Mennydörgés

Tizennyolcadik fejezet

Rocio Reyes

-17 fok, hiába ment a fűtés az autóban én majdnem megfagytam. - Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de nekem lefagynak a tökeim! -hallottam meg Nico hangját a rádión keresztül. - Ami nincs az nem tud lefagyni barátom! -szólta Dom, s hangosan felkacagtam. - Ne magadból indulj ki! -válaszolta Raul. Én mentem elől, egy 2018-as Mustang gt-vel. A bátyám egy 67-es Chevrolet Impalával, Dhalia egy 2020-as Bentley-vel. Nico egy kék 2017-es Lamborghini Huracan vezetett, Raul pedig egy tankot. Dom 1970 Dodge Charger kormánya mögött ült.

- 4 kapu van, 150 fegyveres katona és 60 zsoldos összesen! -Luca távolról irányított minket, ő figyelte a kamerákat. - 4 őrtorony van és mindegyiken egy-egy mesterlövész. A kapuknál 2-2 őr áll Ak47-el. -világogsitott fel minket. - A kamerákat és a mozgásérzékelőket 1 órára tudom kikapcsolni! -mondta. - Én és Dom az északi kapu felé megyünk. -szólta Dhalia, s a vőlegényével letértek észak felé.
- Raul és Nico ti menjetek keletnek és szedjétek le a lövészeket! -adta ki a parancsot a bátyám. - Én megyek délnek, Manolo nyugatnak! Rodriquez az enyém! -sebességet váltottam és padlóra nyomtam a gázt.

Amint feltűnt az autóm a katonák már lövöldözni kezdtek. - Ez így nem lesz jó! -mondtam Luca-nak.
- A fegyvereik aktiválással működnek, megpróbálok betörni és le kapcsolni őket! -a kaput elérve fejbe lőttem őket. Bejutni könnyű, de kijutni lesz nehéz.
- Én bent vagyok! -szóltam bele a rádióba, s az épület felé vettem az irányt. - Mi is! -mondták egyszerre és én egy gránátot helyeztem el az ajtóban, majd fedezékbe vonultam. A gránát felrobbant, s ezzel utat törtem magamnak. Manolo és Dom fedeztek, míg Dhalia a hátsó ajtó felől tört be Nico-val.

- A fegyverek kiiktatva! -mondta Luca és abban a pillanatban léptünk be az ajtón, s szedtük le az összes zsoldost és katonát. - Te menj a chip-ért! -kiáltotta Manolo, miközben egy katonát lőtt fejbe.
- A chip egy vasajtó mögött lesz egy trezorban! -szólta Luca, s ő irányított az ajtóhoz. - Rocio? -egy hangot hallottam a hátam mögül. Megfordultam és egy szőke hajú, kigyúrt férfi állt mögöttem. Megindultam felé és elkezdtünk verekedni.

- Hú, ezt nagyon fogom élvezni. -húzott egy mosolyt az arcára, s amint ütni akartam volna a falhoz vágott. Kikaptam egy kést és a lába köze szúrtam. - Te rohadt ribanc! -kiáltotta, s térdre esett én pedig fejbe rúgtam. - Ro siess! -mondta Luca én pedig a vas ajtóhoz futottam. Luca kinyitotta az ajtót, s a trezor felé rohantam. - Most mit csináljak? Ujjlenyomatos és kombináció zárás! -mondtam, s Luca parancsára egy gránátot tettem a trezor egyik mélyedésébe és a vasajtó mögé rohantam. - Ügyes! Fogd a chipet és tünés! -szólta Luca és elvettem a fém táskát, majd az ajtó felé rohantam.

- Ne olyan gyorsan! -egy fekete haját lófarokba kötött  nő állt mögöttem. - Rocio. -mondta suttogva, s én bevertem neki egyet. - Nem akarlak bántani! -lépett egyet hátra. - Nagy kár, mert én igen! -fogtam a táskát és felé lendítettem, de ő kitért alóla. - A legjobb barátnőm vagy, mindent én tanítottam neked! Ismerem minden lépésedet! -mondta a nő és én felrúgtam az állát, majd hasba rúgtam és hátra esett. - Elismerem, ezt nem én tanítottam. -mondta és én meg arcon rúgtam, majd otthagytam. - Ro, igyekezz mert az épület 3 perc múlva a levegőbe repül! -a kijárat felé rohantam, amikor meghallottam egy ismerős hangot.

- Rocio! -a hang felé fordultam és megláttam őt. Fekete bőr ruhában volt, s egy M16-os volt a kezében. - RO! -kiáltotta Manolo és én a kocsi felé kezdtem futni. Beültem és a táskát az anyós ülésre tettem. Elindultam, s beérve a többieket harckocsik eredtek a nyomunkba. Az épület pedig felrobbant.
- Mi volt ez kislány? Majdnem meghaltunk miattad! -kiabált Nico a rádión keresztül. - Bocs. -mondtam, majd abban a percben egy torpedó csapódott be Nico mögött.

- KI GYULLADT A SEGGEM! -ordította, majd megcsúszott az autó és majdnem nekem jött.
- Mivan Nico? Nincs fent a téli gumi? -nevetett Dom. - Ez nem vicces Dom! -kiabálta, s próbálta irányítani az autót. - Raul! -szóltam a férfinak, aki egy kampót lőtt ki Nico kocsijára. Egy újabb torpedót lőttek ki, egyenesen elém. Félre rántottam a kormányt, s ezzel kikerülve lyukat. - Te jössz édes! -mondta Dom a menyasszonyának. Dhalia lefékezett és a harckocsi keresztül esett rajta. Raul a másik kocsit lőtte ki, ami nagy robbanással semmisült meg. - Luca gyere értünk! -szólta Manolo és az égen egy repülőt szúrtam ki, ami egy szakadék felé kezdett ereszkedni.

- Itt vagyok, gyerünk! -szólta és én padlót nyomva mentem a szakadék felé, s mielőtt zuhanhattam volna a repülőn kötöttem ki. - Most szivattok ugye? -Nico kétségbeesett hangján elnevettem magam. Manolo, Dom és Dhalia már a gépen voltak, azonban Raul és Nico még nem. Rájuk tapadt egy kocsi.
- Raul lődd ki! -mondtam, de férfi azt válaszolta, hogy kifogyott. - Luca! Lődd ki azt a kocsit! -kiáltottam a férfinak. - Ha kilövöm, akkor Raul és Nico lezuhan! -mondta. - Luca Lődd ki a kocsit! -a férfi felhúzta a gépet, s egy torpedót lőtt a kocsira.

Raul és Nico azonban zuhanni kezdtek. Én az irányító pulthoz rohantam és kilőttem egy kampót a tankra, s így megmentettem a két férfit. - Nem akarok panaszkodni, de nem éppen valami kényelmes ez az utazás! -szólta Raul, ugyanis tériszonyos. Luca a szakadék másik oldalán letette a gépet és miután a két autó megérkezett becsukta a gép ajtaját és egyenesen haza indultunk.