köszöntem, majd bekapcsolódtam a beszélgetésbe.

Az esküvő kb. 5 perc múlva kezdetét veszi, az összes vendég elfoglalta a helyét, én és Diana az oltárhoz álltunk, velünk szembe pedig Manolo és Luca. A zene felszólalt és pár pillanattal később Dhalia a vörös menyasszonyi ruhájában, fekete és vörös rózsa csokorral a kezében sétált felénk. Domenico, amint meglátta a jövendőbeli feleségét azonnal elmosolyodott. Dhalia meseszép volt ebben a ruhában. Lassan az oltárhoz sétált és megfogta Dom kezét. Mosolya egyszerűen levakarhatatlan volt, még sosem láttam ilyen boldognak. Amint a zene elhallgatott kezdetét vette a ceremónia.

Mindketten elmondták a fogadalmukat és kimondták a boldogító igent. Domenico éppen megakarta pecsételni a házasságukat egy csókkal, amikor lövések dörrentek el. Mindenki a hang irányába kapta a tekintetét. Domenico maga mögé húzta Dhalia-t, s én azonnal az egyik szék alól kivettem a fegyveremet. Fekete ruhába öltözött fegyveresek törtek be az esküvőre, s kezdek neki a tűzharcnak. Mindenki követte a példámat és fegyvert rántottak. Heves tűzharc következett, Domenico és én Dhalia-t védtük és próbáltuk kijuttatni. Manolo és apa fedeztek minket, Domenico emberei egyenesen törtek előre. A vendégek 60 %-a már halott volt. Köztük az orosz maffia család is. Rodriquez azonnal odaállt Manolo mellé és próbált minket fedezni. Én és Domenico a kijárat felé igyekeztünk Dhalia-val, aki ahogy csak tudott futott.

- Üljetek be a kocsiba, én feltartóztatom őket! -mondta Dom és a kulcsot a kezembe nyomta.
- Nem! Nélküled nem megyek el! -mondta Dhalia. - Szerelmem, kérlek! Menj! -két keze közé fogta a felesége arcát és csókot adott az ajkaira. Ezt a csókot még én is éreztem, az utolsó csók. - Terhes vagyok! -mondta ki Dhalia, mire Dom arca fal fehér lett. - Mi? -kérdezz vissza és azonnal hatalmas mosoly terült el az arcán. - Terhes vagyok, szóval ha most nem szállsz be velünk abba a kurva autóba és itt maradsz, hogy megölesd magad, hogy egyedül neveljem fel a porontyot, én esküszöm neked, hogy kicsinállak Domenico Sierra! -parancsolta Lia, s Dom gyors csókot adott az arcára és megindult velünk a kocsi irányába.

Én vezettem, Dhalia ült mellettem és Dom hátul az ablakban, miközben a mögöttünk lévő kocsit lőtte. Szerintem még sosem vezettem ilyen gyorsan, mint most. Próbáltam lerázni az autót, ami mögöttünk jött, de szinte már seggembe volt. Minden 1 szempillantás alatt történt, kilőtték az egyik kereket és az autó pördülni kezdett. Az autót egy oszlop állította meg...