Mennydörgés

Huszonhatodik fejezet

WARNING: Gyomorforgató sorok következnek!!!

Matteo a dolgozó szobájába volt, tört és zúzott. Amikor be nyitottam az ablakkal szemben állt, az irodája romokban. Lassan odasétáltam hozzá és hátulról átöltem a mellkasát. Ő csak nagyot sóhajtott. - Ne aggódj, minden rendben lesz! Megoldjuk. Együtt. Történjen bármi, én mindig melletted leszek és küzdök érted! -mondtam halkan és ő lassan megfordult és két keze közé fogta az arcomat. - Legyek bármilyen ideges, te csak a puszta jelenléteddel is meg tudsz nyugtatni. Hogy csinálod? -kérdezte mosolyogva, s a hüvelykujjával megcirógatta az arcomat. - Ez az én szuper erőm. -mondtam mosolyogva, miközben átöleltem a nyakát.
- Megőrülök érted! -mondta és azonnal megcsókolt. Nagyon heves volt, szinte már falta az ajkaimat. - Ha nem törtem volna ketté az asztalt most itt tennélek magamévá! -mondta miután elszakadt tőlem. - Ezzel eljátszottál egy lehetőséget. -mosolyogtam és eltávolodtam tőle. - A zuhanyzóba is ezt mondd, miközben a nevemet sikoltozod! -húzta egy perverz mosolyra a száját. - Majd meglátjuk édes! -kacsintottam, s lassan a csípőmet ringatva hagytam el az irodáját. Azonban a mosolyom és a boldogságtól csillogó tekintetem azonnal elszállt, amikor megláttam Hulio-t. - Rocio. -mondta semleges hangnemben, s én egy ravasz mosolyra húztam a számat. - Szia Hulio. -elkaptam gyorsan a fegyveremet az övemből és ellőttem a térdkalácsát. Fájdalmasan felordított, majd Matteo feltépte az irodája ajtaját. Megállt mellettem és én felnéztem rá, büszkeség és ravaszság áztatta a tekintetét.
- Ügyes voltál szívem! -adott egy csókot a homlokomra. - Kapjuk szét! -mondtam mosolyogva és Matteo intett az őröknek, akik elkapták Hulio-t és az alaksorba vonszolták.

A kínzó kamra fém asztalán feküdt egy szál alsó nadrágban. Kezei le bilincselve és a szájában egy vasgolyó volt, ami állandóan a torkára csúszott. Hulio igyekezett nem lenyelni de minden egyes mozdulattal rá harapott a golyóra. Kihúztam a késekkel teli szekrényt és egy számomra szimpatikus kést a kezembe vettem. Matteo kezében egy lángszórót tartott. Mosolyogva néztünk össze és kezdtünk neki a munkának. Az első kör az enyém volt, a combját teljesen felhasítottam. Matteo a lángszóróval a térdétől a köldökéig égette meg a bőrét. A férfi minden egyes alkalommal fájdalmában rá harapott a vasgolyóra, a szájából ömlött a vér. Matteo a szemét vette célba a tűzzel, míg én a mellkasába vágtam a kést és felhasítottam vele a teljes felsőtestét. Matteo teljesen kiégette a szemét, míg én szinte kibeleztem. Teljesen beborított minket a vér, a végére teljesen elfáradtunk. Letettük a fegyvereinket és felmentünk az emeletre. Az őröknek elmondtuk, hogy vagdalják fel és tegyék bele egy zsákba, majd egy műanyag dobozba és postázzák el az apámnak. Manolo segítségével már tudjuk hol van, ami már jobban megkönnyítette a dolgunkat.