Mennydörgés

Harminckilencedik fejezet

Rocio Reyes

Eltelt két hét, de a bátyámnak és az apámnak semmi nyoma. Mindent figyeltetek, még Brazíliába is küldtem pár csapatot, de semmi. Egyre feszültebb lettem az utóbbi napokba, főleg amikor Matteo kezdett hívogatni. A teraszon ültem és próbáltam ki tisztítani a fejem, amikor ismét csörgött a telefonom. Ismeretlen.
~Halo!
~Rocio.
~Manolo! Hol vagy? Mi történt? -ahogy meghallottam a hangját az alaksorba igyekeztem Andres-hez, hogy mérje be a hívást.
~Rocio le kell állnod! Ne keress se engem se apát!
~Te mégis miről beszélsz?
~A biztonságod a legfontosabb, apát bízd rám! Nem beszélhetünk többet, majd én foglak keresni!
Kinyomta. De ennyi pont elég volt Andres-nek. - Bologna. -mondta Andres. - A csapatokat hívd haza azonnal! 10 perc múlva legyen mindenki fent! -adtam ki a parancsot és már neki is kezdett telefonálni. 10 perc múlva az itteni csapatok már a házban voltak. - Kezdjen mindenki csomagolni! Bologna-ba megyünk! Az elsődleges célpontunk Nicolas Reyes, ha bárki az utunkba áll ki végezzük! -mondtam, s Lele fel nyújtotta a kezét. - Matteo 2 hete adott nekünk külön parancsot... -kezdett bele. - NEM ÉRDEKEL MATTEO! Ő NINCS ITT ÉN VAGYOK ITT ÉS HA BÁRKI SZEMBE MER SZÁLLNI VELEM HULLAZSÁKBA KERÜL! ÉRTHETŐ VOLTAM? -a csapat megszeppent de mind bólintottak és neki kezdtek csomagolni. - Rocio én nem tartom ezt jó ötletnek! -jött utánam az emeletre Erica. - Még szerencse, hogy nem kérdeztem a véleményed! -vágtam hozzá flegmán és neki kezdtem pakolni. - Rocio az utóbbi napokban rád sem lehet ismerni! Nem vagy önmagad! -vette ki a ruhát a kezemből. - Lehet azért mert az elmebeteg apám elrabolta a bátyámat! Vagy lehet azért mert az a férfi akibe szerelmes vagyok nem tart többnek egy kurvánál! Vagy az is lehet, hogy azért mert már 2 hete nem aludtam ki magam és folyamatosan csak dolgozom! -emeltem meg a hangom és kivettem a kezéből a ruhámat és bőröndbe dobtam. - Igazad van, de szólnom kell Matteo-nak. -ahogy ezt kimondta csak gyorsabban kezdtem pakolni. - Azt teszel amit akarsz! -feleltem és becipzáraztam a bőröndöt. Lementem a nappaliba, ahol az embereim már vártak rám. Elővettem egy kukászsákot és körbe vittem. - Mindenki bele teszi a telefonját! -mondtam és mindenki bele dobta a zsákba, amit a dolgozószobába vittem. - Csak nálam lesz telefon! Senki nem hozhat magával semmi mást Andres munkáin kívül! Most pedig pakoljatok a kocsiba! -felálltak a kanapéról és az én cuccaimmal együtt elkezdtek a kocsikba pakolni. - Nem hagyom, hogy bárki is keresztbe tegyen nekem! -mondtam Erica-val farkasszemet nézve és kiléptem az ajtón.